burkol ige 1a 

1. ts ’〈vmely anyagból álló (összefüggő) réteg〉(természettől fogva) fed, borít, körülvesz vmit’ ❖ A határköteg ducaiból és idegeiből kiinduló körzeti együttérző idegek fonatokat képeznek, melyeknek utjába kisebb v. nagyobb ducok vannak beiktatva, szürke-vörös szinüek, orsó v. szabálytalan alakuak, kivül kötőszöveti tok által burkolva (1893 PallasLex. CD02) | [a gránátalma magjai] szegletesek, biborkékek és nedves, húsos, vörös magköpeny burkolja őket (1932 Rapaics Rajmund CD35) | a Bradford City futballstadionjában egy jelentéktelennek induló tűz átterjedt a tribün tetejét burkoló bitumenre (1995 Természet Világa CD50) | A festékszemcsék belső magját, amely lágyabb, alacsonyabb hőmérsékleten olvadó anyag, kemény külső héj burkolja (1998 Byte Magazin CD38).

1a. ’〈út, tér(ség) v. épület (vmely) felületét kemény anyag(gal)〉 tartóssá tétel (és díszítés) céljából borítja, fedi’ ❖ Az ebédlő ónémet divatban volt berendezve, nagy szekrények, gót stílű székek, a falak kemény fával burkolva (1902 Mikszáth Kálmán CD04) | A patkó alakú csarnok fölött nyitott, ácsolt fedélszék húzódik, homlokzatát üveg burkolja, alját vöröstégla padlózat födi (1972 Tüskés Tibor 2021020, 921) | Emberek jártak a Nagykörúton. Soha nem látott szélességű úttestjét macskakő burkolja (1988 Lengyel Péter 9397005, 18).

2. ts ’〈puha, lágy(, gyakr. textilből készült) anyagba,〉 azt (lazán) rátekerve v. azzal (lazán) körbevéve bebugyolál vkit v. vmit’ ❖ Fink búskomoran burkolta a’ csecsemőt köpönyegébe (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190001, 134) | gyöngéden lemosva, azután letörölgetve, ismét vigyázva meleg ruhába burkolják [az újszülöttet] (1872 Gyulai Béla 8172001, 10) | Nyáron selyempapirosba burkolom a lábam, mert az a legjobb az izzadás ellen (1926 Krúdy Gyula CD10) | a pincérek fehér kendőbe burkolt pezsgőspalackokat vittek az asztalokhoz az éjféli koccintásra (1974 Szakonyi Károly 2025014, 580).

2a. ’〈ételt v. nyersanyagát vmely anyagba〉 göngyölve v. azt ráöntve, rákenve beborít(ja)’ ❖ Hogy a’ füstnek finomabb része érje a’ hust, papirosba vagy ruhába takartasson, vagy kenyér kovászba kell burkolni, vagy hintessen be liszttel és korpával (1835 Némethy József 8333013, 138) | ott fémlik [= fénylik] előmbe aszpikba burkolva a lúdmájpástétom (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 89) | [vannak a fazékban] nagy töltelékek, amelyek hatalmas, fejlett, izmos káposztalevelekbe vannak burkolva (1929 Krúdy Gyula CD54) | Feltételezhető, hogy a töltött káposzta a szőlőlevélbe burkolt török húsétel/kásaétel közép-európai átültetése (1997 Magyar néprajz CD47).

3. ts (ált. ign-ként) ’〈vmilyen színű v. anyagú öltözetbe, gyakr. vmely bő ruhadarabba, ill. együttesen az egész testet fedő öltözeti darabokba〉 öltöztet vkit (és szorosan összehúzza rajta)’ ❖ egy fekete köpönyegbe burkolva mormolta ő el esmeretlen nyelven bűbájos imádságait (1796 Debreceni diákirodalom 7495010, 31) | Simon vászon köpönyegbe burkolta magát (1823 Kisfaludy Károly 8242033, 136) | Harmad nap olta egy gubába burkolt embere a’ kapunk előtt álló korcsmában iddogált (1828 Kazinczy Ferenc 7033013, 297) | kimondhatlan bölcs volt, huszárezredeinket kivétel nélkűl kékszinbe burkolnunk (1857 Széchenyi István CD1501) | biborba volt talpig burkolva (1902 Gárdonyi Géza C1843, 81) | [a fiú] egy állig páncélba burkolt lándzsás lovagot rajzolt (1965 György Júlia 1062002, 111) | a talpig sötét göncökbe burkolt dajka (1997 Magyar Hírlap CD09).

3a. (ált. -ra, -re ragos határozói bővítménnyel) (kissé rég) ’〈puha, lágy anyagot, kül. textilből készült öltözeti darabot〉 vkire v. vmire terít, és (lazán) körbeveszi vele’ ❖ vékony orosz fátyolt burkolva fejére Fölkelt (1825 Vörösmarty Mihály CD01) | a palástodat a vállad körül burkolod (1888 Jókai Mór CD18) | [a császár] fázósan burkolta nyakára a köpenyegét (1910 Krúdy Gyula CD54) | vörös, égő arccal fölállt, hogy bocskorba dugja lábait és kendőt burkoljon magára (1922 Kodolányi János CD10).

