belelop ts ige 2a6

1. (átv is) ’titokban beletesz, belecsempész vmibe vmit’ ❖ [a zsebébe] egy … pujka [!] czubákot lop bele (1839 Petrichevich Horváth Lázár C3520, 109) | Ti ebbe [ti. a levesbe] húst loptatok bele! Nem eszem belőle! (1879 Jókai Mór C2305, 114) | a hosszú ember sorok elkényszeredett (menete) szinte belelopott a fejembe egy rögeszmét (1902 Ady Endre CD0801) | nagyapám egy marék aszaltszilvát a tornácról az én zsebembe belelopott (1956 Sánta Ferenc 9585003, 23) | [a tankönyvbe] itt-ott megpróbálok belelopni valamit az életből és az egyéniből (1957 Benedek István 9041009, 256).

1a. ’〈vmely témát, ill. vmely műből egy részletet〉 saját művébe (titokban) beépít’ ❖ ? ezeket-is [ti. a jeruzsálemi templom lerombolásáról szóló részleteket] akkor kellet vólna hát annak az Impostornak az Új Testamentomba belé lopni (1794 Hunyadi Ferenc C2149, 140) | [Ódámba] a’ Szeinei virágot belé loptam tőlled [ti. Kazinczy Ferenctől] (1811 Sipos Pál C2562, 140) | [Bolemant László költő] visszaköt József Attilához is (akinek néha egy-egy sorát bele is lopja költeményeibe, diszkrét, szép tiszteletadásként) (1996 Új Könyvek CD29).

2. (vál) ’〈érzést, eszmét, gondolatot〉 egyéniségének hatóerejével észrevétlenül átültet, átplántál vkibe’ ❖ [az édesanyja] még abba a „kalváriai latorba” is belélopja annak az édesen édes anyaszeretetnek éltető melegét (1894 Herman Ottó C2085, 110) | elképzeléseit igyekezett belelopni a hallgatóság szívébe (1947 Szabad Föld márc. 9. C1537, 2) | [Természettantanárunk] anélkül, hogy magolnunk kellett volna – és anélkül, hogy észrevettük volna, mikor –, belelopta fejünkbe [tudásának] a javát (1986 Hegyi Béla 2001012, 70).

3. belelopja magát (pejor is, átv is)(ügyeskedve, ravaszul) bejut, beférkőzik vhova’ ❖ [A költő] nagy érzékenységébe belelopják magukat a világ szépségei (1912 Szabó Dezső CD10) | úgy belelopták magukat a szívembe ezek az emberek, akikkel itt megismerkedtem (1917 Berkes Imre Izidor CD10) | A költő [ti. Ady] szívébe belelopta magát a halál-gondolat (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 96) | [a cipészmester a fiát] arra megtanította, hogy először magát adja el. Nyerje meg a vevőt, lopja bele magát annak bizalmába (1998 Magyar Hírlap CD09).

J: belop.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belelop tárgyas ige 2a6
1. (átv is)
titokban beletesz, belecsempész vmibe vmit
[a zsebébe] egy … pujka [!] czubákot lop bele
(1839 Petrichevich Horváth Lázár)
Ti ebbe [ti. a levesbe] húst loptatok bele! Nem eszem belőle!
(1879 Jókai Mór)
a hosszú ember sorok elkényszeredett (menete) szinte belelopott a fejembe egy rögeszmét
(1902 Ady Endre)
nagyapám egy marék aszaltszilvát a tornácról az én zsebembe belelopott
(1956 Sánta Ferenc)
[a tankönyvbe] itt-ott megpróbálok belelopni valamit az életből és az egyéniből
(1957 Benedek István)
1a.
〈vmely témát, ill. vmely műből egy részletet〉 saját művébe (titokban) beépít
?
ezeket-is [ti. a jeruzsálemi templom lerombolásáról szóló részleteket] akkor kellet vólna hát annak az Impostornak az Új Testamentomba belé lopni
(1794 Hunyadi Ferenc)
[Ódámba] a’ Szeinei virágot belé loptam tőlled [ti. Kazinczy Ferenctől]
(1811 Sipos Pál)
[Bolemant László költő] visszaköt József Attilához is (akinek néha egy-egy sorát bele is lopja költeményeibe, diszkrét, szép tiszteletadásként)
(1996 Új Könyvek)
2. (vál)
〈érzést, eszmét, gondolatot〉 egyéniségének hatóerejével észrevétlenül átültet, átplántál vkibe
[az édesanyja] még abba a „kalváriai latorba” is belélopja annak az édesen édes anyaszeretetnek éltető melegét
(1894 Herman Ottó)
elképzeléseit igyekezett belelopni a hallgatóság szívébe
(1947 Szabad Föld márc. 9.)
[Természettantanárunk] anélkül, hogy magolnunk kellett volna – és anélkül, hogy észrevettük volna, mikor –, belelopta fejünkbe [tudásának] a javát
(1986 Hegyi Béla)
3. belelopja magát (pejor is, átv is)
(ügyeskedve, ravaszul) bejut, beférkőzik vhova
[A költő] nagy érzékenységébe belelopják magukat a világ szépségei
(1912 Szabó Dezső)
úgy belelopták magukat a szívembe ezek az emberek, akikkel itt megismerkedtem
(1917 Berkes Imre Izidor)
A költő [ti. Ady] szívébe belelopta magát a halál-gondolat
(1945 Schöpflin Aladár)
[a cipészmester a fiát] arra megtanította, hogy először magát adja el. Nyerje meg a vevőt, lopja bele magát annak bizalmába
(1998 Magyar Hírlap)
J: belop
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások