avar¹ fn 4A7

1. ’lehullott, száraz (fa)levelek összessége, rétege, es. azzal borított terület’ ❖ Világunk nagy része e térjen sóvárog, Sív, rív s az avaron szomorún csavarog (1772 Bessenyei György¹ CD01) | Tolong ezernyi nép Mint őszi lomb avarja, Mellyet forgószél tép (1842 Kunoss Endre C2711, 46) | Hejh! paripák dobogása Lüktet a sík avaron (1898–1899 Zempléni Árpád 8535008, 199) | Gázolt a sarkam siró avarban S aludt a tölgy, a hárs, a nyár… (1908 Tóth Árpád 9720031, 8) | a nyirkos levegőben korhadó avar illata (1989 Márton László 2039004, 12).

2. (nyj) ’lábon maradt, le nem kaszált száraz, aszott fű’ ❖ Avar: kasza után maradott, el-aggott f, szr-f (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 146) | haragod … megemésztette őket, mint a’ mezők’ avarát a’ tűz (1831 Kazinczy Ferenc ford. C2539, 69) | Halvány rétek avarja egymásra hajlik s meglapul (1894 Bársony István C0838, 117).

2a. (nyj) ’száraz kóró, gizgaz, növényi törmelék’ ❖ [a vadméh] az eſ ellen avarral, ’s ugarral jól bé-takargatja házékóját (1782 Veszelszki Antal 7375005, 7) | avart, aszu kórót szedtek, Kicsiholván tüzet élesztettek (1850 Arany János C0646, 142).

3. (jelzőként) (rég, ritk) ’kiszáradt, aszott 〈növényzet〉, ill. ilyen növényzettel borított 〈terület〉; aszú’ ❖ A’ földmüvelés jobb ismérete soha ne ruházzon zöld szint naptul aszott meztelen pusztáinkra ’s avar fenyerinkre? (1831 Széchenyi István C3903, 84) | a kipusztult avar mezőn (1849 Madách Imre 8284057, 459) | Hova lábát tette – avar fü kizöldült (1905 Bródy Sándor C1200, 1).

ÖE: ~fű, ~réteg, ~szín, ~takaró.

Sz: avaros.

Vö. CzF.; ÉrtSz. avar¹; TESz. avar¹; ÉKsz. avar¹; SzT.; ÚMTsz. avar, avarfű

avar¹ főnév 4A7
1.
lehullott, száraz (fa)levelek összessége, rétege, es. azzal borított terület
Világunk nagy része e térjen sóvárog, Sív, rív s az avaron szomorún csavarog
(1772 Bessenyei György¹)
Tolong ezernyi nép Mint őszi lomb avarja, Mellyet forgószél tép
(1842 Kunoss Endre)
Hejh! paripák dobogása Lüktet a sík avaron
(1898–1899 Zempléni Árpád)
Gázolt a sarkam siró avarban S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…
(1908 Tóth Árpád)
a nyirkos levegőben korhadó avar illata
(1989 Márton László)
2. (nyj)
lábon maradt, le nem kaszált száraz, aszott fű
Avar: kasza után maradott, el-aggott f, szr-f
(1786 Baróti Szabó Dávid)
haragod … megemésztette őket, mint a’ mezők’ avarát a’ tűz
(1831 Kazinczy Ferenc ford.)
Halvány rétek avarja egymásra hajlik s meglapul
(1894 Bársony István)
2a. (nyj)
száraz kóró, gizgaz, növényi törmelék
[a vadméh] az eſ ellen avarral, ’s ugarral jól bé-takargatja házékóját
(1782 Veszelszki Antal)
avart, aszu kórót szedtek, Kicsiholván tüzet élesztettek
(1850 Arany János)
3. (jelzőként) (rég, ritk)
kiszáradt, aszott 〈növényzet〉, ill. ilyen növényzettel borított 〈terület〉; aszú
A’ földmüvelés jobb ismérete soha ne ruházzon zöld szint naptul aszott meztelen pusztáinkra ’s avar fenyerinkre?
(1831 Széchenyi István)
a kipusztult avar mezőn
(1849 Madách Imre)
Hova lábát tette – avar fü kizöldült
(1905 Bródy Sándor)
ÖE: avarfű, avarréteg, avarszín, avartakaró
Sz: avaros
Vö. CzF.; ÉrtSz. avar¹; TESz. avar¹; ÉKsz. avar¹; SzT.; ÚMTsz. avar, avarfű

Beállítások