áthevül tn ige 1c1 (vál)

1. (átv is) ’vmi minden részében forróvá válik’ ❖ a’ hullám, mint ha vérünk folyna, Áthevűlve járja a’ Dunát (1840 Vörösmarty Mihály 8524287, 13) | a … füvet … szét kellett volna teregetni valami árnyékosban, hogy a napsugártól át ne hevülhessen (1854 Vas Gereben kis képes naptára C4373, 47) | a kémény annyira áthevülhet, hogy megreped és a keletkezett hézagon át tüzet foghat a tetőzet faszerkezete is (1895 PallasLex. CD02) | Ha áramkörbe vékony huzalt kapcsolunk, elektromosság fog benne hővé változni. Áthevül a huzal, azután kihűl (1924 Gáspár Kornél CD10) | Mindenütt csak az autók, csak az áthevült beton, az áthevült kirakatüvegek (1991 Csoóri Sándor 9090056, 260).

1a. ’〈ember(i testrész)〉 hőségtől, mozgástól v. izgalomtól kimelegedik’ ❖ Elmélkedtem, törtem magamat, homlokom ált’hevült (1816 Kazinczy Ferenc ford. C2531, 287) | a sebes menetekben annyira át volt hevülve, hogy shawlját [= sálkendőjét] kénytelen volt levetni fejéről (1856 Jókai Mór C2247, 138) | játéktól és izgalomtól verejtékesen, áthevülten, lobogó hajzattal, kerékpáron surrantunk haza (1941 Márai Sándor 9421002, 57).

2. ’〈személy〉 heves érzelemmel telik meg’ ❖ Szivem … ha Jolánra gondolok, áthevül (1847 Jósika Miklós C2420, 104) | Psyche a lélek ott átszellemülve, Ámor az isten vágytól áthevülve (1881 Hegedűs István C2048, 59) | [Henry de Montherlant] sehol sem hevül át, állhatatosan érzéketlen (1938 Kádár Erzsébet CD10).

2a. ’〈arc, megnyilatkozás, ill. műalkotás〉 meleg érzelmeket fejez ki’ ❖ némelly dalok szelíd érzéssel vagynak … álthevűlve (1817 Kölcsey Ferenc C5482, 108) | Illyés Gyula áthevült vallomását olvasom a nehezen magyarázható, de mélyen érzett magyar–francia lélekrokonságról (1938 Cs. Szabó László CD10) | [Korniss Péter] az idő belső tüzétől áthevült szemeket [fényképez], melyek nemcsak visszanéznek ránk képeiről, de ebben az önmagát kereső világban kormányozhatnak is bennünket (1973 Csoóri Sándor 9090081, 622).

3. áthevül vmin (rég, vál) ’〈érzés, heves érzelem, indulat〉 az emberi test vmely részén (átmeneti forróságot okozva) megnyilvánul’ ❖ erőt érzek áthevülni izmaimon (1841 Nemzeti almanach C0399, 129) | Mostan nézi csak meg rejtélyes lovagját, S szivén még nem érzett vonzalom hevül át (1864 e. Madách Imre C2954, 183) | Máriának az idegein valami rettentő indulat hevült át (1884 Jókai Mór C2323, 271).

Vö. CzF. általhevűl vagy áthevűl; ÉrtSz.; ÉKsz.

áthevül tárgyatlan ige 1c1 (vál)
1. (átv is)
vmi minden részében forróvá válik
a’ hullám, mint ha vérünk folyna, Áthevűlve járja a’ Dunát
(1840 Vörösmarty Mihály)
a … füvet … szét kellett volna teregetni valami árnyékosban, hogy a napsugártól át ne hevülhessen
(1854 Vas Gereben kis képes naptára)
a kémény annyira áthevülhet, hogy megreped és a keletkezett hézagon át tüzet foghat a tetőzet faszerkezete is
(1895 PallasLex.)
Ha áramkörbe vékony huzalt kapcsolunk, elektromosság fog benne hővé változni. Áthevül a huzal, azután kihűl
(1924 Gáspár Kornél)
Mindenütt csak az autók, csak az áthevült beton, az áthevült kirakatüvegek
(1991 Csoóri Sándor)
1a.
〈ember(i testrész) hőségtől, mozgástól v. izgalomtól kimelegedik
Elmélkedtem, törtem magamat, homlokom ált’hevült
(1816 Kazinczy Ferenc ford.)
a sebes menetekben annyira át volt hevülve, hogy shawlját [= sálkendőjét] kénytelen volt levetni fejéről
(1856 Jókai Mór)
játéktól és izgalomtól verejtékesen, áthevülten, lobogó hajzattal, kerékpáron surrantunk haza
(1941 Márai Sándor)
2.
〈személy〉 heves érzelemmel telik meg
Szivem … ha Jolánra gondolok, áthevül
(1847 Jósika Miklós)
Psyche a lélek ott átszellemülve, Ámor az isten vágytól áthevülve
(1881 Hegedűs István)
[Henry de Montherlant] sehol sem hevül át, állhatatosan érzéketlen
(1938 Kádár Erzsébet)
2a.
〈arc, megnyilatkozás, ill. műalkotás〉 meleg érzelmeket fejez ki
némelly dalok szelíd érzéssel vagynak … álthevűlve
(1817 Kölcsey Ferenc)
Illyés Gyula áthevült vallomását olvasom a nehezen magyarázható, de mélyen érzett magyar–francia lélekrokonságról
(1938 Cs. Szabó László)
[Korniss Péter] az idő belső tüzétől áthevült szemeket [fényképez], melyek nemcsak visszanéznek ránk képeiről, de ebben az önmagát kereső világban kormányozhatnak is bennünket
(1973 Csoóri Sándor)
3. áthevül vmin (rég, vál)
〈érzés, heves érzelem, indulat〉 az emberi test vmely részén (átmeneti forróságot okozva) megnyilvánul
erőt érzek áthevülni izmaimon
(1841 Nemzeti almanach)
Mostan nézi csak meg rejtélyes lovagját, S szivén még nem érzett vonzalom hevül át
(1864 e. Madách Imre)
Máriának az idegein valami rettentő indulat hevült át
(1884 Jókai Mór)
Vö. CzF. általhevűl vagy áthevűl; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások