bezavar ige 1a
1. ts (rég) ’〈folyadékot〉 vminek a belekeverésével zavarossá tesz’ ❖ Jön sóhajtva Zefir kijelenteni Daphne halálát A remegő fáknak; nógatják a remegő fák A kristály csermelyt; a kristály csermely előbbi Tiszta vizét bezavarja s özön könnyekbe kizúdúl (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Pope CD01).
2. ts ’〈ember v. állat, es. természeti jelenség〉 behajt, bekerget, beűz (vhova) vkit, vmit’ ❖ oda hajtják, hova rosz, kivert csontváz teheneket – a’ rosz és fáradt állat maga lábán alig mehetvén – karikás ostorral bezavarni tilos (1841 Pesti Hírlap CD61) | [a kutya] három farkast mögfogott[,] a negyediket pedig bezavarta a juhászok közé (1878 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból C2480, 214) | jött a Sziporka rajztanár úr, aki bezavart bennünket az udvarról a tanterembe (1900 Krúdy Gyula CD54) | Ritschant a kurucok hatalmas túlerővel Jabloncába bezavarták (1941 Bánlaky József CD16) | a hóesés bezavarta már az embereket a kocsmába (1975 Balázs József 9020001, 7) | [a papagájt] a cseléd csak a délelőtti takarítás idejére és éjszakára zavarta be a kalitkájába (1985 Grendel Lajos 1060003, 330).
3. tn (biz) ’zavarólag hat, zavart kelt vmi vmiben’ ❖ a munkában az utolsó nap, csütörtökön déltájban egy kissé disszonáns epizód zavart be (1990 Országgyűlési Napló CD62) | az 1996-os költségvetés az utolsó olyan költségvetés, ahol még különböző politikai kampánycélok nem zavarnak be (1995 Országgyűlési Napló CD62) | A cég működésébe annak idején erőteljesen „bezavart” a jugoszláviai embargó (1999 Figyelő CD2601).
4. ts (rég) ’összezavar, megtéveszt vkit’ ❖ ? Urak! mi ezen parancsokkal tisztában nem vagyunk, magunk zavartuk be magunkat. Politicai tárgyakban, mihelyt a’ törvénytelenség legkisebb árnyéklatát rájok huzhatjuk, tisztelettel félrerakjuk ’s felirunk ellenök; de hol magányérdekünk forog kérdésben, magunk nyessük ki utjokat (1841 Pesti Hírlap CD61) | Borech, hogy Icziget bezavarja, a saját pálinkafőző üstjét egy éjszakán Iczig udvarára lopatta és ott beásatta (1891 Móricz Pál¹ C3209, 96).