bestiális mn 15A (vál)

1. (vad)állathoz tartozó, rá jellemző, tőle származó, ill. vele kapcs., (vad)állati 〈dolog, jelenség, megnyilvánulás〉’ ❖ A szörnyeteg [ti. a bika] bestiális erejét nem paralizálhatja semmi emberi izom hosszú időre (1880 Jókai Mór CD18) | Egy örökkévalóságnak tetsző időig tartott a bestiális ordítozás, amit az átkozott lakomán osztozó farkasok ott a közelben elkövettek (1888 Jókai Mór CD18) | a kutyák ugatásában, a vadkan szuszogó csörtetésében, az őszi fekete ágak ropogásában és a száraz levelek halálos csergésében igen bestiális indulatok tomboltak (1959 Szentkuthy Miklós 9664004, 98) | [a sárkány, akit Lancelot legyőzött,] elpusztult ugyan, de nem ő volt e bestiális fajzat egyetlen képviselője (1973 Gerelyes Endre 9185001, 84).

2. (pejor) ’〈emberre vonatkoztatva:〉 vadállat(é)ra emlékeztető, vadállat(é)hoz hasonló, hozzá illő, állatias 〈tulajdonság, viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ [az őrnagy] megtörte erőszakos bátorsága bilincseit, s egy bestiális ordítással […] levetette magát az árokba (1850 Jókai Mór CD18) | lángeszét arra használja, hogy besztiális vágyait elégítse ki (1881 Beliczay Jónás C0908, 91) | bestiális ösztönök (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | a vászonra festett arcz bestiálissá, mocskossá, tisztátalanná válhatik (1907 Schöpflin Aladár ford.–Wilde 9590008, 199) | Ott van a 61. szám alatt egy férfifej, félelmesen bestiális nézéssel (1912 Gozsdu Elek 8159005, 68).

2a. ’vadállatiasan durva, kíméletlen, alantas 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ állatiasan durva emberről is: bestiális, vadállati (1893 PallasLex. CD02) | elkezdte nehány bestiális ember ütlegelni a szegény ártatlanokat (1899 Vay Sarolta C4394, 322) | [1631-ben] Tilly nyilt parancsban szabadkezet adott a bestiális csapatoknak s miután azok, amit lehetett, összeraboltak és mindenkit lemészároltak, […] még fel is gyujtották a várost (1927 Sinkó Ervin CD10) | bestiális gyilkos (1961 Népszabadság máj. 28. C4813, 11) | két bestiális keretlegény kivégzése (1997 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’rendkívül durva, kegyetlen, vadállati 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ A támadók hanyatt-homlok rohantak vissza a bestiális roham elől (1850 Jókai Mór CD18) | [a] parasztok bestiális elnyomását (1949 Losonczy Géza 9401001, 6) | A szerencsétleneket bestiálisan megkínozták (1979 Hernádi Gyula 9244002, 513) | bestiális kegyetlenséggel (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bestia; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

bestiális melléknév 15A (vál)
1.
(vad)állathoz tartozó, rá jellemző, tőle származó, ill. vele kapcs., (vad)állati 〈dolog, jelenség, megnyilvánulás〉
A szörnyeteg [ti. a bika] bestiális erejét nem paralizálhatja semmi emberi izom hosszú időre
(1880 Jókai Mór)
Egy örökkévalóságnak tetsző időig tartott a bestiális ordítozás, amit az átkozott lakomán osztozó farkasok ott a közelben elkövettek
(1888 Jókai Mór)
a kutyák ugatásában, a vadkan szuszogó csörtetésében, az őszi fekete ágak ropogásában és a száraz levelek halálos csergésében igen bestiális indulatok tomboltak
(1959 Szentkuthy Miklós)
[a sárkány, akit Lancelot legyőzött,] elpusztult ugyan, de nem ő volt e bestiális fajzat egyetlen képviselője
(1973 Gerelyes Endre)
2. (pejor)
〈emberre vonatkoztatva:〉 vadállat(é)ra emlékeztető, vadállat(é)hoz hasonló, hozzá illő, állatias 〈tulajdonság, viselkedés, megnyilvánulás〉
[az őrnagy] megtörte erőszakos bátorsága bilincseit, s egy bestiális ordítással […] levetette magát az árokba
(1850 Jókai Mór)
lángeszét arra használja, hogy besztiális vágyait elégítse ki
(1881 Beliczay Jónás)
bestiális ösztönök
(1904 Nagy képes világtörténet)
a vászonra festett arcz bestiálissá, mocskossá, tisztátalanná válhatik
(1907 Schöpflin Aladár ford.Wilde)
Ott van a 61. szám alatt egy férfifej, félelmesen bestiális nézéssel
(1912 Gozsdu Elek)
2a.
vadállatiasan durva, kíméletlen, alantas 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
állatiasan durva emberről is: bestiális, vadállati
(1893 PallasLex.)
elkezdte nehány bestiális ember ütlegelni a szegény ártatlanokat
(1899 Vay Sarolta)
[1631-ben] Tilly nyilt parancsban szabadkezet adott a bestiális csapatoknak s miután azok, amit lehetett, összeraboltak és mindenkit lemészároltak, […] még fel is gyujtották a várost
(1927 Sinkó Ervin)
bestiális gyilkos
(1961 Népszabadság máj. 28.)
két bestiális keretlegény kivégzése
(1997 Magyar Hírlap)
2b.
rendkívül durva, kegyetlen, vadállati 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉
A támadók hanyatt-homlok rohantak vissza a bestiális roham elől
(1850 Jókai Mór)
[a] parasztok bestiális elnyomását
(1949 Losonczy Géza)
A szerencsétleneket bestiálisan megkínozták
(1979 Hernádi Gyula)
bestiális kegyetlenséggel
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bestia; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások