buktató mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → buktat.

II. mn 1A

1. (ritk) ’vkinek, vminek a megbotlását és elesését, ill. mélyebbre való lebukását okozó, eredményező 〈dolog〉’ ❖ meredek falu árkot ásnak, melynek fenekén […] szintén meredek falu buktató gödröcskéket készítenek, hogy az árokba jutott hernyók ezekbe bukva, ott megsemmisíttessenek (1894 PallasLex. CD02) | Kicsinyes rögökön kellett elbuknia ennek a szép életnek, az értetlenség, elfogultság, széthúzás örök magyar, buktató rögein (1930 Sárközi György CD10).

2. (ritk, Műsz) ’vmit forgópontja vagy tengelye körül átforgató, ill. vminek ilyen átforgatására alkalmas, arra való’ ❖ [a bányásztánc előadta] a mélybe szállást rézsútlajtorján, a sülyesztőt, a buktató hányatótérhez való készüléket, a régi bányazászló lobogtatását a hegy ormán (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

3. ’vminek a megvalósulását veszélyeztető v. meghiúsító, ill. vkinek a sikertelenségét okozó 〈körülmény, dolog〉’ ❖ [A két cég fúziója kapcsán] rengeteg olyan kérdés volt, ami önmagában buktató lehetett volna (1998 Magyar Hírlap CD09) | [a gondolatmenetnek] van egy buktató pontja, ami miatt nehezen fogadható be a kérés, mégpedig a következő: a két elkülönült telephely közötti útszakasszal mi történjen? (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3a. ’vkinek a vesztét, hatalmában, hivatalában való bukását eredményező 〈dolog, es. személy〉’ ❖ Ne is merje hát kiadni Buktató irányu lapját (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [aki politikai vetélytársát megbuktatta,] maga ül a megbuktatott helyére: mondom, az ilyen buktató fondorkodónak jut ám még csak ki a földi paradicsomból (1877 Kvassay Ede C2871, 72) | Emlékszem arra a sajtókonferenciára, amelyet a választások előestéjén tartottak Budapesten és ahol jó néhány nyugati tudósító „buktató” kérdéseket próbált feladni (1959 Népszabadság jan. 4. C4811, 11).

3b. ’iskolai, ill. vizsgán történő bukást eredményező, ill. ahhoz hozzájáruló, azt elősegítő 〈körülmény, dolog〉’ ❖ az általános iskolák, nehéz, úgynevezett „buktató” osztályai – az első, az ötödik és a hatodik osztály (1958 Magyar Nemzet aug. 24. C0354, 8) | a történelem felvételi tárgyként való bevezetése előtt a matematika volt a „buktató” tárgy (1975 Beke Kata 2056011, 102) | buktató kérdés a jogi szakvizsgán (1995 Országgyűlési Napló CD62).

4. (Szőlő) ’bujtással, homlítással végzett’ ❖ Hazánkban leginkább a buktató előgyökereztetés van elterjedve (1894 PallasLex. CD02).

III. fn 1A

1. ’vkinek, vminek a megbotlását és elesését okozó, eredményező dolog’ ❖ Fodor huszárosan üli a színpadi siker ficánkoló csikóját: mindjárt elsőre akadályversenyt nyert vele. Az Unió tapasztalt istállómesterei gondoskodtak számára gátakról és buktatókról (1923 Lányi Viktor CD10) | zavarodottan bukdácsolt a síkos köveken, habos buktatókon át (1934 Kemény János¹ 9319001, 85) | nem akadt ember, aki segített volna autónkat kiszabadítani a sártengerből, kátyúból, buktatóból (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (nyj, Tánc) ’páros népi tánc, amelyben a férfi a nőt tánc közben le-lebuktatja, majd fölemeli’ ❖ a’ buktató, vagy máskép mártogató, az az a’ tánczosnénak emelgetése […] kellemes látvány (1843 Athenaeum C0026, 116) | harmadik táncz a fris, mely … esztergomiasan buktató (1857 Májer István C3010, 263) | [A páros friss táncnak] a nép körében még most is vannak vidékenként némi choreographiai (tánczmozdulati) eltérést jelző különleges nevei, mint teszem Dunántúl buktató, mártogató v. mártogatós (1906 Réthei Prikkel Marian Lajos C5848, 11).

3. (Műsz) ’vmit forgópontja vagy tengelye körül átforgató szerkezet’ ❖ buktató: nyitott tehervagont v. csillét ürítő villamos hajtású szerkezet (1970 MűszakiLex. C5415, 312).

4. ’vminek a megvalósulását veszélyeztető v. meghiúsító, ill. vki(k)nek a sikertelenségét okozó körülmény, dolog’ ❖ Fejlődésnek a falu ez a rétege [ti. a földbirtokosság] indult, – örökre ijesztő példát adva, […] milyen buktatókba kerülhet kellő szellemi felkészültség nélkül minden osztály, amely országos színpadon is csak az orráig lát (1935 Illyés Gyula CD10) | Mire az érettségin is átalestem, már túl voltam az első buktatón (1956 Tamási Áron 2051043, 27) | elkerülte a házasság buktatóit (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 15) | jól ismeri a privatizáció kelet-közép-európai buktatóit (1992 Kiss Károly² 2017005, 38).

5. (rég) ’vkinek a vesztét, hatalmában, hivatalában való bukását, ill. valamely ügy kudarcba fulladását elősegítő személy’ ❖ Hadur megbukása fájt szívének és megegyeze a’ buktató halálában (1839 Vajda Péter C4663, 202) | sok helyt, hol megbukott az adó dolga, hasonlag illyféle mentegető themát pengetnek a buktatók (1843 Széchenyi István CD1501) | A férfiú apja ott volt Napoleon buktatói között (1907 Ady Endre C0538, 11).

Ö: kocsi~.

ÖE: ~kocsi.

Sz: buktatós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.