áthajlás fn 4A
1. ’az áthajlik, ill. az áthajol igével kifejezett cselekvés, történés’ ❖ Jókai majd mindig szerencsétlenül változtatja át jellemeit. Nem készíti elő az olvasót, s nem tudja megtalálni azt a pontot, melyen a jellem áthajlását megindíthatni (1869 Gyulai Pál 8173010, 384).
2. (ritk) ’vminek vhova áthajló része’ ❖ a fejtetőnek a tarkóba való átmenete […] a fejtető csontjainak mindjárt a fejtetődudorodások mögötti, majdnem derékszögű áthajlásában áll (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a gyerek kiesett fogát] legalább tegyék a szájába, a fogsor és a pofa áthajlásába (a fogsor és a bucca [= pofa] közé), így kevésbé áll fenn az a veszély, hogy lenyeli (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. (Sp) ’〈hegymászásban, sziklamászásban, falmászásban〉 a függőlegestől a hegymászó v. sziklamászó felé elhajló szikla-, jég- v. műfal(rész)’ ❖ [A kisgerecsei kőfejtő] elég jó hely, 18 méter magas, hatméteres áthajlásai is vannak (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (vál) ’〈folyamatban, változásban〉 közbülső állapot, fejlődési fokozat’ ❖ Nincs magyar mű, a mely az emberi kor változásainak oly művészi áthajlásait prózában szebben érzékítené meg, mint Mikes (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | mint örökké égő alkonyati napot lássam azt az áthajlást hajnal és reggel között (1990 Beney Zsuzsa 2001021, 8).
3a. ’〈beszédben, írásműben〉 más témára átvezető közbülső szakasz; átmenet’ ❖ Áthajlásnak […] azon eszmemenet neveztetik, mely által a bevezetésből a beszéd […] tárgyára térünk (1870 Névy László C3334, 210) | Cicero a példakép, műveiből fraseologiai [= a jellemző kifejezéseket összegyűjtő] szótárakat készítettek, hogy a fínom áthajlások, a bizonyítások, tagadások stb. színes és hajlékony szókincse kéznél lehessen a beszédet szerkesztők részére (1940 Magyar művelődéstörténet CD43) | A dolgozat főrészeinek arányosságára, a köztük szükséges kapcsolat és áthajlás fontosságára szintén felhívjuk a hallgatók figyelmét (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 49).
3b. (Isk) ’új anyag bevezetéseként kapcsolat teremtése az előző óra anyagával’ ❖ ÉKsz.
4. (Irodt) ’az a jelenség, hogy egy szókapcsolat szorosabban összetartozó, beszédben szünettel el nem választott elemeit, részeit a verssor vége különválasztja; enjambement’ ❖ A vers nyugodt lejtése, mellérendelő szerkezete, kevés áthajlása, aránytalanul hosszú szavai, szabályos versmondattana a méltóságteljes felvonulás, a jövő emberének biztonságát idézik (1974 Szabolcsi Miklós 2049041, 63) | milyen kiábrándító az áthajlások gépiesen fölsorakoztatott többsége, a „motorhaj totta”, „papise gédlet” és számos másik (1992 Hajdú Gergely 2027037, 40) | [Kassák Mesteremberek című versében] a mondanivaló hangulatát a forma is hangsúlyossá teszi: szaggatott sorok váltják egymást gyakori áthajlásokkal, a fontos szavak, szókapcsolatok külön vannak szedve (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. általhajlás vagy áthajlás; ÉKsz.