béll (3b4) l. bélel

bélel ts ige 1b  béll (/nyj) , béllel (rég) , bérel (rég)

1. ’〈ruhát〉 – belső oldalára bélésanyagot varrva – béléssel ellát’ ❖ nyusztal [!] béllett köntösbe öltözteti (1788 Decsy Sámuel C1381, 275) | [a zeke] könnyü gyapju batiszt kelméből van készitve, […] melynek ujja és eleje selyemmel van bélelve, hátulja pedig minden bélés nélkül van (1861 Férfidivatközlöny 8620002, 3) | [az aranygyapjas] rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszu öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny (1893 PallasLex. CD02) | báránybőrrel bélelt bekecsét (1943 Gábor Andor 9163014, 17) | [a 19. századi magyar parasztviselet egyik darabja volt] a vattás rékli, amelynek két réteg kelméje (szövet, selyem, kasmír) közé (paplanvarrással) néhány vattaréteget dolgoztak, esetleg vatelinnal bélelték (1982 NéprajziLex. CD47).

1a. ’〈tárgyat, belső felületet〉(textil)anyaggal bevon’ ❖ a’ must egy tiszta vászonnal béllelt kosáron szüretik át (1842 Pesti Hírlap CD61) | egy szép vörös selyemmel bélelt, kivül diszes jelvényekkel ékesitett hintóban foglaltam helyet (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Bélelni való papiros (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 244) | [a tábornok] nézegette a vörös, zöld, fehér selyemmel bélelt tokban őrzött érdemrendeket (1942 Márai Sándor 9421005, 62) | [A borjúbőr tarisznya] belsejét házi vászonnal bélelték (1977 NéprajziLex. CD47) | zöld posztóval bélelt fadobozban (1992 Kovács S. Tibor CD17).

1b. (ritk) ’〈vmely tárgyat, ruhaneműt〉 belül bélésként borít vmi’ ❖ [a mentéket] a főrendnek nyuszt, hiúz vagy rókatorok, uraknak, főembereknek rókabőr, még lejjebb lévő nemeseknek báránybőr bélelte (1997 Magyar néprajz CD47) | [A szemétprés] belsejét vastag, nedvességálló szemeteszsák béleli (1997 Lakáskultúra CD39).

1c. ’vminek a belsejét beszórja, beteríti vmivel, hogy arra rátegyen vmit’ ❖ [a borz] egész nap föld alatt, mélyen ásott lyukban […] famohhal ’s fűvel bélelt tágas fekvésben hever (1829 Pák Dienes 8346010, 156) | [meleg vidékeken] a kicsépelt vagy elnyomtatott gabnát szárazföldben mélyen kivájt s szalmával bélelt gömbölyü vermekbe [rakják el] (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 576) | [a fenyvescinege a fészek] csészéjét szőrökkel béleli jó melegre (1901 Herman Ottó CD34) | A szalmával bélelt szekér most érkezik meg a Daragóról, egy közepes és egy kétszázötven kilós disznóval (1971 Mészöly Miklós 9439003, 762) | [A citromos szardíniakrémet] salátalevéllel bélelt tálkába halmozom, jól kifagyasztom (1987 Frank Júlia et al. CD19).

2. (ritk) ’〈felületén, felszínén〉 beborít, belep, betölt vmit vmi’ ❖ A Sóhátát fedő üledékösszlet felszínén kisebb-nagyobb tölcsérek, agyaggal bélelt gödrök fordulnak elő. Ezek a sódolinák (1996 Természet Világa CD50) | a vastagabb harmadidőszaki üledékkel bélelt Budaörsi-medencét a Kőér-patak széles völgytalpa osztja teraszszigetekre, -hátakra (1997 Magyarország földje CD05).

