átváltozás fn 4A
1. ’az átváltozik igével kifejezett folyamat, történés’ ❖ [a fehérből zöldesbe, majd vörösbe való] szinváltozásnak oka a vasélecs [= ferroxid] vasélegrei [ferrioxiddá való] lassankénti átváltozása (1844 Nendtvich Károly 8330011, 297).
2. (katol) ’a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átlényegülése, transzszubsztanciáció, ill. ennek tana’ ❖ a boldogult Lafranc, az átváltozást tagadó eretnek Berengárt győzte le (1890 Péterfy Jenő ford.–Meyer C3494, 111) | az ujrakeresztelkedők közé állt, tagadva a szentségeket, a misét, az Úr testének átváltozását, mindent (1927 Sinkó Ervin CD10).
2a. (katol) ’a misének az a része, amikor a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé átlényegül’ ❖ a hívek […] állva járulnak a szentáldozáshoz. Az átváltozás szavait a pap egyenesen hozzájuk intézi, ahogy azt maga Jézus cselekedte (1963 Pilinszky János 9531170, 211).
3. (rég, Áll) ’némely állatfajnak az a sajátos fejlődési módja, amelynek során az állat a teljes kifejlődéséig más-más alakot ölt; átalakulás’ ❖ Az alakok többször vedlenek, végre tökéletes korra jutván bábbá változnak, s a bábból fejlődik ki a valódi rovar, melly a tenyészésre alkalmas, ezen kifejlődés átváltozásnak neveztetik (1845 Hanák János 8180002, 57) | A lárvák féreg idomu pondrók, és tökéletes átváltozást szenvednek (1847 Peregriny Elek 8360014, 262) | Átváltozás, mint az ebihalnál, a születésen túl már nincs (1939 Móricz Zsigmond C5087, 216).
4. (Népr) ’〈vmely (nép)mesei szereplőnek, ill. a népi hitvilág alakjának〉 az a képessége, hogy más(, kül. állat)alakot ölt’ ❖ átváltozás: […] a szereplő személyeknek és tárgyaknak az a képessége, hogy más alakban is felléphetnek (1977 NéprajziLex. CD47) | A lidércnek nincs szüksége átváltozásra, hiszen ő egyszerre magában viseli azokat a formákat, melyekben megjelenhet (1981 Dömötör Tekla 1039006, 77).
5. (rég) ’az eredetitől v. a hasonlótól csak kevéssé eltérő (alak)változat’ ❖ hogy a nyelvrokonítók vetésébe is belevágjuk sarlónkat: vegyük figyelembe a leány szó átváltozásait (1865 Arany János C0641, 355) | bezzeg megharagudtak, mikor őket Vilmos úr ily átváltozásokban könyve táblácskáira karczolta (1890 Péterfy Jenő ford.–Meyer C3494, 119).
Sz: átváltozási.
Vö. CzF. általváltozás vagy átváltozás; ÉrtSz.; ÉKsz.