átvádol ige 1a (rég)

1. tn átvádol vmin (átv is) ’〈ember v. ló〉 vmin keresztülgázolva v. vmely akadályon nagy nehezen keresztülhaladva annak túloldalára jut’ ❖ át kellett vádolni a kiscelli hídon (1860 Jókai Mór CD18) | A ki egy nagy pocsétán átvádolt (1889 Jókai Mór C2318, 54) | az igazhitű derék magyarság s a hitetlen pogány fajzat közé [a jó szerencse] olyan egy szakadék vizmosásos árkot [támasztott], akin ember se tudott átvádolni, nem hogy lóállat! (1912 Móricz Zsigmond C3231, 38) | Az Élet […] Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek (1915 Ady Endre 9003345, 30) | [a hős] a háborún átvádolt tiszta emberként, tűrő emberségével (1931 Egri Viktor CD10).

1a. ts (átv is) ’ua.’ ❖ Jó erős, patkószeges csizmában az ember valahogy átvádolja a vendégmarasztó, barátságos sarat (1898 Lőrinczy György C2936, 42) | Délelőtt három [tanítási] órát szerencsésen átvádoltunk, nem jött be [a főigazgató]. Látszott a tanárokon is a szurkolás (1914 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

1b. tn ’irányt változtatva áthalad, átvág vhol’ ❖ hogy a maga háza előtt elmennie ne kölljön, átvádolt egy keríttetlen udvaron a szürszabó-utczára (1898 Móra István C3208, 217).

2. tn ’〈vízi járművel〉 vízen átkel’ ❖ Valami háromszáz méternyi távolra kellett átvádolnom. Nem lett volna nehéz, ha csak egy evezőm lett volna (1875 Jókai Mór CD18) | Szedi veszi magát a rugott cselídníp, átvádol Amérikába (1910 Móricz Zsigmond C3227, 28).

2a. (Hajó) ’vontatás közben partot vált’ ❖ Vontatni oda nem lehet: a szigetnek nincsen vontatók számára való parti útja, átvádolni sem lehet, mert a szél miatt a hajó nem mehet víz ellenében (1872 Jókai Mór CD18).

Sz: átvádolás.

Vö. ÚMTsz.

átvádol ige 1a (rég)
1. tárgyatlan átvádol vmin (átv is)
〈ember v. ló〉 vmin keresztülgázolva v. vmely akadályon nagy nehezen keresztülhaladva annak túloldalára jut
át kellett vádolni a kiscelli hídon
(1860 Jókai Mór)
A ki egy nagy pocsétán átvádolt
(1889 Jókai Mór)
az igazhitű derék magyarság s a hitetlen pogány fajzat közé [a jó szerencse] olyan egy szakadék vizmosásos árkot [támasztott], akin ember se tudott átvádolni, nem hogy lóállat!
(1912 Móricz Zsigmond)
Az Élet […] Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek
(1915 Ady Endre)
[a hős] a háborún átvádolt tiszta emberként, tűrő emberségével
(1931 Egri Viktor)
1a. tárgyas (átv is)
ua.
Jó erős, patkószeges csizmában az ember valahogy átvádolja a vendégmarasztó, barátságos sarat
(1898 Lőrinczy György)
Délelőtt három [tanítási] órát szerencsésen átvádoltunk, nem jött be [a főigazgató]. Látszott a tanárokon is a szurkolás
(1914 Tersánszky Józsi Jenő)
1b. tárgyatlan
irányt változtatva áthalad, átvág vhol
hogy a maga háza előtt elmennie ne kölljön, átvádolt egy keríttetlen udvaron a szürszabó-utczára
(1898 Móra István)
2. tárgyatlan
〈vízi járművel〉 vízen átkel
Valami háromszáz méternyi távolra kellett átvádolnom. Nem lett volna nehéz, ha csak egy evezőm lett volna
(1875 Jókai Mór)
Szedi veszi magát a rugott cselídníp, átvádol Amérikába
(1910 Móricz Zsigmond)
2a. (Hajó)
vontatás közben partot vált
Vontatni oda nem lehet: a szigetnek nincsen vontatók számára való parti útja, átvádolni sem lehet, mert a szél miatt a hajó nem mehet víz ellenében
(1872 Jókai Mór)
Sz: átvádolás
Vö. ÚMTsz.

Beállítások