azonképpen mut hsz 0 (rendsz. hasonlító jelentéstartalmú mellékmondat utalószavaként) (/irod)
1. ’a mellékmondatban közelebbről meghatározott, ill. az előzményekből ismert módon v. ahhoz hasonlóan, (ugyan)úgy’ ❖ az Apoſtolok hálója ſzakadoz vala: […] a’ hajótskák igen meg-telvén a’ halakkal, tsak nem el-merültek. Ezta’ két alkalmatlan dolgot ſzintén azonképpen tapaſztalluk az Anyaſzentegyházban-is (1772 Vajda Sámuel 7365001, 144) | [Kazár Ferencet] ujra meg ujra birónak marasztották, és az ujabb ivadék már nem is nevezte őt máskép, mint Biró Ferencz uramnak, és azonképen engedelmeskedett is neki (1857 Szegfi Mór 8430006, 121) | [Toldy Miklós] immár jön azonképpen, ahogy a király rendelé (1882 Mikszáth Kálmán 8312033, 185) | akik nem ismernek egyebet a mindennapok örömeinél, és akiknek aztán azonképpen is hull el az életük, mint a magtalan kalász (1966 Sánta Ferenc 9585005, 92).
2. (/vál) ’〈a mód jelentésének háttérbe szorulásával, a tartalmi párhuzam kiemelésére:〉 ugyanúgy, éppúgy’ ❖ vagy lovakkal nyargaltam ki [a legelőre], hova a többi fiuk is azonképen gyülekeztek (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 40) | Klárika meg akart halni, Fónika azonképen (1868 Vértesi Arnold C4455, 39) | Az építő anyag drága lesz, a behordás, a munkaerő azonképpen (1880 Mikszáth Kálmán 8312077, 107) | a paizsos czankók […] a fészekkel, tojásaikkal sem igen törődnek, utódjaikkal azonképpen nem (1899 Chernel István CD34) | Ahogy a zene a hang művészete, a festészet, tánc, stb. a látvány művészete: azonképpen a szépirodalom a fogalom művészete (1938 Weöres Sándor 9788144, 6).
3. (ritk) ’az előzményekből ismert helyzetben, állapotban’ ❖ Én meddő vagyok, s aligha azonképpen nem halok meg (1905 Ady Endre 9003023, 21).
4. (ritk) ’a mellékmondatban közelebbről meghatározott mértékkel, fokkal egyezően, éppen annyira, éppúgy’ ❖ S ahogy a suhamló esztendőkkel nőttem-nődögéltem, azonképpen gyarapodtak bájaim, szenvedéseimnek fő-fő okai is (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 8).
5. (rég) ’〈visszaköszönő-formulaként〉’ ❖ – Adj isten, Bónis uram! – Azonképpen! (1900 Budapesti Napló máj. 10. C5243, 1).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.