aspiráció fn 1A

1. (vál) ’szándék, törekvés, vágy(akozás)’ ❖ Istenemmel bizonyítom, soha nagyra vágyásbul, vagy valamire való aspiratiobul nem szólottam (1812 Cserey Farkas² C2563, 44) | vajon e tanok nem állnak-e világos ellentétben magasabb aspirációikkal? (1871 e. Eötvös József C1600, 21) | az ilyen magas aspirációk nem valók olyan középszerű sorsban levő embernek, mint ő (1880 Jókai Mór CD18) | Erdély volt a központi királyi hatalom ellen való szinte minden aspirációnak, forradalomnak, a trónkövetelőknek, mellékkirályoknak örökös támasztéka (1929 Kós Károly¹ 9358005, 19) | szellemi aspiráció (1933 Babits Mihály CD10) | önálló nemzeti aspirációk (1982 Berend T. Iván 9049004, 221) | hatalmi aspirációik (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (Orvos) ’vmely idegen anyag beszívása a légutakba’ ❖ ÉrtSz.

3. (Nyelvt) ’az az ejtési sajátosság, hogy zárhangok képzését h hangra emlékeztető levegőkiáramlás kíséri; hehezet’ ❖ [a nyelv] kedvelte […] a’ Haspiratiokat (1806 Pánczél Pál C3414, 32) | Geiger szerint a dravida nyelvek befolyása a szinghalézre a hehezetes mássalhangzók aspirációjának elvesztésében s az ural-altáji nyelveket annyira jellemző vokálharmoniában nyilvánul (1897 PallasLex. CD02).

Sz: aspirációs.

Vö. ÉrtSz.; TESz. aspirál; ÉKsz.; IdSz.

aspiráció főnév 1A
1. (vál)
szándék, törekvés, vágy(akozás)
Istenemmel bizonyítom, soha nagyra vágyásbul, vagy valamire való aspiratiobul nem szólottam
(1812 Cserey Farkas²)
vajon e tanok nem állnak-e világos ellentétben magasabb aspirációikkal?
(1871 e. Eötvös József)
az ilyen magas aspirációk nem valók olyan középszerű sorsban levő embernek, mint ő
(1880 Jókai Mór)
Erdély volt a központi királyi hatalom ellen való szinte minden aspirációnak, forradalomnak, a trónkövetelőknek, mellékkirályoknak örökös támasztéka
(1929 Kós Károly¹)
szellemi aspiráció
(1933 Babits Mihály)
önálló nemzeti aspirációk
(1982 Berend T. Iván)
hatalmi aspirációik
(1997 Magyar Hírlap)
2. (Orvos)
vmely idegen anyag beszívása a légutakba
ÉrtSz.
3. (Nyelvt)
az az ejtési sajátosság, hogy zárhangok képzését h hangra emlékeztető levegőkiáramlás kíséri; hehezet
[a nyelv] kedvelte […] a’ Haspiratiokat
(1806 Pánczél Pál)
Geiger szerint a dravida nyelvek befolyása a szinghalézre a hehezetes mássalhangzók aspirációjának elvesztésében s az ural-altáji nyelveket annyira jellemző vokálharmoniában nyilvánul
(1897 PallasLex.)
Sz: aspirációs
Vö. ÉrtSz.; TESz. aspirál; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások