csont fn és mn 3A1

I. fn

1. (Anat is) ’gerincesek csontvázának fő tömegében csontszövetből való eleme, amely a passzív mozgás, a vérképzés és az immunrendszer fontos szerve’ ❖ az áll kaptzájának tſontjáig (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 140) | 251 nagyobb ’s kissebb csontok, melyek az emberi test támaszát teszik (1845 Warga János 8526007, 22) | a csöves csontok hossznövekedését (1896 PallasLex. CD02) | Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam (1936 Weöres Sándor CD10) | mészritkulás a csontokban és a fogazatban (1989 Konrád György 9351007, 637) | a madarak csontjaiban egymással összefüggő légzsákok bonyolult rendszerét találni (1998 Természet Világa CD50) csontja veleje (minden sz-ben) (rég) a) ’csontvelő’ ❖ A’ heréletlen berbétsnek tsontjai velejét (1787 Mátyus István 7222020, 111) | Mi csontunk velejét, izmaink erejét adtuk oda, hogy népet, melly eddig csak emberek csoportja volt, teremtsünk (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 248) | a szegény ősnép alkalomadtán szívesen fogyasztotta a kutya húsát és csontja velejét (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 276) | Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) b) ’〈a teljes embernek, vki teljes testének, lényének, ill. vmi leglényegének a jelképeként〉’ ❖ [szükséges a] dolognak leg-elsö kút-fejére mennünk, ha ugy akarjuk, hogy a mostani háborgásoknak, bels és küls zenebonáknak, és az ezt követett ſzövetkezéſeknek tsontja velejébe tekintheſsünk (1790 Magyar Kurír C0316, 1058) | Te voltál a sötét borzongás, melyet a mészkemencék pokoli tüze sem tudott kiűzni csontjaim velejéből… (1917 Barta Lajos CD10) | a csontja velejében izzó győzelemvágy (1943–1957 Sőtér István ford.–Hemingway 9455015, 152) | a csontja velejéig katona Csongrádi százados (1990 Erdődy Edit CD53).

1a. ’csontváz vmely eleme mint maradvány, ill. kül. tbsz-ban mint a holttest jelképe’ ❖ Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek, Szántó vasa sérti a parasztembernek (1775 k. Ányos Pál CD01) | a’ protestáns csontja a’ pápistáéval egy helytt ne rotthadjon (1811–1820 Kazinczy Ferenc C5318, 414) | Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | Földette, feketült sirkő, korhadt, fehér csont felásva, És elrakva, – mert szűk a hely már, – zsufoltan egy a másra (1910 Kaffka Margit 9290009, 48) | én találtam meg a pleisztocénben élt ürömi víziló csontjait (1999 Természet Világa CD50).

1b. (rendsz. tbsz-ban) ’〈az élő test (vmely tagjának) jelképeként〉’ ❖ Könyörlly rajtam Uram! mert ertelen vagyok, gyógyíts-meg engemet, Uram; mert meg-háborodtanak az én tsontaim (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252016, 1136) | [a lónak] ollyan vékony a’ lába mint egy őznek; minél inkább kaszibált ezen vékony csontokkal annál inkább bámulták (1829 Wesselényi Miklós 8528002, 28) | elfáradt, agyongyötört öreg csontjai nyugalomra vágytak… aludni… aludni… (1934 Lengyel József CD10) | ülünk a csontjainkat melengető, enyhe fényben, és folytatjuk a társalgást (1978 Bereményi Géza 9048001, 174).

1c. (gyakr. a bőr szó párjaként, jelzőként is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely test(rész) nagyon sovány〉’ ❖ nézz elaſzott br és tsont karjára (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 13) | ereje-szegett, kifogyott, csontból és bőrből álló férj (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 8) | csak a csontja meg a bőre volt ám [a malackának], mikor Hegedűs hozta, de a jó gondozás egy-kettőre helyrehozta (1900 Váli Mari 8506004, 290) | csontra száradt anyókánál (1918 Kassák Lajos 9314001, 46) | Csupa csontig szikkadt fiatal férfi (1937 Egri Viktor 9119001, 25) | itt állunk, meztelen didergünk, csupa csontok (1940 Rónay György 9573119, 56) | Teste bőr-fedte csont volt, mit éh s fagy szerterombolt (1965 Weöres Sándor ford.–Ho Si Minh 9788217, 68) | A fiatal őrnagy, aki jelentést tesz, csont és bőr; szeme beesett (1994 Rubicon CD17).

1d. ’leölt állat csontozatának része, darabja mint vmely étel alapanyaga v. alkotórésze, ill. mint táplálék’ ❖ egy darab tyúk-tzombnak a’ tſontját el-nyelvén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 431) | egy darab nyers marhahús, egy darab csonttal, a főzésre elkészitve (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 120) | nagyszerü csontok, ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 26) | a kimérő helyen kaptuk a levest apróra vágott, csont nélküli hússal (1968 Mokry-Mészáros Dezső 1111002, 58).

1e. ’csontdarab mint vmely tevékenység végzésére kialakított eszköz (része)’ ❖ A’ vas helyett éles ’s hegyes kövekkel, tsontokkal, ’s béka-teknykkel éltek (1791 Sándor István 7287060, 115) | nagy tüskével, hegyes csonttal, esetleg halszálkával felszerelt, könnyü, szivós fából készült nyilat (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132001, 5) | a 19. sz. második felében [a kontyfa] a lúdtollal (Felvidék, Erdély) és a megfaragott csonttal (Kisalföld) együtt a hajkonty rögzítésére országosan elterjedt eszköz volt (1980 NéprajziLex. CD47).

1f. ’〈a teljes embernek, vki teljes testének v. lényének a jelképeként〉’ ❖ Minden gonoſzság tsontyaiba avaſodott (1790 Virágszótár 7248005, 97) | csontig átfázunk, ha illy lassan megyünk (1845 Eötvös József 8126005, 111) | Vonójával uralkodik Az emberszív fölött, Húrjának hangja járja át A csontot és velőt (1912–1913 Zichy Géza 8538024, 20) | Csontjaimban érzem még a bombák sikolyát (1953 Juhász Ferenc 9285016, 11) | csontig ható, hideg őszi esők (1962 Lengyel József 9395001, 213) | csontomig sajog a sírása (1969 Konrád György 9351002, 98).

1g. (-ig raggal, hsz-szerűen) ’nagyon nagy, ill. teljes mértékben’ ❖ házmagasságú hullám csapott át a födélzeten s őt csontig átáztatá (1872 Hevesi Lajos 8184001, 58) | Holló Sándor csontig leégett. Semmije se maradott (1890 Tolnai Lajos C4203, 10) | szegény parasztfiú csontig sápadt (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 141) | Csontig csupaszítják az ágyat (1979 Kornis Mihály 1082001, 198).

2. ’elpusztult v. leölt állat csontozatának anyaga (mint vmely tárgy, dolog alapanyaga)’ ❖ A’ nehézség minden teſtnek tulajdona. Az izmoſſakról (de ſolidis) úgy mint a’ köröl, fáról, tsontról, értzröl nintsen kétség (1777 Molnár János 7232010, 111) | Nyerge finom csont volt (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | Az egyenes pipaszár szopókáját csontból a pásztor is megfaragja (1911 Malonyay Dezső 8292027, 118) | Altamíra barlangfestményeit, a nomád pásztorok csontba és fába vésett képzeletét (1973 Csoóri Sándor 9090081, 618).

2a. ’ebből az anyagból való tárgy’ ❖ mejre valóikat fával, vaſſal, vagy tsontal a’ mejjek’ közepén ki-ſzorítani (1802 Zsoldos János 8541005, 199) | tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont (1861 Arany János 8014105, 300) | mosoly nélkül dominózott a két angol, s szenvtelen némajátékuk mellett csakis a csont nesze hallatszott (1900 Szűry Dénes ford.–Goncourt C4076, 133) | Egy vén, fogatlan, ráncos zongorás Nyaggatja reszketőn a zengő csontokat (1928 Sík Sándor 9598005, 16).

