beheged tn ige 1b3

1. ’〈seb, sérülés〉 hegedve begyógyul’ ❖ Bé-hegedett [=] bé-forrott. p. o. a’ seb (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 16) | pár napi esőre van szükség, hogy a furmintbogyók fölrepedhessenek, mire a víz egy része kifolyván, a repedés beheged s a bogyók elkezdenek napos idő mellett ránczosodni (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | könyörtelen módszere szerint feltépi a sebet, mely évek óta nem tudott behegedni (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 45) | Nem fáj a csonk, de rosszabb, mert sajog. Nem vérzik föl, rég behegedt a seb (1960 Tollas Tibor 9818031, 73).

1a. ’〈élőlény vmely sebes v. eltörött része〉 összeforr’ ❖ Bé-heged: bé-forr, p. o. a’ tsont (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 18) | homloka gyógyúlt, És behegedt (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 190) | [A ló] megperzselt fara lassacskán behegedt (1917 Mariay Ödön CD10) | Ha akkor a [tüzesvas-]próbára vetett személy tenyere ép volt, ha akár kissé megperzselődött is, de szépen behegedt, ártatlannak mondották (1972 Diószegi Vilmos CD30).

2. (rég) ’〈nyílás, rés〉(lassanként) összezáródik, betöltődve eltűnik’ ❖ nem sokára a’ lyuk egészen behegedt (1818 Hasznos Mulatságok C0178, 381) | [a földből feltörő forrásvíztől] támadt rés sohasem heged be egészen (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | szinte látta Kanalas Mihályt a csendőrőrsön, ütlegektől behegedt szemmel, vércsöppel szája szegletében (1952 Láng János 2051008, 31) | a lassacskán behegedő ózonlyuk (1995 Természet Világa CD50).

J: beforr.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. heged; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

beheged tárgyatlan ige 1b3
1.
〈seb, sérülés〉 hegedve begyógyul
Bé-hegedett [=] bé-forrott. p. o.példának okáért a’ seb
(1784 Baróti Szabó Dávid)
pár napi esőre van szükség, hogy a furmintbogyók fölrepedhessenek, mire a víz egy része kifolyván, a repedés beheged s a bogyók elkezdenek napos idő mellett ránczosodni
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
könyörtelen módszere szerint feltépi a sebet, mely évek óta nem tudott behegedni
(1920 Kosztolányi Dezső)
Nem fáj a csonk, de rosszabb, mert sajog. Nem vérzik föl, rég behegedt a seb
(1960 Tollas Tibor)
1a.
〈élőlény vmely sebes v. eltörött része〉 összeforr
Bé-heged: bé-forr, p. o.példának okáért a’ tsont
(1792 Baróti Szabó Dávid)
homloka gyógyúlt, És behegedt
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[A ló] megperzselt fara lassacskán behegedt
(1917 Mariay Ödön)
Ha akkor a [tüzesvas-]próbára vetett személy tenyere ép volt, ha akár kissé megperzselődött is, de szépen behegedt, ártatlannak mondották
(1972 Diószegi Vilmos)
2. (rég)
〈nyílás, rés〉 (lassanként) összezáródik, betöltődve eltűnik
nem sokára a’ lyuk egészen behegedt
(1818 Hasznos Mulatságok)
[a földből feltörő forrásvíztől] támadt rés sohasem heged be egészen
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
szinte látta Kanalas Mihályt a csendőrőrsön, ütlegektől behegedt szemmel, vércsöppel szája szegletében
(1952 Láng János)
a lassacskán behegedő ózonlyuk
(1995 Természet Világa)
J: beforr
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. heged; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások