böjtelő fn 1C

(rég, katol) ’az egyházi évnek a nagyböjtöt liturgikusan előkészítő, a húsvét előtti kilencedik vasárnaptól hamvazószerdáig tartó szakasza’ ❖ Böjtelő. Neve a hamvazó szerda előtt való és három (hetvened, hatvanad és ötvened) vasárnapot magában foglaló időnek (1911 RévaiNagyLex. C5699, 652) | a böjtelő, amelynek utolsó napja, húshagyókedd, különösen vidám nap (1993 A magyarság kézikönyve CD06) böjtelő(nek) hava (/Népr) ’az év második hónapja, ill. annak neve; február’ ❖ [A hajóhad] bjt el-havának végénn Madera ſzigete körl tartózkodott (1780 Magyar Hírmondó 7444004, 286) | [Kelt] Pesten Böjtelő Hava’ 11kén 1830. (1830 Waltherr László Imre C4939, 436) | Ha mosolyog s nyájas böjtelőnek hava. Tavaszszal későre megy el a föld fagya (1864 Dongó naptár 1865-re C1432, 63) | Bőjtelő-hava, február hó a magyar keresztény naptári elnevezésben (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 260) | Böjtelő hava igen gazdag néprajzi vonatkozásokban; a kalendárium hírt ad a farsangolásról, Gyertyaszentelő jeles napjáról, a Balázs-járás régi népszokásáról, Bálint és Valentin napjáról, „jégtörő Mátyásról” (1998 Új Könyvek CD29).

a. (rendsz. jelzőként) (rég) ’február’ ❖ Bjt el hónapnak elején (1796 Veres Mihály ford. C4409, 101) | bőjtelő 21. napján 1837 (1837 Magyar írók élete CD27) | minden jót kivánva maradok Bécsben, bőjtelőhó 16-kán 1847 (1847 Hetilap CD61).

Vö. CzF. ~, böjtelőhava

böjtelő főnév 1C
(rég, katol)
az egyházi évnek a nagyböjtöt liturgikusan előkészítő, a húsvét előtti kilencedik vasárnaptól hamvazószerdáig tartó szakasza
Böjtelő. Neve a hamvazó szerda előtt való és három (hetvened, hatvanad és ötvened) vasárnapot magában foglaló időnek
(1911 RévaiNagyLex.)
a böjtelő, amelynek utolsó napja, húshagyókedd, különösen vidám nap
(1993 A magyarság kézikönyve)
böjtelő(nek) hava (/Népr)
az év második hónapja, ill. annak neve; február
[A hajóhad] bjt el-havának végénn Madera ſzigete körl tartózkodott
(1780 Magyar Hírmondó)
[Kelt] Pesten Böjtelő Hava’ 11kén 1830.
(1830 Waltherr László Imre)
Ha mosolyog s nyájas böjtelőnek hava. Tavaszszal későre megy el a föld fagya
(1864 Dongó naptár 1865-re)
Bőjtelő-hava, február hó a magyar keresztény naptári elnevezésben
(1926 TolnaiÚjLex.)
Böjtelő hava igen gazdag néprajzi vonatkozásokban; a kalendárium hírt ad a farsangolásról, Gyertyaszentelő jeles napjáról, a Balázs-járás régi népszokásáról, Bálint és Valentin napjáról, „jégtörő Mátyásról”
(1998 Új Könyvek)
a. (rendsz. jelzőként) (rég)
Bjt el hónapnak elején
(1796 Veres Mihály ford.)
bőjtelő 21. napján 1837
(1837 Magyar írók élete)
minden jót kivánva maradok Bécsben, bőjtelőhó 16-kán 1847
(1847 Hetilap)
Vö. CzF. ~, böjtelőhava

Beállítások