befelhőz ts ige 4c6 (vál)

1. (átv is) ’〈felhő(ként vmi) vmely teret〉(teljesen) betölt’ ❖ Viríts becses ligetke, Viríts ezer virággal, S felhőzd bé illatoddal A jó Hafíz halomját! (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A levegőt liszt felhőzi be (1901 Gárdonyi Géza C1824, 270) | A negyvenes évek közepén járunk, a fasizmus irracionális rémületében. Nem a halál, hanem az értelmetlen meghalás rettenete felhőzi be Európát (1973 Beney Zsuzsa 9043002, 7).

1a. (rég) ’〈felhő(ként vmi)〉 befed v. eltakar vmit’ ❖ felleggel elborítni, béfelhzni (1818 Márton József¹ C3043, 90. hasáb) | A’ madarak, szárnyaikkal az Eget bé felhzik (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 146) | Ím a boszu, melynek tisztátalan gőzi A fényes napot is néha befelhőzi! (1863–1879 Arany János CD01).

2. ’〈gond, bánat stb. vkinek az arcán, megnyilvánulásán stb.〉 érzékelhető nyomot hagy, beárnyékol vmit’ ❖ sötét nézetek felhőzték be Tóbiás agyát (1851 Székely József C3910, 137) | [meghasonlás] felhőzte be tekintetét (1896 Irodalomtörténeti Közlemények C0213, 189) | [Dávid homlokát] egy más gondolat felhőzte be, és egész testében minden izom megfeszült attól az elszánt akarattól, hogy a püspököt megnyerje (1921 Bíró Lajos 9059001, 15) | láttam, hogy [Jim] fiatal arcát befelhőzi a visszavert érzések gyötrelme (1949 Örkény István ford.–Conrad 9500023, 81).

2a. ’〈pozitív érzést, állapotot stb.〉 megzavar, leront vmi; beárnyékol’ ❖ [a házaspár boldogságát] azonban alighanem elég korán befelhőzte Eusébia betegsége (1941 Sík Sándor 9598001, 72) | Az egykori országrészek visszacsatolásának mámorát befelhőzte a határzárlat, az elsötétítés, a mozgósítás, a hadbalépés, a doni katasztrófa, a német megszállás (1969 Becht Rezső CD52) | A stockholmi hónapok nyugalmát ismét gondok felhőzik be (1990 Dániel József CD30) | csak a rágalom felhőzte be szeplőtelen hírét (2000 Új Könyvek CD29).

Vö. CzF.

befelhőz tárgyas ige 4c6 (vál)
1. (átv is)
〈felhő(ként vmi) vmely teret〉 (teljesen) betölt
Viríts becses ligetke, Viríts ezer virággal, S felhőzd bé illatoddal A jó Hafíz halomját!
(1801 Csokonai Vitéz Mihály)
A levegőt liszt felhőzi be
(1901 Gárdonyi Géza)
A negyvenes évek közepén járunk, a fasizmus irracionális rémületében. Nem a halál, hanem az értelmetlen meghalás rettenete felhőzi be Európát
(1973 Beney Zsuzsa)
1a. (rég)
〈felhő(ként vmi) befed v. eltakar vmit
felleggel elborítni, béfelhzni
(1818 Márton József¹)
A’ madarak, szárnyaikkal az Eget bé felhzik
(1830 e. Kováts József¹ ford.Vergilius)
Ím a boszu, melynek tisztátalan gőzi A fényes napot is néha befelhőzi!
(1863–1879 Arany János)
2.
〈gond, bánat stb. vkinek az arcán, megnyilvánulásán stb.〉 érzékelhető nyomot hagy, beárnyékol vmit
sötét nézetek felhőzték be Tóbiás agyát
(1851 Székely József)
[meghasonlás] felhőzte be tekintetét
(1896 Irodalomtörténeti Közlemények)
[Dávid homlokát] egy más gondolat felhőzte be, és egész testében minden izom megfeszült attól az elszánt akarattól, hogy a püspököt megnyerje
(1921 Bíró Lajos)
láttam, hogy [Jim] fiatal arcát befelhőzi a visszavert érzések gyötrelme
(1949 Örkény István ford.Conrad)
2a.
〈pozitív érzést, állapotot stb.〉 megzavar, leront vmi; beárnyékol
[a házaspár boldogságát] azonban alighanem elég korán befelhőzte Eusébia betegsége
(1941 Sík Sándor)
Az egykori országrészek visszacsatolásának mámorát befelhőzte a határzárlat, az elsötétítés, a mozgósítás, a hadbalépés, a doni katasztrófa, a német megszállás
(1969 Becht Rezső)
A stockholmi hónapok nyugalmát ismét gondok felhőzik be
(1990 Dániel József)
csak a rágalom felhőzte be szeplőtelen hírét
(2000 Új Könyvek)
Vö. CzF.

Beállítások