bőgős mn és fn 

I. mn 15C

1. (ritk) ’könnyen és gyakran síró, sírós 〈személy, kül. gyerek〉’ ❖ ÉrtSz.

2. (/Népr) bőgős hajó ’〈a 19. századi Magyarországon:〉 tetővel épített, orrtőkéjén csiga alakú elemmel, ún. bőgővel díszített, kül. búzaszállításra haszn., (tölgy)fából készült, 30–60 méter hosszú, lapos fenekű vízi jármű’ ❖ Bőgő a tölgyfahajók elején magasan kiálló, leginkább csigaalaku vagy kunkorodott […] vége a hajóorrnak, mintegy diszítése az orrbókonynak. Az ilyennel biró hajót a hajós nép bögős hajónak nevezi (1893 PallasLex. CD02) | A bőgővel ékesített bálvány után a búzáshajókat bőgős hajóknak is nevezték (1977 NéprajziLex. CD47) | a gabonás hajó deszkapallókból épült, és orra a későbbi, ún. bőgőshajókhoz hasonló csiga alakú (1999 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4C (jelzőként is)

’az a személy, aki tud v. (foglalkozásszerűen) szokott (nagy)bőgőn játszani, ill. zenekarnak ezen a hangszeren játszó tagja’ ❖ [Éris] álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bgst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álomra ígéze (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 53) | a’ gardonos, vagy „bőgős” bal kézzel húzza a’ vonót (1845 Életképek C0103, 577) | ilyen furcsaságot még nem tapasztaltam: a dobos sokszor egész darabok alatt pihen, a trombitások szintén, a bőgősök egyik zeneszámnál mindössze kétszer húzták meg a vonójukat (1931 Molnár Ákos CD10) | [az ötvenes évek végén] Pege Aladár bőgős, Tarkői Viktor dobos és Söptei Géza szaxofonos voltak [Garay Attila] együttesének tagjai (1996 Magyar Hírlap CD09) | a bőgős Barcza Horváth Józseffel és a dobos Lakatos „Pecek” Andrással (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bőgős melléknév és főnév
I. melléknév 15C
1. (ritk)
könnyen és gyakran síró, sírós 〈személy, kül. gyerek〉
ÉrtSz.
2. (/Népr)
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
bőgős hajó
〈a 19. századi Magyarországon:〉 tetővel épített, orrtőkéjén csiga alakú elemmel, ún. bőgővel díszített, kül. búzaszállításra haszn., (tölgy)fából készült, 30–60 méter hosszú, lapos fenekű vízi jármű
Bőgő a tölgyfahajók elején magasan kiálló, leginkább csigaalaku vagy kunkorodott […] vége a hajóorrnak, mintegy diszítése az orrbókonynak. Az ilyennel biró hajót a hajós nép bögős hajónak nevezi
(1893 PallasLex.)
A bőgővel ékesített bálvány után a búzáshajókat bőgős hajóknak is nevezték
(1977 NéprajziLex.)
a gabonás hajó deszkapallókból épült, és orra a későbbi, ún.úgynevezett bőgőshajókhoz hasonló csiga alakú
(1999 Magyar néprajz)
II. főnév 4C (jelzőként is)
az a személy, aki tud v. (foglalkozásszerűen) szokott (nagy)bőgőn játszani, ill. zenekarnak ezen a hangszeren játszó tagja
[Éris] álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bgst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álomra ígéze
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
a’ gardonos, vagy „bőgős” bal kézzel húzza a’ vonót
(1845 Életképek)
ilyen furcsaságot még nem tapasztaltam: a dobos sokszor egész darabok alatt pihen, a trombitások szintén, a bőgősök egyik zeneszámnál mindössze kétszer húzták meg a vonójukat
(1931 Molnár Ákos)
[az ötvenes évek végén] Pege Aladár bőgős, Tarkői Viktor dobos és Söptei Géza szaxofonos voltak [Garay Attila] együttesének tagjai
(1996 Magyar Hírlap)
a bőgős Barcza Horváth Józseffel és a dobos Lakatos „Pecek” Andrással
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások