átsurran tn ige 1a1

1. (átv is) ’〈ember, állat〉 kevés nesszel, (fürge mozdulatokkal v. hirtelen,) rendsz. lopva egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vmin túlra megy, jut’ ❖ Juczi is átsurran az ajtón (1825 Kisfaludy Károly C2679, 217) | A cselédek nesztelenül surrantak át a folyosókon (1897 Petelei István C3491, 88) | az elzárt kapuszárnyak Alatt macskák surrantak át (1923 Babits Mihály ford.–Baudelaire 9014154, 74) | megszökött hazulról, átsurrant két határon és Párizsba repült (1986 Eörsi István 2003004, 364).

1a. (súrlódó hangot hallatva) gyorsan egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vmin túlra halad, mozog vmi’ ❖ az esti égen egy csillag surran át (1845 Garay János C1815, 27) | Ha kő akad a gereblye alá, a szarvakat nyomjuk le, hogy a fogak felemelkedvén, a gereblye a kövön átsurranjon (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045012, 175) | Hortyogás, azon zaj, mely alvásközben keletkezik, amidőn a nyitott szájon és lelapított nyelv mellett átsurranó levegő az ellazult inyvitorlát rezgő mozgásba hozza (1895 PallasLex. CD02) | Az ideg halkat pengett az íjon és a nyílvessző átsurrant a másik bajnok föltartott kezében levő karikán (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a] Nautilus ekkor [ti. 1958. augusztus 3-án] surrant át az Északi-sark jégpáncélja alatt (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈fény, árnyék, szél〉(gyors iramban) végighalad vhol’ ❖ Regg [= reggel] fuvalma surran át az áron (1882 Győry Vilmos ford. C1984, 360) | a szőnyeg mintája megrezzen s arany mezején átsurran rézsut az árnyék-szárny (1927 Babits Mihály 9014161, 5) | A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény (1932 József Attila CD01).

2. (ritk) ’〈beszédben, írásban〉 vmivel (szándékosan) nem foglalkozva halad tovább, átsiklik vmin’ ❖ a költő egész könnyen átsurran [ezen] (1887 Riedl Frigyes C3631, 182) | Könnyen átsurran valószerüségen, lélektani igazságon, jellemzésen, mindenen (1903 Budapesti Hírlap okt. 3. C4691, 2).

átsurran tárgyatlan ige 1a1
1. (átv is)
〈ember, állat〉 kevés nesszel, (fürge mozdulatokkal v. hirtelen,) rendsz. lopva egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vmin túlra megy, jut
Juczi is átsurran az ajtón
(1825 Kisfaludy Károly)
A cselédek nesztelenül surrantak át a folyosókon
(1897 Petelei István)
az elzárt kapuszárnyak Alatt macskák surrantak át
(1923 Babits Mihály ford.Baudelaire)
megszökött hazulról, átsurrant két határon és Párizsba repült
(1986 Eörsi István)
1a.
(súrlódó hangot hallatva) gyorsan egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vmin túlra halad, mozog vmi
az esti égen egy csillag surran át
(1845 Garay János)
Ha kő akad a gereblye alá, a szarvakat nyomjuk le, hogy a fogak felemelkedvén, a gereblye a kövön átsurranjon
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
Hortyogás, azon zaj, mely alvásközben keletkezik, amidőn a nyitott szájon és lelapított nyelv mellett átsurranó levegő az ellazult inyvitorlát rezgő mozgásba hozza
(1895 PallasLex.)
Az ideg halkat pengett az íjon és a nyílvessző átsurrant a másik bajnok föltartott kezében levő karikán
(1928 Tersánszky Józsi Jenő)
[a] Nautilus ekkor [ti. 1958. augusztus 3-án] surrant át az Északi-sark jégpáncélja alatt
(1996 Magyar Hírlap)
1b.
〈fény, árnyék, szél〉 (gyors iramban) végighalad vhol
Regg [= reggel] fuvalma surran át az áron
(1882 Győry Vilmos ford.)
a szőnyeg mintája megrezzen s arany mezején átsurran rézsut az árnyék-szárny
(1927 Babits Mihály)
A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény
(1932 József Attila)
2. (ritk)
〈beszédben, írásban〉 vmivel (szándékosan) nem foglalkozva halad tovább, átsiklik vmin
a költő egész könnyen átsurran [ezen]
(1887 Riedl Frigyes)
Könnyen átsurran valószerüségen, lélektani igazságon, jellemzésen, mindenen
(1903 Budapesti Hírlap okt. 3.)

Beállítások