2a. (Orvos) ’〈vmely cső- v. tömlőszerű testrészt, szervet stb.〉 belülről befed, beborít vmi’ ❖ Az itt leírt sejtszövet a’ herezsacskó vagy borék szilámával [= az ún. tunica dartosszal, vagyis a herezacskó külső rétegével] hasonló alkotásu ’s vele egy folytonban bélleli mind a’ hímvesszőt, mind a’ borékot (1848 Pólya József 8371001, 10) | belül a köpeny felületéről származó hámsejtekkel bélelt tüsző (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a mesterséges érfalon a vér monocytái az eredeti ér falát bélelő sejteknek megfelelő sejteket, endothelsejteket képeznek (1973 Törő Imre CD30) | idegsejtek érzősertéivel bélelt idegcsatorna (1995 Természet Világa CD50).

3. ’〈vminek a felületét, kül. a belsejét, (hát)oldalát〉(megerősítés céljából) védőréteggel, burkolattal ellátja’ ❖ A’ vizet egy gépely által négy ló huzza fel két nagy hordóban egy ónnal bélett iszonyú nagy tsatornába (1793 Sándor István C3665, 332) | Nem volna e czélirányos az oszlopokat általában vassal bélelni (1833 Széchenyi István minden írása CD1501) | [a kocsi] minden oldalról vaslapokkal van béllelve a’ golyók ellen (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 37) | vassal bélelt nagykaput (1898 Móra István 8321001, 45) | Rövid, vassal bélelt somfabotot vett a kezébe (1913 Krúdy Gyula 9365011, 69) | [III. Endre kétszárnyú oltárképe] fával bélelt ezüstlap, poncolt díszítéssel (1930 Hóman Bálint CD42) | [a cserépkályha] melegíthet villannyal (ehhez még kémény sem kell), működhet gázzal (ehhez azonban a kéményt bélelni kell) (1996 Lakáskultúra CD39).

3a. (ritk) ’〈vmely tárgyat〉 védőrétegként borít vmi’ ❖ [a polgármester] ajtaját tengerzöld párna béleli (1932 Gulyás Pál CD10).

4. (/nyj v. tréf) ’megtölt, teletöm, telerak vmivel vmit’ ❖ A bürökkel és vaddinnye indával nyakig béllelt udvaron (1848 Bernát Gáspár 8052002, 27) | [egy nagyváros] utczáit hónapok óta golyókkal bélelik a francia és angol ütegek (1855 Jókai Mór C2258, 289) | tejhabbal bélelt indián-fánkot (1882 Lauka Gusztáv C2891, 165) | bankóval béleld a markát (1925 Budapesti Hírlap jan. 8. C4713, 5) | mazsolával bélelt kuglófra (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 239) | kicsi napszámos leánykák cukorrépalapival bélelték kötényüket várandós-kerekded formára (1972 Sütő András 9620018, 97) | lúdtollal bélelt vánkos (2000 Benczik Gyula CD36).

5. (ign-i alakban) (kissé rég, pejor) ’〈személyt v. annak magatartását, gondolkodását, érzelmeit (vmely) azonnal nem észlelhető, nem szembetűnő hiba, rossz tulajdonság, hamis szándék〉 eltölt, betölt’ ❖ Ennye, hamiſsággal bérlett! ugyan el tudod hányni A’ ſulykot Lélek keſerít! ’s hát te vagy anyja A’ vidámságnak? (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 80) | minden tett ’s eszközlésben csak azon nyomoru haszonlest ’s önséget látják, mellyel önkeblök van bélelve (1831 Széchenyi István CD1501) | Gyarlósággal béllelt emberek (1843 Pesti Hírlap CD61) | három ügyvédnek a nyelve Sok rongy-hazugsággal bélelve (1868–1873 Arany János ford.–Burns 8014114, 316) | Küzködő, tétova szerelem féle, kölcsönösen keresett vásottságba burkolt s gyanakvó vonzalmakkal bélelt (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 196) | reakcióval bélelt függetlenségi szólampolitikától (1965 Hanák Péter CD53).

Ö: ki~, meg~.

ÖU: be~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bél; ÉKsz.; SzT. ~, béleltet, béleltethet; ÚMTsz.