boldogult mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → boldogul.

II. mn 2A1 (vál)

1. (/ritk) ’〈szeretettel, tisztelettel emlegetett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ az én boldogúltt Feleségemnek hoſzſzos nyavalyáival és halálával 400 Tallérnyi adoſságba vertem magamat (1785 Magyar Hírmondó 7444062, 247) | szegény boldogult atyám, isten nyugasztalja, még csak egy járomszeget sem hagyott reám (1858 Táncsics Mihály 8463001, 6) | Boldogult édesanyáddal mindent megpróbáltunk, hogy megakadályozzuk ezt a szerencsétlen házasságot (1913 Krúdy Gyula 9365007, 9) | Sellers rendezését nézve eszembe jutott boldogult Háy Gyula Otelló-értelmezése (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (gúny is) ’〈jó emlékeket idéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ A boldogúlt első ministerium alatt tárgyalt katonakérdés (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | a lelkekbe valamit átlopni a boldogult szabadságharcok hangulatából (1915 Ady Endre CD0801) | [André Gide tanulmánya] Kőnig György fordításában magyarul is napvilágot látott a boldogult Vasárnapi Újság hasábjain (1923 Gyergyai Albert CD10) | [a kormány] a bruttó nemzeti terméknek immár csaknem akkora hányada fölött rendelkezik, mint a boldogult pártállam (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (vál) ’jó emlékeket idéző, egykori 〈időszak, ill. vkinek vmely életszakasza〉’ ❖ boldogult gazdálkodó koromban (1915 Halász Gyula CD10) | [Az öreg pincér] sok szerelmes párt kiszolgálhatott már. Rémlik hogy én is találkoztam vele boldogult legénykoromban (1947 Németh László² 9485004, 166) | [a csúcstalálkozó alatt a forgalmi korlátozások következtében] a boldogult hatvanas évek forgalmát idéző állapotok uralkodtak két napon át [Budapesten] (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) boldogult emlékezetű a) ’〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ boldogult emlékezetű 1-ő Ferencz királyunknak (1837 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A vörös barátok klastromát tetszik érteni? Az nem templom. Boldogult emlékezetű József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva (1865 Jókai Mór CD18) | A boldogult emlékezetű József főhercegnek (1927 Krúdy Gyula CD54) b) (gúny is) ’〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ boldogult emlékezetű középiskolai önképzőkörök (1996 Bircher Erzsébet CD52) | A boldogult emlékezetű Egyházügyi Hivatal (1996 Magyar Hírlap CD09) boldogult emlékű a) ’〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ boldogúlt emlékű Rudolf trónörökös vadászkastélya [a lerombolt görgényi vár köveiből épült] (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a szokványos iskolai rajzolás nem nagyon érdekelt, s csak akkor lettem szorgalmas, mikor boldogult emlékű tanárom a természet utáni rajzra, később fejrajzolásra, tájképezésre szorított (1961 e. Horváth József² CD52) b) (gúny is) ’〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori’ ❖ a boldogult emlékű K. und K. [ti. korszak] (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a kaliforniai villanykerékpár nem azoknak készült,] akik csak a pedálon akarják pihentetni a lábaikat, mint a boldogult emlékű Dongó segédmotoros kerékpáron (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég, Vall) ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan 〈személy〉, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese’ ❖ A’ kit a’ Világnak hatalmas Ura kedvébe fogadot, bötsületben vagyon az Angyali karok, és bóldogúlt Szentek elött ott fenn (1773 Faludi Ferenc C1665, 69) | [Takáts József] már A boldogult lelkek körében Issza az ég örömit, – jutalmát (1821–1823 Berzsenyi Dániel CD01).

III. fn 2A1

1. (/ritk) ’szeretettel, tisztelettel említett néhai személy’ ❖ ! – talán  betltené Szívem’ Hijjánosságát. Szeretne  engem’, én tet! és a’ mi Bóldogúlttunk mennyei Vídámsággal mosolyogna le a’ Felhkbl (1794 Kármán József² 7165014, 208) | [a szónok] a’ boldogulttal folytonos pennaharczban élt (1840 Sürgöny 8661001, 132) | [Az özvegyasszony] kitünő üzletet örökölt a boldogultjától: egy régi, ismert boltot (1908 Ambrus Zoltán C0600, 61) | A boldogult [ti. a néhai doktor] nyaralás közben mindig csak könnyű regényeket szeretett olvasni (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 240).

2. (rég, Vall) ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan személy, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese’ ❖ Illyen Szerelem, mint a’ melly engem magamon kivl ragad, a’ Menny’ világos Palotájiba, a’ Bóldogúltak’ díts Karai között tarthat tsak örökké (1794 Kármán József² 7165022, 165) | Gyermekeikkel … a’ Mennyei hazában ismét egyeslnek … ott egy vagy több boldogúltaktól ezt fogják hallani (1796 Sándor József ford.–Zollikofer C3701, 96).

Ö: meg~.

Vö. CzF. boldogúlt¹, boldogúlt²; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

boldogult melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévboldogul
II. melléknév 2A1 (vál)
1. (/ritk)
〈szeretettel, tisztelettel emlegetett személy jelzőjeként:〉 néhai
az én boldogúltt Feleségemnek hoſzſzos nyavalyáival és halálával 400 Tallérnyi adoſságba vertem magamat
(1785 Magyar Hírmondó)
szegény boldogult atyám, isten nyugasztalja, még csak egy járomszeget sem hagyott reám
(1858 Táncsics Mihály)
Boldogult édesanyáddal mindent megpróbáltunk, hogy megakadályozzuk ezt a szerencsétlen házasságot
(1913 Krúdy Gyula)
Sellers rendezését nézve eszembe jutott boldogult Háy Gyula Otelló-értelmezése
(1994 Magyar Hírlap)
2. (gúny is)
〈jó emlékeket idéző dolog jelzőjeként:〉 egykori
A boldogúlt első ministerium alatt tárgyalt katonakérdés
(1848 Kossuth Hírlapja)
a lelkekbe valamit átlopni a boldogult szabadságharcok hangulatából
(1915 Ady Endre)
[André Gide tanulmánya] Kőnig György fordításában magyarul is napvilágot látott a boldogult Vasárnapi Újság hasábjain
(1923 Gyergyai Albert)
[a kormány] a bruttó nemzeti terméknek immár csaknem akkora hányada fölött rendelkezik, mint a boldogult pártállam
(1999 Magyar Hírlap)
2a. (vál)
jó emlékeket idéző, egykori 〈időszak, ill. vkinek vmely életszakasza〉
boldogult gazdálkodó koromban
(1915 Halász Gyula)
[Az öreg pincér] sok szerelmes párt kiszolgálhatott már. Rémlik hogy én is találkoztam vele boldogult legénykoromban
(1947 Németh László²)
[a csúcstalálkozó alatt a forgalmi korlátozások következtében] a boldogult hatvanas évek forgalmát idéző állapotok uralkodtak két napon át [Budapesten]
(1994 Magyar Hírlap)
3. (vál)
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
boldogult emlékezetű
a)
〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai
boldogult emlékezetű 1-ő Ferencz királyunknak
(1837 Kossuth Lajos összes munkái)
A vörös barátok klastromát tetszik érteni? Az nem templom. Boldogult emlékezetű József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva
(1865 Jókai Mór)
A boldogult emlékezetű József főhercegnek
(1927 Krúdy Gyula)
b) (gúny is)
〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori
boldogult emlékezetű középiskolai önképzőkörök
(1996 Bircher Erzsébet)
A boldogult emlékezetű Egyházügyi Hivatal
(1996 Magyar Hírlap)
boldogult emlékű
a)
〈szeretettel, tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai
boldogúlt emlékű Rudolf trónörökös vadászkastélya [a lerombolt görgényi vár köveiből épült]
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a szokványos iskolai rajzolás nem nagyon érdekelt, s csak akkor lettem szorgalmas, mikor boldogult emlékű tanárom a természet utáni rajzra, később fejrajzolásra, tájképezésre szorított
(1961 e. Horváth József²)
b) (gúny is)
〈jó emlékeket felidéző dolog jelzőjeként:〉 egykori
a boldogult emlékű K. und K.kaiserlich und königlich ’császári és királyi’ [ti. korszak]
(1996 Magyar Hírlap)
[a kaliforniai villanykerékpár nem azoknak készült,] akik csak a pedálon akarják pihentetni a lábaikat, mint a boldogult emlékű Dongó segédmotoros kerékpáron
(1997 Magyar Hírlap)
4. (rég, Vall)
〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan 〈személy〉, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese
A’ kit a’ Világnak hatalmas Ura kedvébe fogadot, bötsületben vagyon az Angyali karok, és bóldogúlt Szentek elött ott fenn
(1773 Faludi Ferenc)
[Takáts József] már A boldogult lelkek körében Issza az ég örömit, – jutalmát
(1821–1823 Berzsenyi Dániel)
III. főnév 2A1
1. (/ritk)
szeretettel, tisztelettel említett néhai személy
! – talán  betltené Szívem’ Hijjánosságát. Szeretne  engem’, én tet! és a’ mi Bóldogúlttunk mennyei Vídámsággal mosolyogna le a’ Felhkbl
(1794 Kármán József²)
[a szónok] a’ boldogulttal folytonos pennaharczban élt
(1840 Sürgöny)
[Az özvegyasszony] kitünő üzletet örökölt a boldogultjától: egy régi, ismert boltot
(1908 Ambrus Zoltán)
A boldogult [ti. a néhai doktor] nyaralás közben mindig csak könnyű regényeket szeretett olvasni
(1961 e. Hatvany Lajos)
2. (rég, Vall)
〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan személy, aki halála után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részese
Illyen Szerelem, mint a’ melly engem magamon kivl ragad, a’ Menny’ világos Palotájiba, a’ Bóldogúltak’ díts Karai között tarthat tsak örökké
(1794 Kármán József²)
Gyermekeikkel … a’ Mennyei hazában ismét egyeslnek … ott egy vagy több boldogúltaktól ezt fogják hallani
(1796 Sándor József ford.Zollikofer)
Vö. CzF. boldogúlt¹, boldogúlt²; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások