bóka fn 6A (rég, Növ)

’az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, vastag gyökerű, sárga, lila, kék v. vöröses pillangós virágú lágy szárú növény, es. cserje, amelynek egyes fajait sarlószerűen meggörbült, madárkaromra emlékeztető hüvelytermés jellemzi’ ❖ A futóhomok ezen első telepítvényeseit és hódítóit lassanként egy második nemzedék követi, mely évelő füvekből és sásokból áll […]. Túlnyomók ezen kórók között a szegfűnemű növények, de a bókák és ernyősök is eléggé feltűnnek (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Csődfű (növ., bóka v. jobban mondva bokafű, Astragalus Tourn.), vitorlás virágu fű, kóró vagy cserje […]. Mind a két földrésznek északi félgömbjén, de Dél-Amerikában s Afrika tropikus és délkeleti vidékein is terem. A magva olyan forma mint a bokacsont; hüvelye valamint a megszáradt mézgája mint a kecskebakszarv (1893 PallasLex. CD02) | A lemming pocok nyár folyamán mintegy hatszor fiadzik, s minden alkalommal 3–7 kölyköt hoz a világra. Kedvenc tápláléka az Iris, tulipán, pusztai hagymafélék hagymái, valamint a bóka (Astragalus) magvai (1929 Az állatok világa ford. CD46).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) ’〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Bóka. (Astragalus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 420) | Vitorlás bóka. Astragalus Onobrychis L. (1902 Wagner János CD35) | Astragalus L. (növ.), Phaca L., bóka, csődfű, a Papilionatae (Pillangós-viráguak) génusza (1911 RévaiNagyLex. C5698, 185).

J: csüdfű.

Vö. CzF. bóka¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. bóka¹

bóka főnév 6A (rég, Növ)
az északi félteke mérsékelt égövi területein honos, vastag gyökerű, sárga, lila, kék v. vöröses pillangós virágú lágy szárú növény, es. cserje, amelynek egyes fajait sarlószerűen meggörbült, madárkaromra emlékeztető hüvelytermés jellemzi
A futóhomok ezen első telepítvényeseit és hódítóit lassanként egy második nemzedék követi, mely évelő füvekből és sásokból áll […]. Túlnyomók ezen kórók között a szegfűnemű növények, de a bókák és ernyősök is eléggé feltűnnek
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Csődfű (növ.növény, bóka v.vagy jobban mondva bokafű, Astragalus Tourn.Tournefort), vitorlás virágu fű, kóró vagy cserje […]. Mind a két földrésznek északi félgömbjén, de Dél-Amerikában s Afrika tropikus és délkeleti vidékein is terem. A magva olyan forma mint a bokacsont; hüvelye valamint a megszáradt mézgája mint a kecskebakszarv
(1893 PallasLex.)
A lemming pocok nyár folyamán mintegy hatszor fiadzik, s minden alkalommal 3–7 kölyköt hoz a világra. Kedvenc tápláléka az Iris, tulipán, pusztai hagymafélék hagymái, valamint a bóka (Astragalus) magvai
(1929 Az állatok világa ford.)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is)
〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Bóka. (Astragalus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Vitorlás bóka. Astragalus Onobrychis L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
Astragalus L.Linnaeus (növ.növény), Phaca L.Linnaeus, bóka, csődfű, a Papilionatae (Pillangós-viráguak) génusza
(1911 RévaiNagyLex.)
Vö. CzF. bóka¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. bóka¹

Beállítások