békít ts ige 4b4 (tárgy n. is)

1. ’〈hadban álló v. haragos feleket〉 kibékít(eni igyekszik)’ ❖ [Garay] nem ártott soha senkinek, szeretett mindenkit, békíteni tudott háborgó ellenfeleket (1854 Jókai Mór CD18) | A község lakosai közt könnyen megesik, hogy valamin összevesznek; kell tehát valakinek lenni, ki őket békítse, vagy igazságot tegyen köztük (1876 Mayer Miksa 8302001, 4) | Én voltam, aki békíteni próbált. Anyám apámhoz küldött békességet keresendő, apám anyámhoz… (1972 Bertha Bulcsu 2021040, 973).

2. (meg)nyugtat, csitít, csillapít, ill. vigasztal’ ❖ Majd jobban lesz felséges asszonyom, békité Modesta (1855 Jósika Miklós C2379, 183) | Menj, békitsd a királyt: ő őrjöng, s nem mer Hozzá közelitni senki (1872 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | Mért békitik a símák alattomba’ lány-duzzogássá haragvásait? (1930 József Attila 9282048, 94) | Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak (1932 Juhász Gyula¹ 9284736, 113) | Alig tudtam mindnyájukat békíteni és csöndesíteni. Türelmetlenek és ingerlékenyek voltak (1955 Bölöni György 9069001, 145).

J: békéltet.

Ö: ki~, meg~, össze~.

Sz: békítés, békítget.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béke; ÉKsz.

békít tárgyas ige 4b4 (tárgy n. is)
1.
〈hadban álló v. haragos feleket〉 kibékít(eni igyekszik)
[Garay] nem ártott soha senkinek, szeretett mindenkit, békíteni tudott háborgó ellenfeleket
(1854 Jókai Mór)
A község lakosai közt könnyen megesik, hogy valamin összevesznek; kell tehát valakinek lenni, ki őket békítse, vagy igazságot tegyen köztük
(1876 Mayer Miksa)
Én voltam, aki békíteni próbált. Anyám apámhoz küldött békességet keresendő, apám anyámhoz…
(1972 Bertha Bulcsu)
2.
(meg)nyugtat, csitít, csillapít, ill. vigasztal
Majd jobban lesz felséges asszonyom, békité Modesta
(1855 Jósika Miklós)
Menj, békitsd a királyt: ő őrjöng, s nem mer Hozzá közelitni senki
(1872 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
Mért békitik a símák alattomba’ lány-duzzogássá haragvásait?
(1930 József Attila)
Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak
(1932 Juhász Gyula¹)
Alig tudtam mindnyájukat békíteni és csöndesíteni. Türelmetlenek és ingerlékenyek voltak
(1955 Bölöni György)
Sz: békítés, békítget
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béke; ÉKsz.

Beállítások