beletörik tn ige 11c2
1. ’〈hosszúkás(, hegyes) tárgy, dolog〉 vmibe belefúródva v. beszorulva kihúzáskor, elfordításkor úgy törik el, hogy a vége benne marad’ ❖ Bele találtam hágni a’ tövésbe, az a’ talpomba bele-törött (1793 Molnár János C0294, 264) | igen mélyen befúrván a’ földbe magát, [a cukorrépát] csak ügygyel-bajjal, idő- ’s anyag-veszteséggel lehetett kiszedni, minthogy a’ bele tört rész közönségesen [= általában] elveszett (1845 Hetilap 8636002, 29) | [a tolvaj] az egyik ajtó zárját bicskával akarta kifesziteni, de a penge beletörött az ajtóba (1910 Délmagyarország 2103001, 7) | a kulcs beletörött a biztonság kedvéért a Sanyi kezére rakott bilincsbe (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. (túlzó is, átv is) ’〈tárgy, testrész〉 a nagy erőkifejtés következtében, ill. magánál keményebb anyagú, erősebb dologba ütközve eltörik(, és a helyéről kiesik)’ ❖ abban a’ paizsban bele kell törni nyilának (1777 Molnár János C3195, 574) | A ki a puha baraczkot szereti, nem gondol kemény magvával, s mohón beleharapva iszonyuan beletörhetik a foga (1861 Salamon Ferenc ford.–Eliot¹ C3660, 231) | olyan sűrű szőke hajam volt, hogy beletört a fésű foga (1895 Jókai Mór CD18) | [A tüskésfarkú gyík] nem egykönnyen engedi el, amit megfogott, még ha állkapcsa beletörik is (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Illinois nevét] már kiejteni sem egyszerű, bár az amiknak Káposztásmegyerbe törne bele a nyelvük (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. (vál) ’〈vki(nek testi v. lelki ereje)〉 túlzott erőfeszítés v. erős kényszerítő (rá)hatás következtében küzdelemre, ellenállásra képtelenné válik, megtörik’ ❖ a mit ezek szivökben gondolnak, azt meg is teszik, s ha szivök törik bele, megteszik (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | [a falu lakói] belétörtek az istenséggel [ti. a sivataggal] folytatott harczba (1876 Jókai Mór C2300, 277) | Úgy törődött bele régtől a rab mivoltába, hogy beletört, testileg-lelkileg (1979 Illyés Gyula 9274062, 487) | [A filmben] egy önigazolásra, önmaga elfogadtatására sóvárgó ember sorsát követjük, akire a történelmi véletlen személyisége erejét, minőségét többszörösen meghaladó feladatot osztott, s aki beletorzul és beletörik ebbe a túlméretezett szerepbe (1996 Magyar Hírlap CD09).
2b. (vál) ’〈cselekvés, folyamat stb.〉 akadályba ütközve v. vmely erős ráhatás miatt megszakad, véget ér’ ❖ Bandi gyerek sohasem járt iskolába Tudománya beletörnék a nagy Á-ba (1882 e. Arany János CD01) | Az egészre, a kivételesre törekedés beletörik a hivatalos közélet gépies menetébe (1939 Halász Gábor¹ CD10) | [a Tragédia bemutatásakor] ismét az Úr körül kerekedtek bajok, sehogy sem illett a színpadra magasztos alakja. Paulay Edének majdnem beletört a karrierje (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. ’〈(igavonó) állat〉 hám, járom v. nyereg viselésébe lassanként beleszokik’ ❖ [a vadló] ereje akkora, hogy négy csikóst is meghemperget. De a kötelek fogják és addig gyötrik, míg beletörik és tűri, hogy a pányva lefogja (1937 Egri Viktor 9119001, 9).
3a. (vál) ’〈új, szokatlan, ill. kedve v. akarata ellen való helyzetbe, állapotba〉 lassanként beleszokik, beletörődik’ ❖ mást lelve, mint előre képzelé, Lassan, nehéz szívvel törik belé (1873 Arany László CD01) | Sehogysem akartak beletörni abba, hogy a réginél, ha kevesebbet is, megint fizetni kelljen a lakbért (1931 Kassák Lajos CD10) | az ötvenhárom éves koráig legényélethez szokott Vajda méltóbb élettárs mellett sem tört volna bele egykönnyen a házaséletbe (1965 Komlós Aladár CD53).
J: betörik.
Vö. CzF. beletörik vagy belétörik; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.