átvillan tn ige 1a5

1. (átv is) ’〈fény, csillogó v. világos színű dolog〉 felvillanva egyik helyről a másikra látszik, ill. vmin keresztül láthatóvá válik’ ❖ Mi a’ koválygó ködön áltvillan, az csak a’ képzelet’ muló játéka (1822 Kisfaludy Károly C0030, 157) | [az égre] fekete fátyol borult s csak egy-egy szakadáson … villant át a nyugati boltozat bibor viszfénye (1880 Beksics Gusztáv C0901, 137) | [a havasok] fehér csucsa, kedvező időben átvillan ide (1895 Ágai Adolf C0549, 429) | széljárta függönyön arc villan át (1961 Kalász Márton 9293010, 27) | az egyik bokor levelei közt átvillanó színtiszta ezüst Balaton-tükör tört darabkái (1970 Bernáth Aurél 9052002, 18).

1a. ’〈tulajdonság, jelenség〉(vmin keresztül) rövid időre előtűnik, megnyilvánul’ ❖ Midőn atyjának hizeleg, nem villanik át veszedelmes gonoszsága (1838 Vörösmarty Mihály C4539, 181) | kinján átvillant az a reménység, hogy mindez csak álom (1888 Bródy Sándor C1198, 155) | Teréz emberszeretete, bája és humora még átvillan a történéseken (1998 Új Könyvek CD29).

2. átvillan vmin ’〈fény(es tárgy)〉 felvillanva végigfut vmin, vhol’ ❖ légtengeren átvillanó meteor (1842 Petrichevich Horváth Lázár C3518, 69) | az egész kerek földön nem villan át egy halvány sugár (1855 Vas Gereben C4375, 407) | Éles fáklyafény villant át a szobán (1890 Péterfy Jenő ford.–Meyer C3494, 191) | villám villant át az égen (1967 Kálnoky László ford.–Brjuszov 9298046, 35).

2a. átvillan vmin (ritk) ’〈tekintet〉 gyorsan végigmérve vkit átsiklik rajta’ ❖ Szitáry Tamás tekintete átvillant rajtuk (1908 Móra Ferenc 9459051, 6) | gyorsan, elutasítón, erőszakosan és végtelen ridegséggel villant át rajtam a tekintete (1986 Nádas Péter 9466005, 520).

2b. ’〈érzés, gondolat〉 futólag felötlik vkiben, hirtelen végigfut vkin’ ❖ Andornak a köpönyeges garabonczás diákokról hallott mesék villanának át lelkén (1835 Kovács Pál² C2767, 242) | egy gondolat agyán átvillana (1844 Petőfi Sándor 8366136, 214) | átvillant benne minden keserűség (1911 Móricz Zsigmond C3220, 60) | A rémület átvillant rajta (1954 Vidor Miklós 9778001, 68) | Átvillant bennem, hogy visszamegyek a faluba (1989 Lázár Ervin 2025056, 29).

2c. átvillan vmin ’〈érzés, érzelem (megnyilvánulása) vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik’ ❖ azt ama’ képén … átvillanó rázkódás … árulta el (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 167) | arczán a remény hirtelen derűje villant át (1877 Csengey Gusztáv C1274, 199) | egy kis gúnyos nemjóhiszemű mosoly is átvillant piros képeden (1933 Karinthy Frigyes 9309061, 77).

3. ’〈megvilágított ember, állat, mozgásban levő tárgy〉 sebesen átmegy, ill. áthatol vhol’ ❖ Átvillant kín-tépte mejjén A’ halál-aczél (1833 Lant C2886, 140) | Béla figyelmesen nézett [a nő] arcába, midőn az a kettős lámpa világába érve, mint egy tünemény átvillant előtte (1862–1863 Jókai Mór CD18) | [a második sarkantyúzás után] a Holló harmadszor is felrúgott és átvillant volna a vízmosáson (1899 Baksay Sándor C0729, 195) | Tűzkardos angyalok villantak át az égen (1940 Rónay György 9573115, 48) | Már előbb, már abban a pillanatban fékbe taposott, hogy a nő pitypangsárga vászonruhája átvillant előtte (1962 Népszabadság okt. 6. C4814, 6).

