bővérű mn 18C

1. ’életerőtől duzzadó, heves vérmérsékletű, tüzes 〈személy, es. állat〉, ill. ilyen természetre valló 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Zsigmond bő vérű, ingerlékeny egyén (1857 Kemény Zsigmond C2608, 284) | A fürdőzés után a gróf fogatába szállott, mire a bővérű lovak szélsebesen elragadták a kocsit (1926 Krúdy Gyula CD54) | [Iván] csodálkozott, hogy Eszter ilyen könnyű ruhában indult az autóútra. Hiába, bővérű falusi lány – gondolta (1955 Tatay Sándor 9704003, 365) | bővérű nevetés (1967 Vas István 9760022, 231) | az írónak igazán módjában lett volna korlátlan képzelőerővel igazi, színes, bővérű, eleven egyéniséggé formálni hősét (1968–1969 Siklós Olga 1141003, 341).

1a. ’érzékileg túlfűtött, forróvérű 〈személy〉, ill. rá jellemző’ ❖ a legszebb volt mindannyi közt Edua, a vezér leánya, s az ifjú bővérű király, bár szerette valamennyit, őt szerette valamennyi közt legjobban (1860 Jókai Mór CD18) | a bővérű, örökké kívánatos Angiolina nevű ringyó (1980 Bodor Pál 1019065, 361) | Ha egy bővérű férj esetleg gyakrabban zaklatja feleségét nemi óhajaival, a bölcs hitves mindent megtesz, hogy finom eszközökkel moderálja férje túlkapásait (1998 Rubicon CD17) | bővérűen belehabarodik minden nőbe (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’mozgalmas, élettel teli, gazdagon áradó (és kissé vaskos)’ ❖ görög ruhás leányok álltak sorba jobbra és balra, mint eleven frízek és a színes, bővérű, veretes prológus egy-egy erősebb lendületét karjuk feltárásával illusztrálták (1913 Bálint Aladár CD10) | [az írók] derűs, optimista nyugalommal ábrázolták a magyar nép s a vidéki udvarházak némileg romantizált, jókedvű, bővérű életét (1946 Keresztury Dezső 9326027, 162) | A Jónás könyve […] azért is kitűnő, mert bővérű, realisztikus elbeszélő költemény (1965 Rába György CD53) | A darab bővelkedik a bővérű népi tréfában, komikumban (1990 Görömbei András CD53) | a pompás, bővérű, művészetpártoló reneszánsz udvari kultúra (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

3. (rég) ’vértolulásos 〈személy, ill. testrész〉’ ❖ Szüz Léányzok, mellyeknek Hóſzámak még meg-nem indúlt, ’s e’ mellett igen bö vérüek, Sáfrányoſt ne egyenek (1775 Csapó József 7062001, 233) | Minek eltte beoltatik a’ méreg, az eltt szükséges a’ gyermeknek ollyan elkészittetése, hogy bvér se legyen (1799 Kiss József¹ C2701, 16) | [a sömör hatására] a bőr barnás-szürke v. azbesztszerü pikkelyekkel fedett, vagy pedig bővérű, duzzadt [lesz] (1895 PallasLex. CD02).

Sz: bővérűség.

Vö. CzF. bővérű · bővérü; ÉrtSz.; ÉKsz.

bővérű melléknév 18C
1.
életerőtől duzzadó, heves vérmérsékletű, tüzes 〈személy, es. állat〉, ill. ilyen természetre valló 〈megnyilvánulás〉
Zsigmond bő vérű, ingerlékeny egyén
(1857 Kemény Zsigmond)
A fürdőzés után a gróf fogatába szállott, mire a bővérű lovak szélsebesen elragadták a kocsit
(1926 Krúdy Gyula)
[Iván] csodálkozott, hogy Eszter ilyen könnyű ruhában indult az autóútra. Hiába, bővérű falusi lány – gondolta
(1955 Tatay Sándor)
bővérű nevetés
(1967 Vas István)
az írónak igazán módjában lett volna korlátlan képzelőerővel igazi, színes, bővérű, eleven egyéniséggé formálni hősét
(1968–1969 Siklós Olga)
1a.
érzékileg túlfűtött, forróvérű 〈személy〉, ill. rá jellemző
a legszebb volt mindannyi közt Edua, a vezér leánya, s az ifjú bővérű király, bár szerette valamennyit, őt szerette valamennyi közt legjobban
(1860 Jókai Mór)
a bővérű, örökké kívánatos Angiolina nevű ringyó
(1980 Bodor Pál)
Ha egy bővérű férj esetleg gyakrabban zaklatja feleségét nemi óhajaival, a bölcs hitves mindent megtesz, hogy finom eszközökkel moderálja férje túlkapásait
(1998 Rubicon)
bővérűen belehabarodik minden nőbe
(2000 Magyar Hírlap)
2.
mozgalmas, élettel teli, gazdagon áradó (és kissé vaskos)
görög ruhás leányok álltak sorba jobbra és balra, mint eleven frízek és a színes, bővérű, veretes prológus egy-egy erősebb lendületét karjuk feltárásával illusztrálták
(1913 Bálint Aladár)
[az írók] derűs, optimista nyugalommal ábrázolták a magyar nép s a vidéki udvarházak némileg romantizált, jókedvű, bővérű életét
(1946 Keresztury Dezső)
A Jónás könyve […] azért is kitűnő, mert bővérű, realisztikus elbeszélő költemény
(1965 Rába György)
A darab bővelkedik a bővérű népi tréfában, komikumban
(1990 Görömbei András)
a pompás, bővérű, művészetpártoló reneszánsz udvari kultúra
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
3. (rég)
vértolulásos 〈személy, ill. testrész〉
Szüz Léányzok, mellyeknek Hóſzámak még meg-nem indúlt, ’s e’ mellett igen bö vérüek, Sáfrányoſt ne egyenek
(1775 Csapó József)
Minek eltte beoltatik a’ méreg, az eltt szükséges a’ gyermeknek ollyan elkészittetése, hogy bvér se legyen
(1799 Kiss József¹)
[a sömör hatására] a bőr barnás-szürke v.vagy azbesztszerü pikkelyekkel fedett, vagy pedig bővérű, duzzadt [lesz]
(1895 PallasLex.)
Sz: bővérűség
Vö. CzF. bővérű · bővérü; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások