beleáll tn ige 3a9
1. ’Egy lépéssel vmibe áll úgy, hogy test(ének egy rész)e azon belül kerül.’
1a. ’vmely üreges, fedetlen tárgyba lép’ ❖ [A kórusvezető] kitűnni kívánván, beleáll a göbölitatóba [= hizlalt marhákból álló csorda itatóvályújába], s onnét osztja szét az irányadó négy alaphangot, amennyire azokat fuvolájából elő bírta tüszkölni (1846 Jókai Mór CD18) | [A hun férfi] beleállt a dereglyébe, s hozzám evezett (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 348) | [a vályogvető lány] arra gondolt, hogy szombaton vizet tesz fel melegíteni, érezte a háziszappan szagát, le szokott vetkőzni meztelenre, s beleállva a vájdlingba [mosakodott] (1963 Domonkos István 1037002, 15).
1b. ’vmely őt körülvevő közegbe lép’ ❖ [az öszvér] beleállt a kristálytiszta vízbe a négy lábával, úgy kezdte azt mohón szürcsölni (1891 Jókai Mór CD18) | a reflektor fényébe hol az egyik alak áll bele, hol a másik és nem mindig az, akinek bele kellene állnia (1939 Schöpflin Aladár CD10) | A Tiszántúlon a nadályos [= piócákat összegyűjtő és ezzel kereskedő személy] beleáll a vízbe, pálcikával alányúl a feléje kígyózó nadálynak s kiemeli (1980 NéprajziLex. CD47).
1c. ’vonallal, kerettel határolt területre lép, ill. ott látható’ ❖ [a játékosok] kört huznak, abba beleállnak (1878 Hamary Béla 8178001, 12) | [Drakula] a tyúk körül, a földön négyszöget húz, beleáll a négyszögbe, féllábon táncol (1914 Erdősi Dezső CD10) | Horvátné beleállt a[z ablak]keretbe, kívánatosan, duzzadtan és férj nélkül (1933 Gelléri Andor Endre 9179007, 81).
2. ’vmely közösségbe tagként, ill. vmely folyamatba résztvevőként belép vki’ ❖ Ti magatok Szép Iſtenaſſzonyok elttem dalljatok. Ti elmondhatjátok, […] Kik állottak belé a’ Leány-ſeregbe, Kik vóltak Vezéri az Amazonoknak, ’S örök Egri nevet kik nyertek magoknak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 60) | A vidéki nemes legények csak úgy vergődtek a kétség között ha valjon bele álljanak-e a kompániába vagy tartózkodjanak? (1885 Deák Farkas CD55) | [Az ideális ember] nem zárkózik el a való világtól, hanem beleáll; nem csügged s nem kedvetlenkedik el, hanem annyit fogad be magába a világból, amennyit magában harmonikus életté fejleszthet (1903 Prohászka Ottokár 1125023, 127) | amikor a megidézett démonok beleállnak a valóságos életbe, a költő hatalma megszűnik rajtuk (1970 e. Keresztury Dezső 9326020, 324) | Tudják ők, hogy semmi keresnivalójuk abban a csapatban, amelyikbe a fényképezés idejére beleálltak (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég) ’tervhez, cselekvéshez helyesléssel v. részvétellel hozzájárul’ ❖ belé-áll ez álladalom elleni összeesküvésbe? (1845 Szilágyi Sándor ford.–Gutzkow C4026, 111) | Hiába volt minden szabadkozás Manó részéről, hogy ő nem tud kártyázni! Megtanítják. Bele kellett állni (1885 Jókai Mór CD18) | Egyszer meg akartak lincselni, amért nem álltunk bele sztrájkba (1890 Jókai Mór CD18).
4. (rég) ’elkezd vmely munkát, ill. dolgozni kezd’ ❖ A’ munkába beléállott (1794 Magyar nyelvmester C1947, 175) | uj erőt gyüjtünk, hogy majd egykor ismét beleállhassunk a fegyvernek [szolgálatába] (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 406) | De, ha már beleállott a mesterségébe [Billroth sebész], kitartott mellette és első lett benne (1905 Bródy Sándor C1200, 92).
4a. (/nyj) ’vki belép arra a területre, amelyen munkát kell végeznie, és dolgozni kezd’ ❖ belé-állhat a’ Pernek annyi részébe, és el-láttathattya a’ Vétket (1782 e. Cserey Farkas¹ C1290, 214) | Hogy nagy feneket ne keritsek szokás szerint, tehát mindjárt bele állok a dologba [ti. a történet elmondásába], mint a nyomtató ember az ágyásba (1848 Vajda János 8503064, 7) | Alig várta, hogy bele állhasson abba a rétbe [kaszálni] (1886 Jakab Ödön C2197, 125) | az uraság kisebbik tábla buzájába már bele is állottak az idegen aratók (1902 Nagy Sándor 8327001, 45) | Sokan azt hiszik, hogy a gazdálkodónak csak kézbeli szerszámokra van szüksége, ha a földbe beleáll (1947 Szabad Föld aug. 17. C1537, 2).
5. ’〈hegyes tárgy〉 vmibe beleszúródva megáll benne’ ❖ a repülő nyilak állnak bele a koncentrikus körök valamelyikébe (1981 Mohás Lívia 1109002, 90) | [a bicska] visszapattant és beleállt Illés combjába (1989 Bólya Péter 1023001, 26).
5a. (alany n. is) ’〈hirtelen fájdalom, (rossz) érzés, betegség〉 támad, érezhetővé válik vkiben, ill. vkinek vmely testrészében’ ❖ Az óldal nyilallás, nem mindenkor áll belé mindjárt eleinten (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 96) | magába Bruckba is beleállt a nyavalya, mióta az uj lotteria-kölcsön pucsot csinált (1860 Jósika Miklós CD32) | kezeibe a zsibbadás mindjárt beleállott (1889 Kacziány Géza C2470, 24) | Fáj [a fogam]. Úgy beléállt. Jaj nem bírom már ki. Kérem adjon valami cseppeket (1919 Szép Ernő 9665041, 72) | [Gazsi] tagjaiba furcsa bizsergés állt bele (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 54) | derekába hirtelen beleállt a lumbágó (1999 Magyar Hírlap CD09).
5b. (felsz módban) ’〈szitkozódásban〉’ ❖ Álljon bele a féreg ebbe a tüzelőfába. Ugy senyved, mintha minden szálka előbb elsiratná magát benne (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 36) | A frász álljon bele, hát evvel töltsem az időm? (1956 Sarkadi Imre 9586007, 117) | – Jaj nekem, oda a lábam! […] – Zsibbadás? – érdeklődött doktor Minorka együttérzően. – Az, hogy a kórság álljon bele (1985 Békés Pál 1014003, 56).
5c. ’〈tulajdonság, érzelem〉 hirtelen eluralkodik vkin’ ❖ Miklósba beleállt a rémület, eszébe jutott az az uzsonna s kétségbeesett, hogy megint meg akarja traktálni [az asszony] (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Ha a makacsság Törökbe beléáll, agitátor legyen, aki megpuhítja (1955 Sütő András 9620006, 107).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.