Sz: átvillanás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átvillan tárgyatlan ige 1a5
1. (átv is)
〈fény, csillogó v. világos színű dolog〉 felvillanva egyik helyről a másikra látszik, ill. vmin keresztül láthatóvá válik
Mi a’ koválygó ködön áltvillan, az csak a’ képzelet’ muló játéka
(1822 Kisfaludy Károly)
[az égre] fekete fátyol borult s csak egy-egy szakadáson … villant át a nyugati boltozat bibor viszfénye
(1880 Beksics Gusztáv)
[a havasok] fehér csucsa, kedvező időben átvillan ide
(1895 Ágai Adolf)
széljárta függönyön arc villan át
(1961 Kalász Márton)
az egyik bokor levelei közt átvillanó színtiszta ezüst Balaton-tükör tört darabkái
(1970 Bernáth Aurél)
1a.
〈tulajdonság, jelenség〉 (vmin keresztül) rövid időre előtűnik, megnyilvánul
Midőn atyjának hizeleg, nem villanik át veszedelmes gonoszsága
(1838 Vörösmarty Mihály)
kinján átvillant az a reménység, hogy mindez csak álom
(1888 Bródy Sándor)
Teréz emberszeretete, bája és humora még átvillan a történéseken
(1998 Új Könyvek)
2. átvillan vmin
〈fény(es tárgy) felvillanva végigfut vmin, vhol
légtengeren átvillanó meteor
(1842 Petrichevich Horváth Lázár)
az egész kerek földön nem villan át egy halvány sugár
(1855 Vas Gereben)
Éles fáklyafény villant át a szobán
(1890 Péterfy Jenő ford.Meyer)
villám villant át az égen
(1967 Kálnoky László ford.Brjuszov)
2a. átvillan vmin (ritk)
〈tekintet〉 gyorsan végigmérve vkit átsiklik rajta
Szitáry Tamás tekintete átvillant rajtuk
(1908 Móra Ferenc)
gyorsan, elutasítón, erőszakosan és végtelen ridegséggel villant át rajtam a tekintete
(1986 Nádas Péter)
2b.
〈érzés, gondolat〉 futólag felötlik vkiben, hirtelen végigfut vkin
Andornak a köpönyeges garabonczás diákokról hallott mesék villanának át lelkén
(1835 Kovács Pál²)
egy gondolat agyán átvillana
(1844 Petőfi Sándor)
átvillant benne minden keserűség
(1911 Móricz Zsigmond)
A rémület átvillant rajta
(1954 Vidor Miklós)
Átvillant bennem, hogy visszamegyek a faluba
(1989 Lázár Ervin)
2c. átvillan vmin
〈érzés, érzelem (megnyilvánulása) vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik
azt ama’ képén … átvillanó rázkódás … árulta el
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
arczán a remény hirtelen derűje villant át
(1877 Csengey Gusztáv)
egy kis gúnyos nemjóhiszemű mosoly is átvillant piros képeden
(1933 Karinthy Frigyes)
3.
〈megvilágított ember, állat, mozgásban levő tárgy〉 sebesen átmegy, ill. áthatol vhol
Átvillant kín-tépte mejjén A’ halál-aczél
(1833 Lant)
Béla figyelmesen nézett [a nő] arcába, midőn az a kettős lámpa világába érve, mint egy tünemény átvillant előtte
(1862–1863 Jókai Mór)
[a második sarkantyúzás után] a Holló harmadszor is felrúgott és átvillant volna a vízmosáson
(1899 Baksay Sándor)
Tűzkardos angyalok villantak át az égen
(1940 Rónay György)
Már előbb, már abban a pillanatban fékbe taposott, hogy a nő pitypangsárga vászonruhája átvillant előtte
(1962 Népszabadság okt. 6.)
Sz: átvillanás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások