boldogult mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → boldogul.

II. mn 2A1 (vál)

1. (/ritk) ’〈szeretettel, tisztelettel emlegetett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ az én boldogúltt Feleségemnek hoſzſzos nyavalyáival és halálával 400 Tallérnyi adoſságba vertem magamat (1785 Magyar Hírmondó 7444062, 247) | szegény boldogult atyám, isten nyugasztalja, még csak egy járomszeget sem hagyott reám (1858 Táncsics Mihály 8463001, 6) | Boldogult édesanyáddal mindent megpróbáltunk, hogy megakadályozzuk ezt a szerencsétlen házasságot (1913 Krúdy Gyula 9365007, 9) | Sellers rendezését nézve eszembe jutott boldogult Háy Gyula Otelló-értelmezése (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (gúny is) ’〈jó emlékeket idéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ A boldogúlt első ministerium alatt tárgyalt katonakérdés (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | a lelkekbe valamit átlopni a boldogult szabadságharcok hangulatából (1915 Ady Endre CD0801) | [André Gide tanulmánya] Kőnig György fordításában magyarul is napvilágot látott a boldogult Vasárnapi Újság hasábjain (1923 Gyergyai Albert CD10) | [a kormány] a bruttó nemzeti terméknek immár csaknem akkora hányada fölött rendelkezik, mint a boldogult pártállam (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (vál) ’jó emlékeket idéző, egykori 〈időszak, ill. vkinek vmely életszakasza〉’ ❖ boldogult gazdálkodó koromban (1915 Halász Gyula CD10) | [Az öreg pincér] sok szerelmes párt kiszolgálhatott már. Rémlik hogy én is találkoztam vele boldogult legénykoromban (1947 Németh László² 9485004, 166) | [a csúcstalálkozó alatt a forgalmi korlátozások következtében] a boldogult hatvanas évek forgalmát idéző állapotok uralkodtak két napon át [Budapesten] (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) • boldogult emlékezetű a) ’〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ boldogult emlékezetű 1-ő Ferencz királyunknak (1837 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A vörös barátok klastromát tetszik érteni? Az nem templom. Boldogult emlékezetű József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva (1865 Jókai Mór CD18) | A boldogult emlékezetű József főhercegnek (1927 Krúdy Gyula CD54) b) (gúny is) ’〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ boldogult emlékezetű középiskolai önképzőkörök (1996 Bircher Erzsébet CD52) | A boldogult emlékezetű Egyházügyi Hivatal (1996 Magyar Hírlap CD09) • boldogult emlékű a) ’〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ boldogúlt emlékű Rudolf trónörökös vadászkastélya [a lerombolt görgényi vár köveiből épült] (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a szokványos iskolai rajzolás nem nagyon érdekelt, s csak akkor lettem szorgalmas, mikor boldogult emlékű tanárom a természet utáni rajzra, később fejrajzolásra, tájképezésre szorított (1961 e. Horváth József² CD52) b) (gúny is) ’〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ a boldogult emlékű K. und K. [ti. korszak] (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a kaliforniai villanykerékpár nem azoknak készült,] akik csak a pedálon akarják pihentetni a lábaikat, mint a boldogult emlékű Dongó segédmotoros kerékpáron (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég, Vall) ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan 〈személy〉, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese’ ❖ A’ kit a’ Világnak hatalmas Ura kedvébe fogadot, bötsületben vagyon az Angyali karok, és bóldogúlt Szentek elött ott fenn (1773 Faludi Ferenc C1665, 69) | [Takáts József] már A boldogult lelkek körében Issza az ég örömit, – jutalmát (1821–1823 Berzsenyi Dániel CD01).

III. fn 2A1

1. (/ritk) ’szeretettel, tisztelettel említett néhai személy’ ❖ ! – talán  betltené Szívem’ Hijjánosságát. Szeretne  engem’, én tet! és a’ mi Bóldogúlttunk mennyei Vídámsággal mosolyogna le a’ Felhkbl (1794 Kármán József² 7165014, 208) | [a szónok] a’ boldogulttal folytonos pennaharczban élt (1840 Sürgöny 8661001, 132) | [Az özvegyasszony] kitünő üzletet örökölt a boldogultjától: egy régi, ismert boltot (1908 Ambrus Zoltán C0600, 61) | A boldogult [ti. a néhai doktor] nyaralás közben mindig csak könnyű regényeket szeretett olvasni (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 240).

2. (rég, Vall) ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan személy, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese’ ❖ Illyen Szerelem, mint a’ melly engem magamon kivl ragad, a’ Menny’ világos Palotájiba, a’ Bóldogúltak’ díts Karai között tarthat tsak örökké (1794 Kármán József² 7165022, 165) | Gyermekeikkel … a’ Mennyei hazában ismét egyeslnek … ott egy vagy több boldogúltaktól ezt fogják hallani (1796 Sándor József ford.–Zollikofer C3701, 96).

Ö: meg~.

Vö. CzF. boldogúlt¹, boldogúlt²; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.