akarás fn 4A

1. ’az akar igével kifejezett lelki folyamat’ ❖ az ártani tudás kedvet csinál az ártani akarásra (1793 Aszalay János ford.–Lessing C3779, 56).

2. ’vminek a tudatos elhatározása’ ❖ Uram! az akarást akarnám: de még akadályok is vagynak (1792 Szűts István ford.–Naubert C4077, 333) | akarásnak nevezni a kénytelenséget, nagy szószegénységre mutatna (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | Ha egy nő hivatása magaslatán állva, minden erejével, tudásával és akarásával a munkájának él, […] nem várhatja-e el jogosan azt, hogy munkáját és eredményeit ugyanolyan métékkel mérjék, mint a férfiakét? (1935 Madarász Erzsébet 2134001, 11) | Nehezen jut el az akarásig, mert dönteni csak roppant körülményesen tud, de ha egyszer döntött, nem lehet lebeszélni (1957 Benedek István 9041007, 102) | elhatároztuk a barátaimmal, hogy építünk valahol, együtt valami sorházfélét. A nagy akarások után ketten maradtunk egy barátnőmmel, s ikerház lett a sorházból (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ’vmely (jövőbeli) cselekvésre, tettre, magatartásra irányuló óhaj, szándék’ ❖ [az ókori Rómában az iparadó] bizonyos ſumma pénz vólt, a’ melly minden igaz fundamentom nélkl, egyedl akarás által exeqváltatott [= hajtatott be] (1797 Gvadányi József ford.–Millot 7125028, 243) | [A mellékmondatban felszólító módot használunk] oly igékkel öszveköttetésben, melyek akarást, kivánást, követelést, kinszeritést, parancsolást, megengedést, tiltást, intést, akadályozást, általában: kellést, és kelletést jelentenek; sőt kérés után is, ha a kérésnek meg kell történni, p. o. akarom (kivánom, parancsolom, kérlek) hogy tanulj (1843 Fogarasi János 8144003, 250) | a fiatalságnak minden nagy akarása rá volt mázolva arcára, az izmok hogy a husokat ott erőteljessé tömörítették (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 15) | a nagy álmok és a kisszerű megvalósulások, a heroikus akarások és a törpe cselekedetek ellentétének vonásait emeli ki (1973 Poszler György 1124004, 425).

4. (ritk) ’vkinek, vminek a kívánsága, követelése’ ❖ nincsenek ideális követelmények csak élethazugságok vannak és élethazugságok nemcsak a nyomorékok, az Ekdalok, hanem a Gregers Werlék, sőt az Ibsenek akarásai is… (1908 Bárdos Artúr CD10) | [Mihalovich Frigyesben] fiatalságánál fogva is […] benne volt bizonyos élnitudás is, és kalandvágy, meglehetősen sok nemi akarással (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 8) | a kereszténység elismerte a tiszta emberi akarásokat, az ember földi létének és földhöz való kötöttségének velejáróit, elismerte a földi javak értékeit, de mindezeket alárendelte egy felsőbb szellemi világ valóságának (1938 Korunk Szava 2131001, 414) | [az értelmiség egy része] felvállalja olyan akarások képviseletét, amelyekkel nála intenzívebben kiütött rétegek szolgálatába áll (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: akarat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

akarás főnév 4A
1.
az akar igével kifejezett lelki folyamat
az ártani tudás kedvet csinál az ártani akarásra
(1793 Aszalay János ford.Lessing)
2.
vminek a tudatos elhatározása
Uram! az akarást akarnám: de még akadályok is vagynak
(1792 Szűts István ford.Naubert)
akarásnak nevezni a kénytelenséget, nagy szószegénységre mutatna
(1890 Mikszáth Kálmán)
Ha egy nő hivatása magaslatán állva, minden erejével, tudásával és akarásával a munkájának él, […] nem várhatja-e el jogosan azt, hogy munkáját és eredményeit ugyanolyan métékkel mérjék, mint a férfiakét?
(1935 Madarász Erzsébet)
Nehezen jut el az akarásig, mert dönteni csak roppant körülményesen tud, de ha egyszer döntött, nem lehet lebeszélni
(1957 Benedek István)
elhatároztuk a barátaimmal, hogy építünk valahol, együtt valami sorházfélét. A nagy akarások után ketten maradtunk egy barátnőmmel, s ikerház lett a sorházból
(1998 Magyar Hírlap)
3.
vmely (jövőbeli) cselekvésre, tettre, magatartásra irányuló óhaj, szándék
[az ókori Rómában az iparadó] bizonyos ſumma pénz vólt, a’ melly minden igaz fundamentom nélkl, egyedl akarás által exeqváltatott [= hajtatott be]
(1797 Gvadányi József ford.Millot)
[A mellékmondatban felszólító módot használunk] oly igékkel öszveköttetésben, melyek akarást, kivánást, követelést, kinszeritést, parancsolást, megengedést, tiltást, intést, akadályozást, általában: kellést, és kelletést jelentenek; sőt kérés után is, ha a kérésnek meg kell történni, p. o.példának okáért akarom (kivánom, parancsolom, kérlek) hogy tanulj
(1843 Fogarasi János)
a fiatalságnak minden nagy akarása rá volt mázolva arcára, az izmok hogy a husokat ott erőteljessé tömörítették
(1927 Remenyik Zsigmond)
a nagy álmok és a kisszerű megvalósulások, a heroikus akarások és a törpe cselekedetek ellentétének vonásait emeli ki
(1973 Poszler György)
4. (ritk)
vkinek, vminek a kívánsága, követelése
nincsenek ideális követelmények csak élethazugságok vannak és élethazugságok nemcsak a nyomorékok, az Ekdalok, hanem a Gregers Werlék, sőt az Ibsenek akarásai is…
(1908 Bárdos Artúr)
[Mihalovich Frigyesben] fiatalságánál fogva is […] benne volt bizonyos élnitudás is, és kalandvágy, meglehetősen sok nemi akarással
(1927 Remenyik Zsigmond)
a kereszténység elismerte a tiszta emberi akarásokat, az ember földi létének és földhöz való kötöttségének velejáróit, elismerte a földi javak értékeit, de mindezeket alárendelte egy felsőbb szellemi világ valóságának
(1938 Korunk Szava)
[az értelmiség egy része] felvállalja olyan akarások képviseletét, amelyekkel nála intenzívebben kiütött rétegek szolgálatába áll
(1996 Magyar Hírlap)
J: akarat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások