beleszorul tn ige 1a1

1. ’〈vmely szűk v. zárt helyre〉 úgy kerül be vmi v. vki, hogy nem v. csak nagyon nehezen tud kijönni belőle, ill. nehezen lehet kivenni belőle; beszorul’ ❖ ugy beleszorult a’ fejszéje [a tőkébe], hogy nem tudta többé kivenni (1856 Jókai Mór C2230, 186) | A fegyverbe belészorult […] a golyó (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 29) | Szegény Micimackó […] órákig próbálta lehúzni a fejéről a csuport, amibe beleszorult a feje. Hiába rázta, húzta, rángatta, egyre keményebben ült a nyakán a csupor (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 57) | A vesekő veszedelme részben az, hogy a kisebb beleszorulhat valamelyik húgyvezetékbe, és görcsöket, súlyos kínzó fájdalmakat okoz, amíg a hólyagba jut (1961 Buga László 9075001, 180) | [a pingponglabdán] a szúrt lyuk ne legyen nagy, mert csak így szorul bele a nyél [ti. a nyúlfigurát tartó hurkapálca] (1999 Lakáskultúra CD39).

1a. (átv is) ’vmely zárt v. körbekerített helyre kerülve bennreked’ ❖ a számtalan belé röpitett bomba sok […] kárt tett mind az erősségekben, mind a városban, mind a beleszorult állhatatos seregben (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a hőség] beleszorult a falabirintusba (1895 Tanos Pál C4089, 40) | [Gyóni Géza] egy legendás várba szorult bele, elszakittatván minden segitő kéztől (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 3) | Hisz mindenki hétköznapi mivolta ellen lázad, épp abból a szerepből szeretne kibújni, amibe odakinn beleszorult (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈megnyilvánulás〉 felfokozott érzelmi állapotában vkiben elakad, benne reked’ ❖ [a férfiba] beleszorult a nagy hang, szinte hörgött (1894–1906 Thury Zoltán 8479008, 58) | a komoly ijedelemre beleszorult a jajgatás a fiatal gégékbe (1916 Móricz Zsigmond C3213, 136) | beleszorul az emberbe a szó, ha szembesül „ezzel a reakciós hullámmal, középkori szándékkal, antimodernizmussal” (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈tulajdonság〉 vmilyen mértékben megvan vkiben, es. vmiben, jellemző rá’ ❖ Ebbe [ti. a trójai falóba] sok tsalárdság, s’ Görög mesterség belé Szorulván (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 84) | egy szikra önérzet sem szorúlt bele (1879 Beöthy Zsolt C1021, 236) | Csodálatos szépségű leány volt, termete és finomsága mindenkinek föltűnt. Kár, hogy túlságosan vad természet szorult belé, akár az apjába (1907 Csáth Géza 9085004, 55) | Határtalan írói ambíció szorult belé (1934 Babits Mihály 9014134, 298) | hogyan szorult belé […] ennyi sok erő és főleg lélekjelenlét? (1990 Márton László 1107005, 75).

Vö. ÉrtSz.; TESz. szoros; ÉKsz.

beleszorul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈vmely szűk v. zárt helyre〉 úgy kerül be vmi v. vki, hogy nem v. csak nagyon nehezen tud kijönni belőle, ill. nehezen lehet kivenni belőle; beszorul
ugy beleszorult a’ fejszéje [a tőkébe], hogy nem tudta többé kivenni
(1856 Jókai Mór)
A fegyverbe belészorult […] a golyó
(1927 Remenyik Zsigmond)
Szegény Micimackó […] órákig próbálta lehúzni a fejéről a csuport, amibe beleszorult a feje. Hiába rázta, húzta, rángatta, egyre keményebben ült a nyakán a csupor
(1935 Karinthy Frigyes ford.Milne)
A vesekő veszedelme részben az, hogy a kisebb beleszorulhat valamelyik húgyvezetékbe, és görcsöket, súlyos kínzó fájdalmakat okoz, amíg a hólyagba jut
(1961 Buga László)
[a pingponglabdán] a szúrt lyuk ne legyen nagy, mert csak így szorul bele a nyél [ti. a nyúlfigurát tartó hurkapálca]
(1999 Lakáskultúra)
1a. (átv is)
vmely zárt v. körbekerített helyre kerülve bennreked
a számtalan belé röpitett bomba sok […] kárt tett mind az erősségekben, mind a városban, mind a beleszorult állhatatos seregben
(1854 Vasárnapi Újság)
[a hőség] beleszorult a falabirintusba
(1895 Tanos Pál)
[Gyóni Géza] egy legendás várba szorult bele, elszakittatván minden segitő kéztől
(1917 Budapesti Hírlap)
Hisz mindenki hétköznapi mivolta ellen lázad, épp abból a szerepből szeretne kibújni, amibe odakinn beleszorult
(2000 Magyar Hírlap)
1b.
〈megnyilvánulás〉 felfokozott érzelmi állapotában vkiben elakad, benne reked
[a férfiba] beleszorult a nagy hang, szinte hörgött
(1894–1906 Thury Zoltán)
a komoly ijedelemre beleszorult a jajgatás a fiatal gégékbe
(1916 Móricz Zsigmond)
beleszorul az emberbe a szó, ha szembesül „ezzel a reakciós hullámmal, középkori szándékkal, antimodernizmussal”
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈tulajdonság〉 vmilyen mértékben megvan vkiben, es. vmiben, jellemző rá
Ebbe [ti. a trójai falóba] sok tsalárdság, s’ Görög mesterség belé Szorulván
(1798 Kováts József¹ ford.Vergilius)
egy szikra önérzet sem szorúlt bele
(1879 Beöthy Zsolt)
Csodálatos szépségű leány volt, termete és finomsága mindenkinek föltűnt. Kár, hogy túlságosan vad természet szorult belé, akár az apjába
(1907 Csáth Géza)
Határtalan írói ambíció szorult belé
(1934 Babits Mihály)
hogyan szorult belé […] ennyi sok erő és főleg lélekjelenlét?
(1990 Márton László)
Vö. ÉrtSz.; TESz. szoros; ÉKsz.

Beállítások