áthajol tn ige 6a

1. ’〈személy〉 úgy hajol, hogy felsőteste (vmi fölött) vhova, vmihez v. vkihez közel ér’ ❖ Hajnalban nála voltam, – folytatá [Lőrinc barát] suttogóbb hangon az asztalon áthajolva (1845 Orlai Petrich Soma C4101, 100) | Áthajolt a pulton és összecuppantottunk (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 45) | Bandi Ibolya fölött áthajolt, mint egy hajlékony nyárfa (1943 Füsi József 9160001, 97) | Csontosképű férfi hajolt át a szomszédos asztalnál konyakozó három fiatalemberhez (1954 Vidor Miklós 9778001, 66) | Ezek Geff macskák – súgta nekem az ön volt férje, és áthajolt az orosz nő előtt (1985 Bodor Ádám 1020008, 173).

2. (irod) ’〈növény v. annak része〉 vmi fölött (vhova) áthajlik’ ❖ [A nő] fején pártája mellett egy élő virágszál hajolt át (1854 Szathmáry Károly C3869, 68) | A főkapitány gyümölcsfái áthajoltak a főügyész kertjébe (1886 Bródy Sándor C1193, 26) | a szomszéd kertben a diót verték arról a százéves, terebélyes diófáról, melynek lombkoronája hűdéses tartással áthajolt a mi udvarunkra (1934 Márai Sándor 9421006, 213) | a szép bokrok, melyek áthajoltak a temető alacsony falán, már tarlottak voltak (1962 Rónay György ford.–Goethe 9573056, 208).

3. (vál) ’fokozatosan vmi mássá változik át, másba megy át; áthajlik’ ❖ [Nietzsche] utolsó idejének páratlanul mámoros ihletettsége áthajol az őrületbe (1925 Reichard Piroska CD10) | az általános szervezkedés kezd már időnként társadalmi mozgalommá áthajolni (1936 Hajnal István CD42) | [A Szomorú béres című Illyés-versben] a tizenkettesek mind szabályosabbak, […] már-már prózába áthajolva (1940 Rónay György CD10).

Vö. CzF. általhajol vagy áthajol; ÉrtSz.; ÉKsz.

áthajol tárgyatlan ige 6a
1.
〈személy〉 úgy hajol, hogy felsőteste (vmi fölött) vhova, vmihez v. vkihez közel ér
Hajnalban nála voltam, – folytatá [Lőrinc barát] suttogóbb hangon az asztalon áthajolva
(1845 Orlai Petrich Soma)
Áthajolt a pulton és összecuppantottunk
(1912 Gárdonyi Géza)
Bandi Ibolya fölött áthajolt, mint egy hajlékony nyárfa
(1943 Füsi József)
Csontosképű férfi hajolt át a szomszédos asztalnál konyakozó három fiatalemberhez
(1954 Vidor Miklós)
Ezek Geff macskák – súgta nekem az ön volt férje, és áthajolt az orosz nő előtt
(1985 Bodor Ádám)
2. (irod)
〈növény v. annak része〉 vmi fölött (vhova) áthajlik
[A nő] fején pártája mellett egy élő virágszál hajolt át
(1854 Szathmáry Károly)
A főkapitány gyümölcsfái áthajoltak a főügyész kertjébe
(1886 Bródy Sándor)
a szomszéd kertben a diót verték arról a százéves, terebélyes diófáról, melynek lombkoronája hűdéses tartással áthajolt a mi udvarunkra
(1934 Márai Sándor)
a szép bokrok, melyek áthajoltak a temető alacsony falán, már tarlottak voltak
(1962 Rónay György ford.Goethe)
3. (vál)
fokozatosan vmi mássá változik át, másba megy át; áthajlik
[Nietzsche] utolsó idejének páratlanul mámoros ihletettsége áthajol az őrületbe
(1925 Reichard Piroska)
az általános szervezkedés kezd már időnként társadalmi mozgalommá áthajolni
(1936 Hajnal István)
[A Szomorú béres című Illyés-versben] a tizenkettesek mind szabályosabbak, […] már-már prózába áthajolva
(1940 Rónay György)
Vö. CzF. általhajol vagy áthajol; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások