bogározik (14a1) l. bogárzik
bogárzik tn ige 18a9 (rég v. nyj) bogarazik, bogározik
1. ’〈nagytestű haszonállat, kül. szarvasmarha v. ló〉 legyek, bögölyök stb. csípése miatt nyugtalankodik, ugrál, futkos’ ❖ a’ Marha bogározni kezd a’ melegben (1788 Ravazdy András 7276001, 22) | [az istállóban a marhát] a legyek sem háborgatják, s igy mig kinn bogárzanék, addig eszik, vagy pihen (1851 A Falu Könyve C1667, 108) | nagyokat ugrott, mint a bornyú mikor bogarazik (1865 Bartalus István C0848, 46) | legyek, bogarak csipkedése miatt nyugtalankodik, bogároz (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 185) | A [lusta] gulyás büntetésére Krisztus megteremtette a bögölyt. Azóta bogárzanak a marhák (1977 NéprajziLex. CD47) | egyszer csak látom, hogy leszegett fejjel egy fiatal üsző rohan hazafelé a legelőről. Először azt gondolom: bogárzik (1991 Csoóri Sándor 9090056, 261).
1a. (ritk) ’〈marhaféle〉 jókedvében vidáman ugrándozik, futkároz’ ❖ a pásztor vigan bogárzó Gyulyát terelgetett (1850 Tompa Mihály CD01) | Bogárzik a barom […], ha jókedvében a futkározásnak neki szilajul (1893 PallasLex. CD02).
1b. ’megy, vándorol, kóborol, bóklászik’ ❖ a’ kék égen bogárzó jártában (1774 Dugonics András ford.–Vergilius C1484, 264) | [a fösvénység] ma is szüntelen a’ kincs utánn bogározik (1825 Décsei János C1374, 38).
2. ’〈nagytestű haszonállatok, kül. kérődzők nősténye〉 nyugtalan, élénk viselkedésével párzásra való készségét mutatja, üzekedik’ ❖ [a tehén] megint bika után bogárzik (1912 Móricz Zsigmond C3224, 41).
2a. (átv is) ’〈nő〉 szokatlan élénkségével, nyugtalanságával szerelmi vágyának jelét adja’ ❖ a’ mostani üdben még a’ hetven esztends Banyák-is bogároznak (1785 Lethenyei János ford. C2909, 220) | nénémasszony ilyen bogárzó czédát fogadna menyének becsületes házába? (1879 Makróczy János C3015, 35) | Vágyam, a szajha összevissza-párzott, vemhet vetett ki és bogárzott (1930 Kosztolányi Dezső 9359163, 378).
2b. ’〈férfi〉(nő utáni vágytól) izgalomba jön’ ❖ Bogárzik má. Nem fér a bőribe. Csak erigy. Szoknya sustyog má a filibe… Hogy a főd hulljon rá valahol egy cifra asszony… (1909 Móricz Zsigmond CD10).
3. ’〈szem (fénye)〉 nyugtalanul, élénken csillog, ragyog’ ❖ [az alattomos tanítóné szeme] hogy világol, valami zöldes fény hogy bogárzik benne (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 205) | Láttam két nagy szemet, bogárzót; A szép leánynak szóltam pár szót (1923 József Attila CD01) | szemében a kialvatlanság bogárzó, természetellenes csillogása (1956 Urbán Ernő C4486, 639).
Sz: bogárzás.
Vö. CzF. bogározik; ÉrtSz.; TESz. bogár; ÉKsz.; SzT. bogároz; ÚMTsz. ~, bogarazik, bogározik