bálta (6A) l. balta

balta fn 6Abálta (rég)

1. ’faanyag durva megmunkálásához, ill. tűzifa aprításához haszn., ék alakú fejjel ellátott, rövid nyelű kéziszerszám (mint az ezzel végzett cselekvés jelképe)’ ❖ A’ fák-is vénhednek , El-betegeſednek, Ágai meg-ſzáradnak, Öſzſzel adgy báltákot, Nékik: mert almákat Azok többé nem adnak (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 75) | kimegyen az erdőre egy sereg ember botokkal, baltákkal, vasvillával fölfegyverkezve (1861 Eredeti népmesék 8306006, 147) | A forgószélbe hajitott baltát a népbabona is ismeri, ott is a rossz szellemek, tündérek ellen használják (1907 Benedek Marcell 9042005, 158) | az első hasítást a baltával neki kell tenni a fába (1932 Krúdy Gyula CD54) | Az odvas rönköt baltával és más famegmunkáló eszközzel [tisztították ki] (1980 NéprajziLex. CD47).

1a. ’ennek rendsz. acélból készült feje, amelybe a nyél ékelődik’ ❖ Mit ér a balta, meg a nyél, hogy kössük össze? (1929 Móricz Virág CD10).

2. (/Népr) ’〈pásztorok, kül. kanászok munka- és önvédelmi eszközeként, ill. foglalkozásuk jelvényeként:〉 fejsze v. csákány alakú fejjel ellátott, hosszú, rendsz. díszesen kidolgozott nyelű vágó- és zúzóeszköz; kanászbalta, fokos¹’ ❖ [a fák] nem egy sebet mutathatának, mit e’ pásztorok’ pajkossága baltákkal sötét kérgökbe vágott (1845 Eötvös József 8126005, 124) | a csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort, Juont, akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije sincsen (1860 Jókai Mór CD18) | A kanásznak arra kell balta, hogy szükség esetén védhesse magát a nekivadult gonosz kandisznóval szemben (1911 Malonyay Dezső CD07) | Megesmered a kanászt Magas csákójáról, Gombra kötött hajáról, Fényes baltájáról (1988 Magyar néprajz CD47).

3. (Tört) ’kül. a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd’ ❖ Fekete Mustafa tíz fontos baltával, Tsuporly fél mázsát nyomó buzgányával (1777 Barcsay Ábrahám 7019014, 206) | A Középkor első századaiban egyszerű baltákat használtak fegyverül (1895 Bárczay Oszkár C0793, 114) | [az avarkori sírokban talált] fegyverek az egyetlen baltától eltekintve nyugati típusúak (2000 Szőke Béla Miklós CD52).

4. (Tört) ’a kőkorszakban vadászatra és harcra haszn. ütő- és zúzófegyver, ill. ennek kőből pattintott feje; kőbalta’ ❖ különbözhetnek a vélemények […], hogy egy balta a paleolithkorszakból való-e, vagy a neolith-ből (1934 Kosztolányi Dezső 9359243, 206) | a kemény, kovából pattintott balta szétmállott és lemezekre hasadt (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 16) | [a Miháldy-gyűjtemény] tíz darab csiszolt kőeszközt, trapéz és kaptafa alakú baltát is tartalmazott (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

Ö: kanász~, kis~, kő~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bálta lásd balta
balta főnév 6A
bálta 6A (rég)
1.
faanyag durva megmunkálásához, ill. tűzifa aprításához haszn., ék alakú fejjel ellátott, rövid nyelű kéziszerszám (mint az ezzel végzett cselekvés jelképe)
A’ fák-is vénhednek , El-betegeſednek, Ágai meg-ſzáradnak, Öſzſzel adgy báltákot, Nékik: mert almákat Azok többé nem adnak
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
kimegyen az erdőre egy sereg ember botokkal, baltákkal, vasvillával fölfegyverkezve
(1861 Eredeti népmesék)
A forgószélbe hajitott baltát a népbabona is ismeri, ott is a rossz szellemek, tündérek ellen használják
(1907 Benedek Marcell)
az első hasítást a baltával neki kell tenni a fába
(1932 Krúdy Gyula)
Az odvas rönköt baltával és más famegmunkáló eszközzel [tisztították ki]
(1980 NéprajziLex.)
1a.
ennek rendsz. acélból készült feje, amelybe a nyél ékelődik
Mit ér a balta, meg a nyél, hogy kössük össze?
(1929 Móricz Virág)
2. (/Népr)
〈pásztorok, kül. kanászok munka- és önvédelmi eszközeként, ill. foglalkozásuk jelvényeként:〉 fejsze v. csákány alakú fejjel ellátott, hosszú, rendsz. díszesen kidolgozott nyelű vágó- és zúzóeszköz; kanászbalta, fokos¹
[a fák] nem egy sebet mutathatának, mit e’ pásztorok’ pajkossága baltákkal sötét kérgökbe vágott
(1845 Eötvös József)
a csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort, Juont, akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije sincsen
(1860 Jókai Mór)
A kanásznak arra kell balta, hogy szükség esetén védhesse magát a nekivadult gonosz kandisznóval szemben
(1911 Malonyay Dezső)
Megesmered a kanászt Magas csákójáról, Gombra kötött hajáról, Fényes baltájáról
(1988 Magyar néprajz)
3. (Tört)
kül. a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd
Fekete Mustafa tíz fontos baltával, Tsuporly fél mázsát nyomó buzgányával
(1777 Barcsay Ábrahám)
A Középkor első századaiban egyszerű baltákat használtak fegyverül
(1895 Bárczay Oszkár)
[az avarkori sírokban talált] fegyverek az egyetlen baltától eltekintve nyugati típusúak
(2000 Szőke Béla Miklós)
4. (Tört)
a kőkorszakban vadászatra és harcra haszn. ütő- és zúzófegyver, ill. ennek kőből pattintott feje; kőbalta
különbözhetnek a vélemények […], hogy egy balta a paleolithkorszakból való-e, vagy a neolith-ből
(1934 Kosztolányi Dezső)
a kemény, kovából pattintott balta szétmállott és lemezekre hasadt
(1937 Szentiványi Jenő)
[a Miháldy-gyűjtemény] tíz darab csiszolt kőeszközt, trapéz és kaptafa alakú baltát is tartalmazott
(2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások