belekényszerít ts ige 4b4
1. ’〈oda nehezen beilleszthető dolgot, jelenséget〉 nagy nehezen betesz, beerőltet vmibe’ ❖ [a festő a Colosseumot] belekényszeríté rámája keretébe (1877 Jókai Mór CD18) | [Zrínyi] a latin szót belekényszeríti a magyar mondat sodrába, ragozza, alakítja, s néha komoly művészi hatást ér el férfias erejű latinizmusaival (1964 Bán Imre CD53) | a szerző nem próbálta a különféle tényeket ok-okozati összefüggésbe belekényszeríteni (1989 HaagLex. ford. CD1208) | nem az életet kell belekényszerítenünk a kánonok sémáiba, hanem a kánonokat kell a zajló élet sodrásába beállítanunk (1991 Magyar reformátusok CD1210).
2. (átv is) ’erőszakosan rávesz vkit arra, hogy megegyen, megigyon vmit’ ❖ Az első kanál levesben, melyet belekényszeritettek [a gyerekbe], egy laska úszott, mint ahogy a szivacs úszott a teknőbeli vízben (1886 Mikszáth Kálmán C3110, 117) | Turbakáj fölkapott egy pohár pezsgőt és belekényszerítette a hegedülő czigányba (1899 Gottier Lajos C1893, 114) | Fújtat a föld – nehéz ködökben lihegi vissza a belékényszerített nedvességet sötét atmoszférájába (1980 Sebeők János 1139002, 176).
2a. (ritk) ’nagy nehezen elsajátíttat vkivel vmit’ ❖ Kellett, nem kellett, vette, vagy nem vette be természete a tanulónak, belecsömöszölték, belekényszerítették a tudományok egész tömkelegét (1887 Tóvölgyi Titusz 8492007, 28) | [Évi] egy tejhamisító menyecskét játszott s Hermann tanítónak sok különórájába került, amíg a húszszavas szerepét belékényszerítette (1928 Németh László² 9485038, 206).
3. ’〈vmely szervezetbe, szövetségbe stb.〉 belépni, beállni kényszerít’ ❖ [a német fejedelmek] a rajnai szövetségbe belekényszerítve, annak zömét adták ki (1896 Zichy Antal CD55) | [Cluseret francia forradalmár] ahelyett, hogy kipróbált forradalmárokból álló élcsapatokat szervezett volna, tömegeket kényszeritett bele a hadseregbe (1932 e. Németh Andor 9480002, 119) | A kommunista úgynevezett „földreform” minél több életképtelenül kicsiny birtok létesítésére törekedett, hogy az átmenetileg önálló birtokosokat minél hamarabb és könnyebben belekényszeríthessék a kolhozokba (1952 Horthy Miklós 1067006, 337).
4. ’olyan helyzetbe hoz vkit, hogy kénytelen legyen részt venni vmiben v. megtenni, elviselni vmit’ ❖ ezen nyomorú élet belé kényszerített a türelem rabigájába (1847 Petőfi Sándor C0642, 76) | csábos mozdulataival belekényszerit, hogy udvaroljak neki (1879 Ábrányi Kornél² C0515, 143) | [a legény] biztos helyre menekül a házasságba belekényszerített asszonnyal (1940 Pintér Jenő CD44) | az „Anyu fáj…” nem hazugság vagy megjátszás. Ha ekként kezelik, csak még súlyosabb játszmába kényszerítik bele a gyereket (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044002, 17).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.