belever ige 1b6 

1. ts ’〈hegyes tárgyat〉(többszöri) ráütéssel belejuttat vmibe úgy, hogy az szilárdan ott is marad’ ❖ Bele verni. Incutere (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 24) | a ló ostoba; ha a kovács beleveri a szöget az eleven húsába, mikor patkolják, azért csak szépen odább megy a megnyilazott lábával (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 112) | [Ferenc] minden [rizs]tábla sarkába belevert három-négy karót (1991 Őrszigethy Erzsébet 2038002, 17).

1a. ’〈hegyes, éles eszközt〉 nagy lendülettel beleüt, belevág vmibe’ ❖ A kis ember kihúzta fokosát a mestergerendából, majd ismét beleverte, mintha az elmúlt szép betyárvilágot akarná felújítani (1931 Krúdy Gyula CD54) | A mészárszék előtt megtorpant az öreg, botját beleverte a puha uti földbe (1933 Gelléri Andor Endre 9179007, 79).

1b. (kissé rég) ’〈emberbe, állatba v. vmely testrészbe (hegyes) eszközt〉 hirtelen mozdulattal, nagy erővel beleszúr’ ❖ [A medve] három kölykét – már megölték, – dühe mérge hajtja őt. Egyenest megy a királynak, az kését belé veri; A vadállat omló vére a vadászt bekeveri (1860 Vasárnapi Újság CD56) | én az első német hasába beleverem a vasvillát (1879 Teleki Sándor C3768, 201) | Apád csak a verekedés miatt fekszik, alaposan beleverte a bicskáját az a legény a hátába (1929 Peéry Piri CD10).

1c. (rég) ’〈tollat a tintatartóba〉 hirtelen mozdulattal beletesz, belemárt; beleüt’ ❖ egy öblös ólom tintatartó, szárig belevert írótollakkal (1854 Jókai Mór CD18) | fogta az asztalon heverő tollat, beleverte a tintatartóba, s papirost rántott elő (1862–1863 Jókai Mór 8209008, 133).

1d. ’〈formát, mintát〉 ütögetéssel létrehoz, kialakít vmiben’ ❖ A lemezt mindig hidegen, még pedig ugy próbálják ki, hogy ólomra teszik és ponczolóval gömbölyü dudorodást vernek bele (1898 Edvi Illés Aladár 8120001, 9) | A finoman legyalult és simított cinklemezen körzővel kimérik s a kéziratnak megfelelően rárajzolják a hangjegyeket s azután kölyükkel (patrice) beléverik azokat (1913 RévaiNagyLex. C5705, 466) | a 9. és 10. számú görög feliratos csészéknél a görög feliratokat, a keresztet és a rovásjeleket lapos, ívelt ponccal verték bele az aranyba (1977 Századok CD58).

1e. ’〈résbe, nyílásba illesztve〉 ütögetéssel beleszorít vmit’ ❖ Ha egy üres mozsárágyu szája légmentesen fadugóval pöröly által bedugaszoltatik, s a gyujtó lyukon át egy villanyszikra bocsáttatik a mozsárba, e szikra a benn levő levegőt annyira kifesziti, hogy az a mozsárban meg nem férvén, a pöröllyel belevert fadugaszt mint golyót löki ki (1847 Hetilap CD61) | nem tudom, hogy veri bele a 6 fontos golyót a 3 fontos ágyuba (1849 Kossuth Lajos CD32) | Az öreg bakter beleverte kalapáccsal a feszítővasat két vagy három helyen […], azután nagy erőlködéssel felrántotta a [koporsó]fedelet (1892–1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Azt tartják, hogy az akác kerékagy a főzés által megpuhult, úgy könnyen bele tudták verni a küllőket, s miután kihűlt, azok jól szorultak benne (1991 Magyar néprajz CD47).

2. ts ’Vminek az üt(öget)ésével v. elmozdításával belejuttat vmit vmibe, vhova.’

2a. (ritk) ’vhonnan ütögetéssel beleszór vmit vhova’ ❖ Az öreg elgondolkozva kiveszi a pipát szájából, s parazsát beleveri a tűzbe (1931 Sárközi György 9587012, 308) | [Kanicky] lassanként, csupa szórakozottságból megiszogatta az előtte álló három pohár vizet, noha egyikbe Esti beleverte a cigarettája hamvát (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 80).

2b. (ritk) ’vhonnan leverve, lelökve beledönt v. beleszór vmit vhova’ ❖ [a macska] beleverte az én szép … kásámat a hamu közé (1872 Abonyi Lajos C0486, 50).

2c. ’〈tojást〉 vmihez hozzáütve feltör, és a belsejét beleönti vmibe, ill. 〈kül. felvert habba〉 azt tovább verve belekever vmit’ ❖ dörzsölj-el ¼ rész vajat, vagy olvasztott vajat, add hozzá jól kinyomva a’ [beáztatott] zsemlyét; verj bele hat egész tojást és két sárgáját egymás után (1846 Zelena Ferenc 8534003, 29) | kiveszi a tojásokat az egyetlen fiókból, előveszi az egyetlen főző edényt és mind beleveri (1884–1885 Egymillió bolondság C1559, 98) | gőz fölött habbá verem a tojásfehérjét, majd ha már majdnem kemény a hab, beleverem a fele mennyiségű cukrot (1989 Frank Júlia et al. CD19).

