belelop ts ige 2a6
1. (átv is) ’titokban beletesz, belecsempész vmibe vmit’ ❖ [a zsebébe] egy … pujka [!] czubákot lop bele (1839 Petrichevich Horváth Lázár C3520, 109) | Ti ebbe [ti. a levesbe] húst loptatok bele! Nem eszem belőle! (1879 Jókai Mór C2305, 114) | a hosszú ember sorok elkényszeredett (menete) szinte belelopott a fejembe egy rögeszmét (1902 Ady Endre CD0801) | nagyapám egy marék aszaltszilvát a tornácról az én zsebembe belelopott (1956 Sánta Ferenc 9585003, 23) | [a tankönyvbe] itt-ott megpróbálok belelopni valamit az életből és az egyéniből (1957 Benedek István 9041009, 256).
1a. ’〈vmely témát, ill. vmely műből egy részletet〉 saját művébe (titokban) beépít’ ❖ ? ezeket-is [ti. a jeruzsálemi templom lerombolásáról szóló részleteket] akkor kellet vólna hát annak az Impostornak az Új Testamentomba belé lopni (1794 Hunyadi Ferenc C2149, 140) | [Ódámba] a’ Szeinei virágot belé loptam tőlled [ti. Kazinczy Ferenctől] (1811 Sipos Pál C2562, 140) | [Bolemant László költő] visszaköt József Attilához is (akinek néha egy-egy sorát bele is lopja költeményeibe, diszkrét, szép tiszteletadásként) (1996 Új Könyvek CD29).
2. (vál) ’〈érzést, eszmét, gondolatot〉 egyéniségének hatóerejével észrevétlenül átültet, átplántál vkibe’ ❖ [az édesanyja] még abba a „kalváriai latorba” is belélopja annak az édesen édes anyaszeretetnek éltető melegét (1894 Herman Ottó C2085, 110) | elképzeléseit igyekezett belelopni a hallgatóság szívébe (1947 Szabad Föld márc. 9. C1537, 2) | [Természettantanárunk] anélkül, hogy magolnunk kellett volna – és anélkül, hogy észrevettük volna, mikor –, belelopta fejünkbe [tudásának] a javát (1986 Hegyi Béla 2001012, 70).
3. belelopja magát (pejor is, átv is) ’(ügyeskedve, ravaszul) bejut, beférkőzik vhova’ ❖ [A költő] nagy érzékenységébe belelopják magukat a világ szépségei (1912 Szabó Dezső CD10) | úgy belelopták magukat a szívembe ezek az emberek, akikkel itt megismerkedtem (1917 Berkes Imre Izidor CD10) | A költő [ti. Ady] szívébe belelopta magát a halál-gondolat (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 96) | [a cipészmester a fiát] arra megtanította, hogy először magát adja el. Nyerje meg a vevőt, lopja bele magát annak bizalmába (1998 Magyar Hírlap CD09).
J: belop.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.