beleéli magát (az ige az 1b6 kód szerint ragozva)

1. ’〈idegenkedéssel v. ellenérzéssel fogadott jelenséghez, helyzethez〉 hozzászokik, megbarátkozik vele’ ❖ Arnold el volt szánva bele élni magát a kikerülhetetlenbe (1852 Jósika Miklós C2392, 25) | Feleségem legrövidebb idő alatt egészen bele élte magát a magyar társaságba, magyarrá lett (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381002, 210) | Új fegyelemre kell berendezkednie. […] Iparkodott beleélni magát az új helyzetbe (1937 Babits Mihály 9014129, 45) | nem tudom egészen beleélni magamat az itteni [ti. a pesti] életbe, nem szeretem a jampi dolgokat (1956 Pogány Mária 2005025, 98).

1a. (rég) ’〈vmely nyelvbe, nyelvváltozatba〉 begyakorolja magát, és abban természetesen, otthonosan mozog’ ❖ Ha például a magyar gyermek harmadik-negyedik évétől kezdve kiválólag franciául beszél, olvas és ír […] csaknem lehetetlen aztán, hogy magát saját népének nyelvébe többé tökéletesen beleélhesse és gondolhassa (1846 Bajza József 8021025, 236) | a ki sokat foglalkozik a régi nyelvvel, utoljára beleéli magát egészen, úgy hogy irálya [= stílusa] is a régihez idomul (1863 Arany János C0641, 301).

2. (vmely szereppel azonosulva) más ember szerepét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át’ ❖ beleélte magát az egyszerü lovag szerepébe (1853 Jósika Miklós C2399, 193) | Valami arra ösztönzé, hogy egészen élje bele magát ezeknek a szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba (1872 Jókai Mór CD18) | aki Adyt érteni akarja, annak egy kicsit Adynak is kell lenni, – beleélni magát abba a lelkiállapotba, amelyből Ady versei alakultak (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 175) | [Szerepjátékaikban] a gyerekek beleélik magukat a szülők mindennapjaiba, lejátsszák ezeket, s a játékban naggyá, felnőtté válnak (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 123).

2a. ’képzeletben vmely helyzetbe, környezetbe helyezkedik, ill. vmely teret, lehetőséget valóságként él át’ ❖ A tanult osztályok beleélik magokat az idegen költészetek világába s a római mythologia légkörébe (1873 Arany László 8015004, 257) | már egészen beleélte magát a Brunswik korába (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | [Mária nagyhercegnő] nem tudta beleélni magát egy cár nélküli Oroszország gondolatába (1931 Budapesti Hírlap febr. 15. C4719, 13) | [Lettországban a jobboldali pártok] annyira beleélték magukat a választási győzelembe, hogy már előre megállapodtak a koalíciós kormány megalakításában (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz. beleél; ÉKsz. beleél

beleéli magát (az ige az 1b6 kód szerint ragozva)
1.
〈idegenkedéssel v. ellenérzéssel fogadott jelenséghez, helyzethez〉 hozzászokik, megbarátkozik vele
Arnold el volt szánva bele élni magát a kikerülhetetlenbe
(1852 Jósika Miklós)
Feleségem legrövidebb idő alatt egészen bele élte magát a magyar társaságba, magyarrá lett
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
Új fegyelemre kell berendezkednie. […] Iparkodott beleélni magát az új helyzetbe
(1937 Babits Mihály)
nem tudom egészen beleélni magamat az itteni [ti. a pesti] életbe, nem szeretem a jampi dolgokat
(1956 Pogány Mária)
1a. (rég)
〈vmely nyelvbe, nyelvváltozatba〉 begyakorolja magát, és abban természetesen, otthonosan mozog
Ha például a magyar gyermek harmadik-negyedik évétől kezdve kiválólag franciául beszél, olvas és ír […] csaknem lehetetlen aztán, hogy magát saját népének nyelvébe többé tökéletesen beleélhesse és gondolhassa
(1846 Bajza József)
a ki sokat foglalkozik a régi nyelvvel, utoljára beleéli magát egészen, úgy hogy irálya [= stílusa] is a régihez idomul
(1863 Arany János)
2.
(vmely szereppel azonosulva) más ember szerepét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át
beleélte magát az egyszerü lovag szerepébe
(1853 Jósika Miklós)
Valami arra ösztönzé, hogy egészen élje bele magát ezeknek a szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba
(1872 Jókai Mór)
aki Adyt érteni akarja, annak egy kicsit Adynak is kell lenni, – beleélni magát abba a lelkiállapotba, amelyből Ady versei alakultak
(1937 Schöpflin Aladár)
[Szerepjátékaikban] a gyerekek beleélik magukat a szülők mindennapjaiba, lejátsszák ezeket, s a játékban naggyá, felnőtté válnak
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
2a.
képzeletben vmely helyzetbe, környezetbe helyezkedik, ill. vmely teret, lehetőséget valóságként él át
A tanult osztályok beleélik magokat az idegen költészetek világába s a római mythologia légkörébe
(1873 Arany László)
már egészen beleélte magát a Brunswik korába
(1882 Mikszáth Kálmán)
[Mária nagyhercegnő] nem tudta beleélni magát egy cár nélküli Oroszország gondolatába
(1931 Budapesti Hírlap febr. 15.)
[Lettországban a jobboldali pártok] annyira beleélték magukat a választási győzelembe, hogy már előre megállapodtak a koalíciós kormány megalakításában
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz. beleél; ÉKsz. beleél

Beállítások