árulkodó mn-i ign és mn 11A1

I. mn-i ign → árulkodik.

II. mn

1. ’olyan 〈személy〉, aki árulkodik’ ❖ irígy, árúlkodó, hazug és gonosz ellenségeidtől rágalmaztatást, kárt kissebséget tapasztalsz (1798 Batsányi János 7023018, 275) | arcul teremtette az árulkodó fiút (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | ostoba, árulkodó iskolaszolga (1920 Berkes Imre Izidor CD10).

2. ’olyan 〈dolog〉, ami jelez, sejtet, ill. elárul vmit’ ❖ Etel, árulkodó pongyolában, ugy ringatott egy kis ernyős bölcsőkocsit (1898 Móra István 8321001, 57) | Géza betegsége nem mutatott fel látványos, árulkodó jeleket (1984 Radványi Ervin 9546001, 187) | Minél személytelenebb az arc, annál árulkodóbb is (1988 Földényi F. László 1053001, 15) | ápolt külseje [ti. az öregasszonyé], s a mély seb a karján, melyen már megalvadt a vér; egyáltalán nem súlyos seb, de valami tétova, elveszett cselekvés árulkodó nyoma (1997 Kertész Imre² CD41).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

árulkodó melléknévi igenév és melléknév 11A1
I. melléknévi igenévárulkodik
II. melléknév
1.
olyan 〈személy〉, aki árulkodik
irígy, árúlkodó, hazug és gonosz ellenségeidtől rágalmaztatást, kárt kissebséget tapasztalsz
(1798 Batsányi János)
arcul teremtette az árulkodó fiút
(1878 Mikszáth Kálmán)
ostoba, árulkodó iskolaszolga
(1920 Berkes Imre Izidor)
2.
olyan 〈dolog〉, ami jelez, sejtet, ill. elárul vmit
Etel, árulkodó pongyolában, ugy ringatott egy kis ernyős bölcsőkocsit
(1898 Móra István)
Géza betegsége nem mutatott fel látványos, árulkodó jeleket
(1984 Radványi Ervin)
Minél személytelenebb az arc, annál árulkodóbb is
(1988 Földényi F. László)
ápolt külseje [ti. az öregasszonyé], s a mély seb a karján, melyen már megalvadt a vér; egyáltalán nem súlyos seb, de valami tétova, elveszett cselekvés árulkodó nyoma
(1997 Kertész Imre²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások