befú (9a7) l. befúj

befúj ige 1a6  befú

1. ts (tárgy n. is) ’〈levegőt, es. füstöt vmely üregbe v. vmik közé〉 szájával fúj vki’ ❖ Leveg-eget kell a’ tüdejébe bé-fúni (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 140) | minden köpbe fújjon be az ember (1816 Kaló Péter C2485, 77) | az asszony saját ajka közé vette a cigarettát, erősen meghúzta, ráhajolt a beteg szájára és óvatosan, lassan befújta a füstöt (1922 Bókay János CD10) | [Rókus bácsi] befújt a dióba. Sűrű füst kavargott föl a dióból (1953 Tersánszky Józsi Jenő 9706014, 8) | Megcsípi elől a ruháját, meglebegteti, s befúj meztelen keblei közé (1964 Urbán Ernő C5279, 1087).

1a. tn (rég, ritk) ’fúvós hangszert, sípot így megszólaltat vki’ ❖ alig tudott egy kis gyerek-sipba befujni (1866 Bartalus István C0850, 48).

1b. ts (Sp, biz) ’〈mérkőzésen játékvezető szabálytalanságot, ill. érte kiszabott büntetést〉 sípjába fújva jelez’ ❖ Juhos ugyanis befújta Albert igazán látványos műesését, s 11-eshez juttatta a zöld-fehéreket (1997 Magyar Hírlap CD09) | Furcsa volt, hogy [a játékvezető] mezőnyben elfogadta a kemény játékot, a tizenhatoson belül viszont rögtön befújta a tizenegyest (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’〈szél, ill. ember (erre alkalmas eszközzel)〉 vmibe fújva juttat vmit’ ❖ A szél újra nekifordult, s addig bolygatta a függönyt, míg újra kibontá bojtjai közül, s ismét befújta a szoba közepére (1853 Jókai Mór CD18) | A fuvókkal befujt sűrített levegőt a hőmérséklet növelése és a tüzelőszer csökkentése céljából gyakran föl is melegítik (1895 PallasLex. CD02) | a tavaszi szél a nyitott ajtón befújja az almavirágok szirmait (1915 Szabó Dezső CD10) | Az udvar felőli lépcsőházban legalább húsz centis volt a hó: a réseken át fújta be a szél (1965 Páskándi Géza 9516017, 44) | A kocsi mellé gugolva [!], alulról felfelé irányítva fújják be a motortérbe az oltóanyagot (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈szél, ill. ember vmely felületet v. területet〉 porral, porszerű, porlasztott stb. anyaggal fújva bevon, beborít’ ❖ Anynyi hót tél közepette sem igen látunk, a menynyivel e napokban vólt szelek az útakat bé-fútták (1782 Magyar Hírmondó C0270, 728) | a szél befujja a röpülő homokkal a tekervényes utat (1860 Jókai Mór C2253, 77) | tündérek hada száll át, amerre jártam s hullott szálát hajamnak sorra felkutatják, síma fürtökbe símogatják, gömbölyű arccal, fitos orral fujják be fénylő gyémántporral (1938 Dsida Jenő CD01) | szinte egyformán fénylettek; nem lehetett rögtön tudni, melyik a tömör arany, melyik a réz, vékony aranyporral befújva (1960 Cs. Szabó László 9093008, 560) | A járvány terjedését a maláj hatóságok azzal próbálták megakadályozni, hogy több ezer sertéstenyésztő gazdaságot és környékét fújták be rovarölő szerrel (1999 Természet Világa CD50).

2b. ’〈szél által fújt, sodort anyag〉 ellep, beborít vmit’ ❖ a futóhomok azonnal befúja [a bucka nyílását] (1853 Jókai Mór CD18) | Erdő alján, hegy tövében Van egy kicsiny házam nékem, Nyáron jobb, de télen is jó, Bár befújja olykor a hó (1893 Gyulai Pál CD01) | hó fútta be az ékszerdoboz-forma, teraszosan emelkedő kis kertet (1956 Urbán Ernő 2005021, 82).

3. tn ’〈szél (által fújt, sodort anyag)〉(vmely nyíláson, résen keresztül) vhova, kül. vminek a belsejébe beáramlik, behatol’ ❖ Csendes szelek fújtak bé az ablakokon (1772 Bessenyei György¹ CD01) | a repedéseken befuvó szél folyton ringatta a gyertya lángját (1871 Beöthy Zsolt C1015, 253) | Befuj a réti szél a sátorba (1894 Bársony István C0838, 165) | Az élesre patkolt lovak farkukkal hessengetik farukról a hópihéket mintha muslicát kergetnének, s fülük lomhán mozog a befúvó hó ellen (1931 Sárközi György 9587011, 235) | Rosszul záródik az ablak, befúj a szél (1963 Sinkó Ervin 9605002, 428) | Bő kabátom alá befújt a szél, taszított, lökött, előre (1986 Nádas Péter 9466002, 16).

4. ts (/biz) ’rendsz. rosszindulatból 〈titkot v. titkolni való dolgot〉 elárul, ill. 〈vkit mint titkolni való dolog elkövetőjét〉 beárul (vkinek)’ ❖ az én Elljáróm, a’ ki már egy idtl fogva ellenségem vala, a’ Királynak jelen nem létemet bé-fútta (1788 Ungi Pál ford.–Trenck C4473, 59) | Titkot Királyoknak, vagy a’ nagy Uraknak nem jó mindjárt bé-fújni (1793 Kovács Pál¹ C2763, 218) | az öreg nagymamának befujták, hogy az urfi egészen nyersen rakatta össze a szénakazalt (1885 Gyarmathy Zsigáné C1953, 75) | Ugyanaz az áruló, aki befújta játékainkat az öregeknek, egyúttal engem is besúgott (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 36) | [Varga Jóska] úgy szidja az urakat, köztük a saját gazdáját is, hogy nehéz a földnek hallgatni. Egyszer-másszor be is fújták az intézőnek (1940 Veres Péter C4411, 81) | Nem tudhatom, melyik spicli, melyik megfigyelő, hogy kilesse őszinte, elernyedt morfondírozásomat – és alkalomadtán beköpjön, befújjon, beáruljon (1964 Cseres Tibor 9088001, 80).

Vö. CzF. befú · befúj; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.