3b. ’〈textilanyag v. ált. abból készült ruhadarab〉 vkit v. vmit körülvéve borít, fed’ ❖ Gyürky Ábrahám gróf őseredeti alakját meggyszínű mente burkolta (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | A kezét kopott fekete kesztyü burkolta (1907 Gárdonyi Géza C5321, 89) | egy nagy, multszázadbeli köpeny burkolta alakját (1917 Krúdy Gyula C2845, 74) | Vajon mekkora lepel lehetett, midőn még a múmiát burkolta? (1989 Szeberényi Lehel 2025069, 122).

3c. (irod) ’〈vmely (lelki)állapotba〉 juttat(, és így bezárkózni késztet) vkit’ ❖ Ha közeledésünk visszautasittatik, mi fájdalmunkba burkoljuk magunkat (1848 Kossuth Lajos CD32) | Ez a megnyugtató hangulat félszenderbe burkolta [Taubét], a lélegzete kezdett az alvóéhoz hasonlítani (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 181) | önzően, kényelmesen cselekszünk, mikor teljesen elvonulunk az emberekkel való érintkezés elől, s a remete magasztos magányába burkolva bolyongunk művünk és életmódunk sivatagában (1943 Márai Sándor 9421003, 31).

4. ts ’〈hajlékony anyagba, kül. papírba〉 csomagol vmit’ ❖ A göngyöleg ujságpapírba volt burkolva, s madzaggal volt átkötve (1906 Gárdonyi Géza C1844, 98) | Nagy liszteszacskóba burkolt csomagot hozott részükre (1943 Nagy István⁴ 9471001, 144) | ajándékot visz neki, selyempapírba burkolva (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 108).

4a. (rég) ’〈több egynemű dolgot〉 összefogva, kötéssel egymáshoz rögzít, kötöz’ ❖ burkol [=] nyalábba, tsomóba kötöz (1784 Kisded szótár C0815, 14) | Burkolok: Nodo mobili inplico, talem necto (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 31).

5. ts ’〈felhővel, szaggal stb.〉 körülvesz, eláraszt(, és így homályossá v. láthatatlanná tesz) vkit v. vmit’ ❖ Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten. Toldi Miklósét is lám miként felfogta: A holdat egy vastag felhőbe burkolta; Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott (1846 Arany János 8014001, 125) | mindnyájan égető meleg gőzbe valánk burkolva (1858 Xantus János 8531002, 24) | Minden harmadik másodpercben végig megy egy autó a szük utcán és fenetráns [!] büzbe burkol mindent (1911 Újság 2112001, 7) | Láthatatlan zongora szép hangokba burkol mindent (1926 Földi Mihály CD10) | Füstbe burkolva állt a város, ott, messze túl a Maroson (1948 Gergely Sándor 9188004, 173) | A jótékony félhomályba burkolt teremben […] nem láttam egyetlen keleti herceget sem (1997 Magyar Hírlap CD09).

5a. (ált. -ba/-be ragos határozói bővítménnyel) (átv is) ’megtévesztés, félrevezetés v. a figyelem elterelése végett (vmibe) rejt, takar (és így leplez) vmit’ ❖ A jövendőt, mellyet az Isten talán az emberiség javára burkolva tartni kiván, ezen rejtelmekkel s reményekkel tellyes jövendőt közöljem é időnek előtte? (1831 Kossuth Lajos ford.–Małachowski CD32) | [Csillag báró] megalkudott vele egy aranyban, hogy enyi [!] dijért megengedi egy-egy levelét kontóiba burkoltatni (1859 Matkovics Pál 8299002, 17) | szóhalmozat alá burkolt semmiség (1870 Vajda Viktor 8505002, 102) | Ocskayné várakozásának izgalmát beszélgetésbe burkolja (1930 Szitnyai Zoltán CD10) | bájos modorba tudta burkolni szemtelenségeit (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 147).

6. tn (ált. tárgyragos határozóval) (biz) ’étkezik, eszik’ ❖ köszönöm, nem kérek, nem vagyok éhes, az előbb burkoltam (1958 Szekeres György ford.–Sabatier C3925, 19) | Tibi: Mégsem jöttünk hiába, ilyen jót már régen burkoltam. Kenéz: Váljék egészségetekre (1967 Csurka István 9096001, 49) | [A beteg] a vacsorából ímmel-ámmal evett, majd a tányért félretolta. – Holnap végre valami rendeset burkolok – tudatta a többiekkel (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: be~.

ÖU: bele~, el~, ki~, körül~, le~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. burok; ÉKsz.; ÚMTsz.