3. ts (átv is) ’〈testrészt〉 szándékosan, (többször,) erősen odaüt vmihez, belevág’ ❖ addig verem bele az orrát, míg fel nem nyalja az utolsó parányig (1887 Baksay Sándor C0731, 108) | [az eltűnt főpénztáros] minden reménységét elveszítve beleverte a fejét valamelyik trezorba? (1912 Ambrus Zoltán CD10) | könnyes arcát addig verte bele a rönkökbe, míg homlokán a bőr meghasadt s ömleni kezdett a vére (1934 Kemény János¹ 9319001, 98) | Te ütötted őket, Marcikám, beleverted a pofájukat a cseresznyebefőtt levébe (1982 Czakó Gábor 9079001, 142).

3a. tn ’(ököllel, kézzel) belecsap, belevág vmibe, odasújt vhova’ ❖ Júlia felkacagott s hessegetve belevert kezével a fénybe (1917 Déry Tibor CD10) | jó volna ott teremni a János úr szobájában, s ököllel beleverni az arcába (1920 Móricz Zsigmond C3223, 211).

3b. tn (ritk) ’〈húros hangszeren〉 játszani kezd’ ❖ az ifjú ember belevert néhányszor egy búgó citerába… (1931 Fekete Lajos² CD10) | a húr is, amelybe beleverek, cellám vasrácsa (1964 Hajdu Henrik ford.–Jacobsen 9212016, 96).

3c. tn (rég) ’〈ellenséges seregre〉 csapást mér’ ❖ ha jól belevertél az ellen sorába, Ne félj, hősiséged, [!] nem vesz el potyára (1878 Bakahumor C4187, 169).

4. ts ’〈vmely testrészét〉 akaratlanul, véletlenül beleüti vmibe’ ❖ Ninon segítséget akart hívni, de nem tudott kiáltani, csak fájdalmasan nyöszörgött és leesett a kőpadlóra, miközben homlokát beleverte a lisztes-ládába (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 29) | [a ló] túlkorán vette a gátat s a hátsó patáját beleverte (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 218) | [a férfi] talán a fáradtságtól egy pillanatra megtántorodott, s beleverte sípcsontját a gázsütő leeresztett vasajtajába (1969 Konrád György 9351001, 44).

5. tn (ritk) ’〈heves eső v. lövedék〉 beesik, becsap vhova’ ❖ az eső belevert a házba (1897 Petelei István C3491, 109) | Mi az orosz állásokban voltunk … csakugy pukkant mellettünk a srapnel, a gránát, … még olyat nem láttam azért többet, hogy sötétben, hogy tudott ugy beleverni, az érthetetlen. Pergő tüz (1916 Móricz Zsigmond C3213, 156).

6. ts ’〈magatartást, tulajdonságot, ill. ismeretet〉(erőszakosan, es. veréssel) belenevel vkibe, ill. ismételtetéssel elsajátíttat vkivel, meggyökereztet vkiben’ ❖ senkiben-is azt [a hitet] bottal belé-nem verhettyük (1781 Nagy István¹ ford.–Wittola C3979, 41) | A’ korhelységet … ugy bele verik (1848 Életképek C0107, 553) | A kamaszkorától belevert lovagiasság (1909 Tóth Wanda CD10) | a ciszterek beléverik a nebulóba nemcsak a latint, meg a liturgiát, hanem a matematikát meg a fizikát is (1998 Természet Világa CD50).

7. ts (/irod) ’〈pénzt〉 rákölt, rápazarol vmire’ ❖ a’ leány-ág csak a’ bele-vertt somma pénzben … örökösödik (1806 Georch Illés C1873, 484) | majd szerzesz egy kis pénzecskét, beleverjük valamibe … s nekikezdünk az életnek (1851 Losonci Főnix C2929, 41) | [a férjem] most épen egy uj házat kezdett épiteni, minden készpénzét beleverte (1881 Csiky Gergely C1308, 59) | A kamatját nem bírja bekeresni annak, amit csak most, ebben a másfél évben belevert ezekbe a földekbe (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 150).

8. ts ’〈embert, állatot〉(ütlegeléssel, veréssel) vminek a belsejébe, vhova bekerget, behajt’ ❖ verd bele a lovadat a … harmatos, leves … luczernásodba (1898 Móra István C3208, 103) | Mennyi vér folyik le a Visztulán. Nemrég egy szibériai hadtest fulladt bele, belevertek a németek huszezer embert (1916 Molnár Ferenc² 9453024, 108) | Olyat is láttam, hogy valaki hatalmas husánggal verte belé a méhrajt egy rozoga ládába (1972 Sütő András 9620018, 98).

8a. (ritk) ’olyan helyzetbe hoz vkit, hogy kénytelen legyen részt venni vmiben v. megtenni, elviselni vmit; belekényszerít’ ❖ Beléverte [a pap] a fazekasokat a földművelésbe [a plébániabirtokon] a domb alatti silány réten azzal, hogy nem segítette át a parasztokhoz a domb tetején lévő rozsföld alatt meghúzódó agyagot (1935 Sellyei József 1140001, 27) | Tudom azt, hogy kolhozosították a magyar vidéket, a magyar falut, beleverték egy olyan szövetkezeti rendszerbe a falusi embereket, amiről később kiderült, hogy káros és nem életképes (2000 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. CzF. belever vagy beléver; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, beleverhet; ÚMTsz.