áthajlik tn ige 16a12

1. ’〈hosszúkás, rendsz. hajlékony dolog, tárgy v. annak része〉 vmi fölött ívben meghajolva vhova, ill. a túloldalra átér, átnyúlik’ ❖ Álthajlik a’ siető folyam felett a’ vénhedett tölgy (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 194) | Arany csatos mentéje áthajlik a bal vállára (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | a tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈személy〉 úgy hajol, hogy felsőteste (vmi fölött) vhova, vmihez v. vkihez közel ér; áthajol’ ❖ [az úrfi] áthajlott a padon a barkós urhoz (1843 e. Nagy Ignác C3244, 128) | Leóna áthajlott, hogy barátnéját megölelve vigasztalja (1858 Beniczkyné Bajza Lenke C0947, 75) | [Prakovszky uram] amint meglát minket, szívélyesen áthajlik a kerítésen (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Áthajlok a korláton, hogy közelebb legyek [a tenger] szintjéhez, inhalálom sós lehelletét, ismergetem ízét és illatát (1936 Márai Sándor 9421007, 103).

2. ’fokozatosan vmi mássá változik át, másba megy át’ ❖ Coriolan családi köre épen a nemezist zúdítja fejére, midőn a katasztrófában az egybesímulás megható képeiből az erők küzdelmének képviselőjévé hajlik át (1895 Beöthy Zsolt C1020, 240) | sötét éjszakába áthajló téli délutánok (1922 Turcsányi Elek CD10) | az ébrenlét alvásba hajlik át (1941 Reichard Piroska 2041009, 555) | [A Hortobágyi Nemzeti Park] alföldi jellegű folyók szabdalta terület, amelynek északi, főként Jászsági része enyhe dombvidékbe hajlik át (1998 Tények könyve CD37).

2a. (ritk) ’〈beszéd, beszélgetés〉 másfelé kanyarodik, vmi másra tér át’ ❖ a napirenden levő országos és közemberiséget érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd (1853 Jókai Mór CD18) | áthajlott a beszéd a választásokra (1897 Mikszáth Kálmán C3130, 24).

2b. ’hasonlít vmire, közel áll vmihez’ ❖ biedermeierbe áthajló empire (1913 Bárdos Artúr CD10) | A Csataképek némelyik darabja a lírai műfajok felé hajlik át (1941 Sőtér István 9613004, 73) | [Kassák költőisége] áthajlik egyfajta időtlen, bukolikus klasszicizmusba (1972 Fülöp László 2018001, 262).

3. (kissé rég) ’máshoz vonzódik, máshova húz, ill. máshoz v. máshova pártol’ ❖ A Kazar e közben, s Mentigán, és apja Szabolcsnak Nyeldezik a mérget, látván, […] hogy áthajlott a Kúnság, s számos Orosz nép: Hogy megtörte Kijót Árpád: Lodomérnek Urává, És Halicsé hogy lett (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 362) | [Szentjóbi Szabó László] áthajlik a népi irányhoz (1896 A magyar irodalom története II. CD44) | [Ambrosius Sebestyén] életének utolsó évtizedében az ágostai hitvallástól egyre jobban áthajlott a helvét hitvalláshoz (1930 Pintér Jenő CD44) | A regény hőse egy bácskai sváb fiúcska, aki elhidegül vérrokonaitól s áthajlik a többségi magyarságba (1938 Kardos László CD10).

Vö. CzF. általhajlik vagy áthajlik; ÉrtSz.; ÉKsz.

áthajlik tárgyatlan ige 16a12
1.
〈hosszúkás, rendsz. hajlékony dolog, tárgy v. annak része〉 vmi fölött ívben meghajolva vhova, ill. a túloldalra átér, átnyúlik
Álthajlik a’ siető folyam felett a’ vénhedett tölgy
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Arany csatos mentéje áthajlik a bal vállára
(1892 Mikszáth Kálmán)
a tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈személy〉 úgy hajol, hogy felsőteste (vmi fölött) vhova, vmihez v. vkihez közel ér; áthajol
[az úrfi] áthajlott a padon a barkós urhoz
(1843 e. Nagy Ignác)
Leóna áthajlott, hogy barátnéját megölelve vigasztalja
(1858 Beniczkyné Bajza Lenke)
[Prakovszky uram] amint meglát minket, szívélyesen áthajlik a kerítésen
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
Áthajlok a korláton, hogy közelebb legyek [a tenger] szintjéhez, inhalálom sós lehelletét, ismergetem ízét és illatát
(1936 Márai Sándor)
2.
fokozatosan vmi mássá változik át, másba megy át
Coriolan családi köre épen a nemezist zúdítja fejére, midőn a katasztrófában az egybesímulás megható képeiből az erők küzdelmének képviselőjévé hajlik át
(1895 Beöthy Zsolt)
sötét éjszakába áthajló téli délutánok
(1922 Turcsányi Elek)
az ébrenlét alvásba hajlik át
(1941 Reichard Piroska)
[A Hortobágyi Nemzeti Park] alföldi jellegű folyók szabdalta terület, amelynek északi, főként Jászsági része enyhe dombvidékbe hajlik át
(1998 Tények könyve)
2a. (ritk)
〈beszéd, beszélgetés〉 másfelé kanyarodik, vmi másra tér át
a napirenden levő országos és közemberiséget érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd
(1853 Jókai Mór)
áthajlott a beszéd a választásokra
(1897 Mikszáth Kálmán)
2b.
hasonlít vmire, közel áll vmihez
biedermeierbe áthajló empire
(1913 Bárdos Artúr)
A Csataképek némelyik darabja a lírai műfajok felé hajlik át
(1941 Sőtér István)
[Kassák költőisége] áthajlik egyfajta időtlen, bukolikus klasszicizmusba
(1972 Fülöp László)
3. (kissé rég)
máshoz vonzódik, máshova húz, ill. máshoz v. máshova pártol
A Kazar e közben, s Mentigán, és apja Szabolcsnak Nyeldezik a mérget, látván, […] hogy áthajlott a Kúnság, s számos Orosz nép: Hogy megtörte Kijót Árpád: Lodomérnek Urává, És Halicsé hogy lett
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
[Szentjóbi Szabó László] áthajlik a népi irányhoz
(1896 A magyar irodalom története II.)
[Ambrosius Sebestyén] életének utolsó évtizedében az ágostai hitvallástól egyre jobban áthajlott a helvét hitvalláshoz
(1930 Pintér Jenő)
A regény hőse egy bácskai sváb fiúcska, aki elhidegül vérrokonaitól s áthajlik a többségi magyarságba
(1938 Kardos László)
Vö. CzF. általhajlik vagy áthajlik; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások