áthevít ts ige 4b4

1. (átv is)(minden részében) erősen átmelegít vmit’ ❖ [a szobor] ott állt talapján… áthevitve a nyár hevétől (1853 Jósika Miklós C2360, 17) | A nap tűzgolyója áthevítette a roppant papírházak minden zugolyát (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [A zöldpaprikás metéltet] kicsit áthevítjük, és azonnal kínáljuk (1990–1991 Frank Júlia CD19).

2. (vál) ’〈nemes érzés, heves érzelem〉 átjár, betölt vkit v. vmit’ ❖ gyöngéd anyai érzelemtől áthevitett viszontszeretetében élveztem … boldogságomat (1844 Frankenburg Adolf C1769, 189) | jámbor családapák voltak, vagy vadonat újoncok, kiket nem hevített még át annyira a lelkesedés (1875 Jókai Mór CD18) | [Kassák] világszemléletét áthevíti a bizakodás (1972 Fülöp László 2018001, 257).

2a. (ritk, vál) ’〈vmely szó v. dallam〉 heves érzelemmel tölt el vkit’ ❖ Búsan dallott egy fűlmile, énekével, Mint Orfeusz, áthevítvén szívemet (1813 Kölcsey Ferenc CD01) | A forró szavak Timéa keblét is áthevíték (1872 Jókai Mór CD18).

2b. (vál) ’〈alkotó v. közönség művészi alkotást〉 erős érzelmi tartalommal megtöltve egyénivé, sajátjává tesz’ ❖ Csokonai lelke […] a legnemesebb emberszeretettől vala eltelve, s az erkölcsi érzések vallásos öszhangzatát mutatá, mik költészetét is állandóan áthevítik (1868 Toldy Ferenc 8481018, 175) | néha az író [ti. Kosztolányi] épen csak rápillant a témára, sem gondja, sem türelme hozzá, hogy különös fantáziájával egészen áthevítse (1909 Lengyel Menyhért CD10) | a mozdulat belső tartalmát a mester [ti. Lotz Károly] hevítette át egyénisége tüzével (1938 e. Ybl Ervin 9793001, 223) | aki szenved vagy csalódik tevékeny élete során, a könyvekben is csak akkor találja meg a maga enyhülését vagy tanulságát, ha át tudja hevíteni, élővé tudja tenni őket saját énje melegével, temperamentumával és értelmével (1958 Gyergyai Albert 9202011, 41).

Vö. CzF. általhevít vagy áthevít; ÉrtSz.; ÉKsz.

áthevít tárgyas ige 4b4
1. (átv is)
(minden részében) erősen átmelegít vmit
[a szobor] ott állt talapján… áthevitve a nyár hevétől
(1853 Jósika Miklós)
A nap tűzgolyója áthevítette a roppant papírházak minden zugolyát
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[A zöldpaprikás metéltet] kicsit áthevítjük, és azonnal kínáljuk
(1990–1991 Frank Júlia)
2. (vál)
〈nemes érzés, heves érzelem〉 átjár, betölt vkit v. vmit
gyöngéd anyai érzelemtől áthevitett viszontszeretetében élveztem … boldogságomat
(1844 Frankenburg Adolf)
jámbor családapák voltak, vagy vadonat újoncok, kiket nem hevített még át annyira a lelkesedés
(1875 Jókai Mór)
[Kassák] világszemléletét áthevíti a bizakodás
(1972 Fülöp László)
2a. (ritk, vál)
〈vmely szó v. dallam〉 heves érzelemmel tölt el vkit
Búsan dallott egy fűlmile, énekével, Mint Orfeusz, áthevítvén szívemet
(1813 Kölcsey Ferenc)
A forró szavak Timéa keblét is áthevíték
(1872 Jókai Mór)
2b. (vál)
〈alkotó v. közönség művészi alkotást〉 erős érzelmi tartalommal megtöltve egyénivé, sajátjává tesz
Csokonai lelke […] a legnemesebb emberszeretettől vala eltelve, s az erkölcsi érzések vallásos öszhangzatát mutatá, mik költészetét is állandóan áthevítik
(1868 Toldy Ferenc)
néha az író [ti. Kosztolányi] épen csak rápillant a témára, sem gondja, sem türelme hozzá, hogy különös fantáziájával egészen áthevítse
(1909 Lengyel Menyhért)
a mozdulat belső tartalmát a mester [ti. Lotz Károly] hevítette át egyénisége tüzével
(1938 e. Ybl Ervin)
aki szenved vagy csalódik tevékeny élete során, a könyvekben is csak akkor találja meg a maga enyhülését vagy tanulságát, ha át tudja hevíteni, élővé tudja tenni őket saját énje melegével, temperamentumával és értelmével
(1958 Gyergyai Albert)
Vö. CzF. általhevít vagy áthevít; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások