árulkodik tn ige 12a

1. ’vkinek a titkait, terveit, hibáit stb. annak akarata ellenére, illetéktelenül (ártó szándékkal, ill. előnyök szerzése végett) mással közöl’ ❖ Fel-zavarta azomba Hazánk lehet tsendességét öregebbik Rákótzi […] a’ ki […] Konstantzinápolyba levél által árúlkoda a’ Magyarok ellen (1791 Szekér Joákim C3921, 278) | én soha nem szerettem vádaskodni, árulkodni, sőt a gyengébbek hibáit, botlásait lehetőleg takargattam (1879 e. Vahot Imre 8502001, 109) | Igenis maga kémkedik utánam. Ez még csak illetlenség volna, de árulkodik is az uramnak, a mi nem gavalléros dolog (1903 Molnár Ferenc² 9453010, 22) | Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott ellene (1918 Móra Ferenc 9459005, 122) | az egyszínű szegénység emberei igen sokszor egymást túllicitálva, egymásra árulkodva, a legcsúnyább hízelgésekkel igyekeznek megnyerni ezeknek a „félkenyeres gazdáknak” a jóindulatát (1948 Darvas József 9101015, 92) | Nem áltatom magam: az elmaradt följelentések oka nem a színházkörnyéki emberek megváltozása, csupán az átmeneti hiányossággal magyarázható: nincs kinél árulkodni (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 124).

1a. ’vmely rejtett, titkolt dolgot nyilvánvalóvá tesz vmi’ ❖ – Nos, nem örül nekem? – kérdezte idő multával Zsüliett, mert a zsebben a Nádor keze talán árulkodott (1914 Krúdy Gyula C2841, 165) | Nem igaz, hogy minden nyomot eltakarítottál; valahol még árulkodik a házszám (1942 Márai Sándor 9421001, 129) | Éva lopva a férjére nézett, de megnyugodott: Péter arcán nem árulkodott semmi (1962 Domahidy Miklós 1035001, 205).

2. vmi árulkodik vmiről ’vmi elárul, megmutat, tükröz vmit’ ❖ Nyilt homloka kislányos csodálkozásról árulkodott (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 10) | arca pirossága árulkodott a veszedelmes jelenet izgalmáról (1956 Gergely Mihály 2005073, 701) | Tömpe orra és széles, fénylő ajkai hol butaságról árulkodtak, hol élvetegségről (mintha e kettő egymást kizárná) (1985 Esterházy Péter 9129003, 4) | [Hatvani Imre] termetéről mindenesetre árulkodik Jókai azon gonoszkodó megjegyzése is, hogy Hatvani még Madarász Lászlónál is kisebb volt (1992 Hermann Róbert 2012001, 11).

2a. vmi árulkodik vmire (ritk) ’vmi utal, vall vmire, sejteni, következtetni enged vmire’ ❖ [Proustnál] az önleleplezések szenvedélyes gyüjtése benne magában is egy rosszul rejtegetett vágyra, fiatalos ábrándra árulkodik (1937 Halász Gábor¹ 9218002, 96) | [csak a hulla] vállpántjának rangjelzése árulkodott emberre (1947 Sőtér István 2055007, 48).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ár¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

árulkodik tárgyatlan ige 12a
1.
vkinek a titkait, terveit, hibáit stb. annak akarata ellenére, illetéktelenül (ártó szándékkal, ill. előnyök szerzése végett) mással közöl
Fel-zavarta azomba Hazánk lehet tsendességét öregebbik Rákótzi […] a’ ki […] Konstantzinápolyba levél által árúlkoda a’ Magyarok ellen
(1791 Szekér Joákim)
én soha nem szerettem vádaskodni, árulkodni, sőt a gyengébbek hibáit, botlásait lehetőleg takargattam
(1879 e. Vahot Imre)
Igenis maga kémkedik utánam. Ez még csak illetlenség volna, de árulkodik is az uramnak, a mi nem gavalléros dolog
(1903 Molnár Ferenc²)
Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott ellene
(1918 Móra Ferenc)
az egyszínű szegénység emberei igen sokszor egymást túllicitálva, egymásra árulkodva, a legcsúnyább hízelgésekkel igyekeznek megnyerni ezeknek a „félkenyeres gazdáknak” a jóindulatát
(1948 Darvas József)
Nem áltatom magam: az elmaradt följelentések oka nem a színházkörnyéki emberek megváltozása, csupán az átmeneti hiányossággal magyarázható: nincs kinél árulkodni
(1991 Molnár Gál Péter)
1a.
vmely rejtett, titkolt dolgot nyilvánvalóvá tesz vmi
– Nos, nem örül nekem? – kérdezte idő multával Zsüliett, mert a zsebben a Nádor keze talán árulkodott
(1914 Krúdy Gyula)
Nem igaz, hogy minden nyomot eltakarítottál; valahol még árulkodik a házszám
(1942 Márai Sándor)
Éva lopva a férjére nézett, de megnyugodott: Péter arcán nem árulkodott semmi
(1962 Domahidy Miklós)
2. vmi árulkodik vmiről
vmi elárul, megmutat, tükröz vmit
Nyilt homloka kislányos csodálkozásról árulkodott
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
arca pirossága árulkodott a veszedelmes jelenet izgalmáról
(1956 Gergely Mihály)
Tömpe orra és széles, fénylő ajkai hol butaságról árulkodtak, hol élvetegségről (mintha e kettő egymást kizárná)
(1985 Esterházy Péter)
[Hatvani Imre] termetéről mindenesetre árulkodik Jókai azon gonoszkodó megjegyzése is, hogy Hatvani még Madarász Lászlónál is kisebb volt
(1992 Hermann Róbert)
2a. vmi árulkodik vmire (ritk)
vmi utal, vall vmire, sejteni, következtetni enged vmire
[Proustnál] az önleleplezések szenvedélyes gyüjtése benne magában is egy rosszul rejtegetett vágyra, fiatalos ábrándra árulkodik
(1937 Halász Gábor¹)
[csak a hulla] vállpántjának rangjelzése árulkodott emberre
(1947 Sőtér István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ár¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások