átérez ts ige 8b
1. ’vmilyen érzelmet 〈képzeletben felidézve〉 teljesen átél’ ❖ Ne mondjak én olly zengeményt, Mit szívem át nem érezett (1839 Erdélyi János² C1629, 126) | S így ha mennyet és poklot bejárok: A pokolban ami gyötrelem És a mennyben ami üdvesség van, Egy perczben mindazt átérezem (1845 Petőfi Sándor C3506, 308) | átérezte ismét az elcsüggedést, a csalódást (1877 Wohl Stefánia C4560, 249) | újra átérzi a Bethlennel töltött szerelmes órák minden boldogságát (1911 Bán Ferenc CD10) | végtelen odaadással fogok neki és csinálok négy, mélyen átérzett, de elég primitív technikájú rajzot (1994 Szántó Piroska 1166002, 32).
1a. ’〈vmely érzelmet, lelkiállapotot, helyzetet〉 sajátjának érez, azzal érzelmileg azonosul’ ❖ Kisasszony, én átérzem bánatát (1866 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | [Számos funkcionárius] aktát lát ezekben a levelekben, megválaszolásukat nyűgnek, tehernek tekinti, képtelen átérezni a levélíró gondját-baját (1953 Szabad Nép aug. 4. C0400, 1) | Duse annyira átérzi szerepeit, hogy már nem is játssza, hanem valósággal éli őket (1956 Csathó Kálmán C1267, 197).
2. ’érzelmei segítségével teljesen megért, felfog vmit’ ❖ e mai pompának alkalmatosságával átérezzük, először ugyan ama veszedelmeket, azután pedig ama hasznokat, melyek az egyházi személyekből gyülekezetünkre következhetnek (1790 k. Verseghy Ferenc 7373005, 69) | átérezték a legnagyobb magyar […] mondásának mély jelentőségét (1878 Mikszáth Kálmán C3119, 147) | Ezt a hatalmas, mélységes valóságot föl kell fogni s át kell érezni s rajta kell az igazi filozófiát fölépiteni (1903 Prohászka Ottokár 1125021, 47) | mindenki átérezte, mennyire igaza van von Kühlennek (1968 Benedek István 9041001, 99).
3. (ritk, átv is) ’vmin keresztül (is) megérez, érzékel vmit’ ❖ [A szandál] csinos jószág, s ha szobám padolatja szőnyeggel volna borítva, kéjelmes is lehetne, de így minden szegfejet átérez a vastag talphoz szokott férfiláb (1838 Kossuth Lajos CD32) | A két meztelen kar megölelte a férfinyakat, vállat; a szorgalmas, ügyes, tapintó ujjak megbizseregtek, amint a férfi puha, simuló gyolcs ingén átérezték az üvegsima és ruganyos kemény húst (1909 Móricz Zsigmond CD10) | katonához hasonlíthatnám az írót, igazi katonához, ahhoz a régi fajtához, akinek a komolyságán és férfiasságán átéreztem azt a riadt szemérmet […], amellyel örökké tudja, hogy aki támad, az mindig véd is valamit (1934 Márai Sándor CD10).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.