azzal¹ mut hsz 0avval (/ritk)

1. (közvetlenül) a másik (tag)mondatban v. a mellékmondatban részletezett esemény után, azt követően, azután’ ❖  akkor is ébren lévén engemet a’ mellette való botjával órrbatsapa, azzal én magamat viſzſza vonám (1781 Patay Sámuel ford. 7049002, 163) | szótlanul fogta fegyverét, megtöltötte, fölporozta, azzal képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak (1846 Jókai Mór CD18) | [János] kezet nyújtott a kisfiúnak […]. Avval szokott helyes lépéseivel tovább ment (1920 Móricz Zsigmond C3223, 118) | Van róla fogalmad, hogy állunk pénz dolgában? Ide figyelj, s aztán következtess! Azzal ceruzát és noteszt ragadva, elétártam siralmas költségvetésünket (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 34) | Azt mondta: „Bocsása meg a sárga ló!” Avval befelé fordult a falnak, meg is halt rögtön (1994 Az Európai Folklór Intézet kiadványai CD48).

2. (nem -val, -vel vonzatú v. bővítményű igével utalószóként) ’〈hiányos szerkezetként, gyakr. a mondással, a céllal, a hírrel szavakkal kiegészíthetően〉’ ❖ A Tsismadija […] reggel tőltött piſztolyt forgatott kezében, és azzal köſzöntött fel, hogy mondanám meg néki meddig akarok élni? (1808 Farkas András 7041004, 16) | áprilisba küldte [ti. megtréfálta] Ihász Pulszkyt és Pulszkynét azzal, hogy az öreg titokban Párizsba készül Napóleonhoz, meghíva általa (1859 Tanárky Gyula 8460006, 44) | egyszer csak azzal jött haza a Sikor András nagy Magyarországról, hogy látta az uramat, találkozott vele (1897 Mikszáth Kálmán 8312011, 83) | az is meglehet, hogy egyszer csak elküldi a hajójegyet. Azzal, hogy menjetek utána (1906 Krúdy Gyula C2831, 23) | Forgó azzal búcsúzott, hogy estefelé cókmókjaival visszajön, s elfoglalja a szobát (1982 Jékely Zoltán 9278103, 12).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. avval, ~; ÚMTsz. avval, ~

azzal¹ mutató névmási határozószó 0
avval 0 (/ritk)
1.
(közvetlenül) a másik (tag)mondatban v. a mellékmondatban részletezett esemény után, azt követően, azután
 akkor is ébren lévén engemet a’ mellette való botjával órrbatsapa, azzal én magamat viſzſza vonám
(1781 Patay Sámuel ford.)
szótlanul fogta fegyverét, megtöltötte, fölporozta, azzal képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak
(1846 Jókai Mór)
[János] kezet nyújtott a kisfiúnak […]. Avval szokott helyes lépéseivel tovább ment
(1920 Móricz Zsigmond)
Van róla fogalmad, hogy állunk pénz dolgában? Ide figyelj, s aztán következtess! Azzal ceruzát és noteszt ragadva, elétártam siralmas költségvetésünket
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
Azt mondta: „Bocsása meg a sárga ló!” Avval befelé fordult a falnak, meg is halt rögtön
(1994 Az Európai Folklór Intézet kiadványai)
2. (nem -val, -vel vonzatú v. bővítményű igével utalószóként)
〈hiányos szerkezetként, gyakr. a mondással, a céllal, a hírrel szavakkal kiegészíthetően〉
A Tsismadija […] reggel tőltött piſztolyt forgatott kezében, és azzal köſzöntött fel, hogy mondanám meg néki meddig akarok élni?
(1808 Farkas András)
áprilisba küldte [ti. megtréfálta] Ihász Pulszkyt és Pulszkynét azzal, hogy az öreg titokban Párizsba készül Napóleonhoz, meghíva általa
(1859 Tanárky Gyula)
egyszer csak azzal jött haza a Sikor András nagy Magyarországról, hogy látta az uramat, találkozott vele
(1897 Mikszáth Kálmán)
az is meglehet, hogy egyszer csak elküldi a hajójegyet. Azzal, hogy menjetek utána
(1906 Krúdy Gyula)
Forgó azzal búcsúzott, hogy estefelé cókmókjaival visszajön, s elfoglalja a szobát
(1982 Jékely Zoltán)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. avval, ~; ÚMTsz. avval, ~

Beállítások