biztonlét fn 2B (egysz-ban) (rég)

1. ’a dolgoknak, a személyes életviszonyoknak, ill. a társadalmi, politikai körülményeknek olyan rendje, állapota, amelyben (váratlan) zavarnak, veszélynek, háborúságnak stb. nincs v. alig van lehetősége, valószínűsége; biztonság’ ❖ Gyakran az állam biztonléte követeli a gyenge határoknak természetesebb vonalokig való kiterjesztését (1869 Salamon Ferenc C3656, 23) | [a szomszédos országok] kedvezőtlen viszonyok vihara által hányatott hajójukat a nemzeti jóllét, felvirágzás és szabadság boldogitó révpartjához akarják juttatni; mert ha más útat követnek, ha azon egyedüli biztos kikötőt – hol biztonlétök horgonyát leereszthetik – elmellőzik, ha máséra sovárogva kalandos s túlmerész kisérleteket tesznek, akkor menthetetlenül veszve vannak (1873 Orbán Balázs C3357, 201) | Ezek [ti. a seregek] a vármegye éjszaki részeinek biztonlétére tartozának vígyázni (1880 Thaly Kálmán C4127, 554).

2. ’vkinek v. vminek veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántódástól való oltalma, védelme, ill. védett állapota, helyzete; biztonság’ ❖ Magános egyén szorosan véve tán csak élethatáráig köteles kitüzni a biztonlét és szerencse köreit, nem ugy a közdolgokba avatkozó, a nemzeti képviselő, mert ennek jó vagy rosz hatása századokra terjed (1835 Széchenyi István C3902, 60) | [szolgái a király] ellen még személyi bizton létére is törő gonosz szándékokat forralnának (1870 Thaly Kálmán CD57) | [a követ] biztonlétiről feleltek (1892 Bartók Lajos C0866, 258).

Vö. CzF.

biztonlét főnév 2B (egysz-ban) (rég)
1.
a dolgoknak, a személyes életviszonyoknak, ill. a társadalmi, politikai körülményeknek olyan rendje, állapota, amelyben (váratlan) zavarnak, veszélynek, háborúságnak stb. nincs v. alig van lehetősége, valószínűsége; biztonság
Gyakran az állam biztonléte követeli a gyenge határoknak természetesebb vonalokig való kiterjesztését
(1869 Salamon Ferenc)
[a szomszédos országok] kedvezőtlen viszonyok vihara által hányatott hajójukat a nemzeti jóllét, felvirágzás és szabadság boldogitó révpartjához akarják juttatni; mert ha más útat követnek, ha azon egyedüli biztos kikötőt – hol biztonlétök horgonyát leereszthetik – elmellőzik, ha máséra sovárogva kalandos s túlmerész kisérleteket tesznek, akkor menthetetlenül veszve vannak
(1873 Orbán Balázs)
Ezek [ti. a seregek] a vármegye éjszaki részeinek biztonlétére tartozának vígyázni
(1880 Thaly Kálmán)
2.
vkinek v. vminek veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántódástól való oltalma, védelme, ill. védett állapota, helyzete; biztonság
Magános egyén szorosan véve tán csak élethatáráig köteles kitüzni a biztonlét és szerencse köreit, nem ugy a közdolgokba avatkozó, a nemzeti képviselő, mert ennek jó vagy rosz hatása századokra terjed
(1835 Széchenyi István)
[szolgái a király] ellen még személyi bizton létére is törő gonosz szándékokat forralnának
(1870 Thaly Kálmán)
[a követ] biztonlétiről feleltek
(1892 Bartók Lajos)
Vö. CzF.

Beállítások