betájol ts ige 1a

1. ’〈vkit, vmit (tájoló, iránytű segítségével)〉 vmely világtáj felé irányít, beállít’ ❖ [éjszaka a jóravaló nők] betájolva, mereven sietnek előre (1963 Nők Lapja márc. 2. C5331, 23) | [a honfoglalás korában a] halottakat mindig gondosan betájolva, kelet felé fektették sírjaikba (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | jól tájolták be az ágyút (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈vminek a helyét, irányát〉(vmely tájékozódási pont segítségével) megállapítja, meghatározza’ ❖ úti térképén még nem sikerült betájolnia a helyet, ahová érkezett (1963–1970 Somlyó György C6815, 179) | amikor megtaláltam az esthajnal csillagot, betájoltam az irányt (1982–1985 Rubicon CD17) | [Dénesfa] repülővel könnyen betájolható területen feküdt (1991 Katona Imre CD52) | [az erdei fülesbagoly] teljes sötétségben is képes pontosan betájolni a prédát (1999 Természet Világa CD50).

2a. betájolja magát ’az útirányhoz képest saját helyzetének megállapításával tájékozódik’ ❖ [a vak ember] kifordul az előkertből, betájolja magát, százhuszonhárom plusz-mínusz öt lépés, utcakereszteződés, aztán kétszáztíz lépés a következő sarokig (1967 Maróti Lajos 9427002, 113).

3. ’〈vmely folyamatban, rendszerben vkinek v. vminek a helyét〉 meghatározza, megállapítja’ ❖ Az emigrációs csoportok különböző módon „tájolták be” magukat a nyugati világ erőtényezői között (1959 Fekete Sándor 2056029, 39) | Ebben a nagyon is kiszámítható, mégis teljesen kiismerhetetlen sportban [ti. a labdarúgásban] akartam tehát megtalálni, betájolni pontos helyemet (1974 Zsolt István 9808004, 200) | Ma már látható, hogy azok tájolták be helyesen [Juhász Ferenc] eposzát, akik József Attila gondolatának folytatását látták benne (1986 Bodnár György CD53).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

betájol tárgyas ige 1a
1.
〈vkit, vmit (tájoló, iránytű segítségével) vmely világtáj felé irányít, beállít
[éjszaka a jóravaló nők] betájolva, mereven sietnek előre
(1963 Nők Lapja márc. 2.)
[a honfoglalás korában a] halottakat mindig gondosan betájolva, kelet felé fektették sírjaikba
(1993 A magyarság kézikönyve)
jól tájolták be az ágyút
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈vminek a helyét, irányát〉 (vmely tájékozódási pont segítségével) megállapítja, meghatározza
úti térképén még nem sikerült betájolnia a helyet, ahová érkezett
(1963–1970 Somlyó György)
amikor megtaláltam az esthajnal csillagot, betájoltam az irányt
(1982–1985 Rubicon)
[Dénesfa] repülővel könnyen betájolható területen feküdt
(1991 Katona Imre)
[az erdei fülesbagoly] teljes sötétségben is képes pontosan betájolni a prédát
(1999 Természet Világa)
2a. betájolja magát
az útirányhoz képest saját helyzetének megállapításával tájékozódik
[a vak ember] kifordul az előkertből, betájolja magát, százhuszonhárom plusz-mínusz öt lépés, utcakereszteződés, aztán kétszáztíz lépés a következő sarokig
(1967 Maróti Lajos)
3.
〈vmely folyamatban, rendszerben vkinek v. vminek a helyét〉 meghatározza, megállapítja
Az emigrációs csoportok különböző módon „tájolták be” magukat a nyugati világ erőtényezői között
(1959 Fekete Sándor)
Ebben a nagyon is kiszámítható, mégis teljesen kiismerhetetlen sportban [ti. a labdarúgásban] akartam tehát megtalálni, betájolni pontos helyemet
(1974 Zsolt István)
Ma már látható, hogy azok tájolták be helyesen [Juhász Ferenc] eposzát, akik József Attila gondolatának folytatását látták benne
(1986 Bodnár György)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások