benyíló mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → benyílik.
II. mn 1A
1. ’olyan 〈helyiség〉, amelynek csak egy másik, nagyobb helyiségből van bejárata’ ❖ Ha Városiak ’s módossabbak, alig fér még a’ külsö ’s be-nyiló szobákban a’ sok fel-tzifrázott hazugság (1777 Molnár János C3195, 182) | benyiló kamarák (1822 Hasznos Mulatságok C0185, 322) | Lándorynak szerény szállása volt a vendéglőben. Egy előszoba […], aztán egy nagyobb terem, ahol dolgozott és látogatókat fogadott el, meg egy benyíló hálószoba (1888 Jókai Mór CD18) | Mi, öt kosztosok, két szobát kaptunk, egy tűrhetőt, kiben hárman lakhattak s egy benyíló zugolyt, hol ketten szomorkodtunk a fiatalságunk s a fiatalságokra mért sors miatt (1917 Ady Endre CD10).
2. (ritk) ’másikba vezető, torkolló 〈út, járat stb.〉’ ❖ Egyszer-egyszer megszakitja a végtelen, a szédületes kettős falazatot egy benyiló völgykebel (1872 Jókai Mór C2284, 2) | [a szoba] egy ablaka is benyíló sikátorra szólott (1918 Barna József CD10) | lekanyarodtam egy benyíló utcába (1983 Balla László 1010019, 199) | egy benyíló járatban lámpát gyújtott (1990 Lovass Zoltán 1097002, 197).
III. fn 1A
1. ’olyan helyiség, amelynek csak egy másik helyiségből van bejárata’ ❖ Az András a’ bé-nyilóból ismét bé-lépe (1778 Sándor István ford.–Gellert C3669, 225) | a társaság átment a benyílóba. […]. Igen díszes, elegáns szoba volt (1865 Jókai Mór CD18) | [Birónak] csak egyetlenegy nagy szobája volt, képekkel butorozva, meg egy benyilója, melyet fürdőszobának használt (1906 Ambrus Zoltán C0591, 145) | [az épület] a két tágas, boltíves, utcai szobával s a kissé homályosabb benyílóval mintha arra lett volna hivatva, hogy bensőséges családi érzéseknek szolgáljon rejtett fészkéül (1935 Papp Ferenc¹ C3426, 458).
1a. ’〈vendéglőben:〉 különszoba’ ❖ Néhány éltesebb férfi […] félrevette magát egy csendes benyilóba, a honnan nem hallatszik elő a lárma s ott egész fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak (1854 Jókai Mór C2244, 169) | [Emilia] ma egy kávéházban volt a Duna partján, a hol külön benyilójuk van a hölgyeknek (1896 Sziklay János C4014, 72) | Vacsorához a kávés áttelepítette társamat az úri osztály számára elkerített benyílóba (1988 Lengyel Péter 9397006, 149).
1b. ’nagyobb helyiségből nyíló kis fülke’ ❖ Két korábbi bejárást megszüntetve az ajtónyílást beüvegeztettük, amely benyílóban két-két kapuvári pár mutatja az egykori, messze földön híres viseletet (1973 Faragó Sándor CD52) | [a videotéka] a bejárat mellett bújik meg egy kis benyílóban, amely valaha portásfülke lehetett (1996 Magyar Hírlap CD09).
1c. ’(nagyobb) helyiségből nyíló hálószoba v. hálófülke’ ❖ [ebéd után] a’ vendégek közűl, ki a’ kertbe ment […] sétálni, ki pedig a benyilóba egy kevés nyugodalomra ledűlt (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 459) | láttam felkelni ágyából, magára vetette éjjeli köntösét, felnyitotta bényilóját, papirost vett-elé (1830 Döbrentei Gábor ford.–Shakespeare C1449, 154) | Hálószobája mellett volt egy kis benyíló. Ott aludt egy ágyban két gyermek (1882 Jókai Mór CD18) | függöny takarta el a bejáratot, mely egy fülkébe vezetett. Medvebőrrel letakart széles heverő foglalta el a benyiló teljességét (1952 Márai Sándor 9421019, 146).
2. ’Előtér.’
2a. ’helyiség ajtaja előtti(, szűk) bejárati rész, ill. két helyiség között vezető átjáró’ ❖ [a hercegnő] a’ benyilóban amott A’ kulcslyukon hallgatózott Hogy ittben mit beszélnek (1848 Életképek C0107, 639) | a gyerekek türelmetlenül gyűltek össze a benyílóban, a kulcslyukon is leselkedve (1881 Mikszáth Kálmán 8312032, 54) | befordult az óvóhelyre vezető keskeny benyílóba (1946 Déry Tibor 9107010, 94) | Jocó a két helyiséget elválasztó, szűk benyílóban bámészkodott (1954 Vidor Miklós 9778001, 85).
2b. ’ház bejárata elé épített, fedett, oldalról (részben) nyitott előtér’ ❖ Apró, mondhatnám pufók ház volt a huszonkettő. Falépcsős benyilójában kézzel kovácsolt lámpás függött (1934 Gelléri Andor Endre CD10) | [Petrarca háza] már nem az eredeti alakjában áll, mert későbbi lakói egyet-mást megváltoztattak rajta, sőt bejárója elé loggiát tartó benyílót építettek (1939 Elek Artúr CD10).
3. ’vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni; bejárat²’ ❖ megyek ki, végig a gangon, a házhíján, – ott egy benyíló volt a kulcsárné szobájába (1915 Kaffka Margit CD10) | Tüzeket kell gyujtani éjszaka és véres kezet festeni a sátrak benyílója fölé (1937 Egri Viktor 9119001, 47) | Ahol az erdősáv megtörik, van egy benyíló. Kicsi, alig látni (1973 Gyurkovics Tibor 9211001, 35).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.