bővérű mn 18C
1. ’életerőtől duzzadó, heves vérmérsékletű, tüzes 〈személy, es. állat〉, ill. ilyen természetre valló 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Zsigmond bő vérű, ingerlékeny egyén (1857 Kemény Zsigmond C2608, 284) | A fürdőzés után a gróf fogatába szállott, mire a bővérű lovak szélsebesen elragadták a kocsit (1926 Krúdy Gyula CD54) | [Iván] csodálkozott, hogy Eszter ilyen könnyű ruhában indult az autóútra. Hiába, bővérű falusi lány – gondolta (1955 Tatay Sándor 9704003, 365) | bővérű nevetés (1967 Vas István 9760022, 231) | az írónak igazán módjában lett volna korlátlan képzelőerővel igazi, színes, bővérű, eleven egyéniséggé formálni hősét (1968–1969 Siklós Olga 1141003, 341).
1a. ’érzékileg túlfűtött, forróvérű 〈személy〉, ill. rá jellemző’ ❖ a legszebb volt mindannyi közt Edua, a vezér leánya, s az ifjú bővérű király, bár szerette valamennyit, őt szerette valamennyi közt legjobban (1860 Jókai Mór CD18) | a bővérű, örökké kívánatos Angiolina nevű ringyó (1980 Bodor Pál 1019065, 361) | Ha egy bővérű férj esetleg gyakrabban zaklatja feleségét nemi óhajaival, a bölcs hitves mindent megtesz, hogy finom eszközökkel moderálja férje túlkapásait (1998 Rubicon CD17) | bővérűen belehabarodik minden nőbe (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. ’mozgalmas, élettel teli, gazdagon áradó (és kissé vaskos)’ ❖ görög ruhás leányok álltak sorba jobbra és balra, mint eleven frízek és a színes, bővérű, veretes prológus egy-egy erősebb lendületét karjuk feltárásával illusztrálták (1913 Bálint Aladár CD10) | [az írók] derűs, optimista nyugalommal ábrázolták a magyar nép s a vidéki udvarházak némileg romantizált, jókedvű, bővérű életét (1946 Keresztury Dezső 9326027, 162) | A Jónás könyve […] azért is kitűnő, mert bővérű, realisztikus elbeszélő költemény (1965 Rába György CD53) | A darab bővelkedik a bővérű népi tréfában, komikumban (1990 Görömbei András CD53) | a pompás, bővérű, művészetpártoló reneszánsz udvari kultúra (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
3. (rég) ’vértolulásos 〈személy, ill. testrész〉’ ❖ Szüz Léányzok, mellyeknek Hóſzámak még meg-nem indúlt, ’s e’ mellett igen bö vérüek, Sáfrányoſt ne egyenek (1775 Csapó József 7062001, 233) | Minek eltte beoltatik a’ méreg, az eltt szükséges a’ gyermeknek ollyan elkészittetése, hogy bvér se legyen (1799 Kiss József¹ C2701, 16) | [a sömör hatására] a bőr barnás-szürke v. azbesztszerü pikkelyekkel fedett, vagy pedig bővérű, duzzadt [lesz] (1895 PallasLex. CD02).
Sz: bővérűség.
Vö. CzF. bővérű · bővérü; ÉrtSz.; ÉKsz.