2b. (-vá raggal, hsz-szerűen) ’nagyon keménnyé, merevvé 〈válik〉’ ❖ a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt [ti. a földet] annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik (1842 Pesti Hírlap CD61) | csonttá dermedt, sok helyütt térdig érő hóval fedett utakon (1861 Szokoly Viktor 8452002, 63) | ha a hús csonttá fagyott, ami magától értetődő, hogyan melegítették ehetővé? (1943 Veres Péter 2032011, 736) | A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik (1962 Lengyel József 9395002, 218) csonttá fagy ’teljesen átfagy, jéggé dermed vki’ ❖ Én közel a polushoz, mert fánk kifogyott és ekkép nem rakhatunk tüzet, bizony szépen csonttá fagytam (1857 Széchenyi István CD1501) | Hatvanhatban akkora fagy volt, hogy azóta nem volt párja. Fiatalasszony voltam, s attól féltettem az uramat, hogy csonttá fagy, amíg a hivatalba ér (1922 Falu Tamás CD10) | végigvacogtuk az éjszakát, szorosan összebújva, 3 órakor csörgött az óra, felkeltünk, elgémberedve, csonttá fagyva (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 361).

3. (kissé rég) ’〈(nemzetségi, családi, leszármazásbeli) összetartozás v. azonosság kif-ére〉’ ❖ e’ gyalázat’ foltja én vagyok: Vér véretekből, és csont csontotokból (1838 Vörösmarty Mihály 8524408, 317) | kitett gyermek, s nem a te csontod (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 208) | Csontomból való csont édes öcsém uram (1887 Baksay Sándor C0730, 258) | egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

4. (jelzővel) ’vmilyen tulajdonságával jellemzett ember, kül. férfi’ ❖ Osztán meg akárki Írta Uram! de gonosz tsontnak kell lenni, ugyantsak Tudja, mikíp’ szokták (1814 Fazekas Mihály 8138028, 3) | Kemény csontok valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga husz embert kergetett a vizbe a piski-i csatában (1882 Mikszáth Kálmán C3121, 60) | Így jár, fiú, minden szívtelen csont (1887 Tolnai Lajos C4194, 203) | kopott gyöngybluzos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont (1911 Kaffka Margit 9290043, 30) | Sebők Miklós lehajol, és Dibusz Klára frizurájára dönti a homlokát. – Te vén csont! Azért megleszünk mi ketten, mi? (1978 Bereményi Géza 9048001, 204).

5. csont nélkül a) (átv is) ’〈kosárlabdában:〉 a kosárgyűrű érintése nélkül’ ❖ Donkó fél másodperccel a lefújás előtt dob – és a labda csont nélkül hullik rendeltetési helyére (1994 Magyar Hírlap CD09) | reggelente a szokott mozdulattal csont nélkül egy húszast dobunk a koldus kalapjába (1994 Magyar Hírlap CD09) b) ’〈annak kif-ére, hogy a versenyző (csapat) kapott gól, vereség, ill. a kiesés veszélye nélkül teljesít vmit, ér el vmilyen eredményt〉’ ❖ a második vonal két csoportjának első két helyezettje „csont nélkül” jutna fel (1996 Magyar Hírlap CD09) | A 4 : 0-s végeredmény mindkét csapat szempontjából ritka eredménynek számít. A Utah Jazz még soha nem jutott csont nélkül tovább az NBA rájátszásának négy nyert meccsig tartó párharcaiból (1998 Magyar Hírlap CD09) | a Siófokot támogató szponzorok szeretnék, ha a csapat „csont nélkül” bennmaradna a PNB-ben (2000 Magyar Hírlap CD09) c) ’ellenszavazat, ill. ellenvetés, ellenvélemény nélkül’ ❖ [a biztonsági alapelvek megállapodását] csont nélkül fogadta el a Parlament (1993 Országgyűlési Napló CD62) | Kevés az olyan vállalkozás, amelyik „csont nélkül” átjut a hitelkérelmek elbírálásának útvesztőin (1995 Figyelő CD2601) | Brüsszelben ugyanis „csont nélkül” hagyták jóvá a magyar programjavaslatokat (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. mn

’ebből az anyagból való, ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ csont- és szaruszerszámok használata (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csodafekete színű csont dobókocka (1978 Lengyel Péter 9397002, 235) | honfoglalás kori csont tegezfedél került napvilágra, amelyen rovásfelirat van (1992 Fodor István CD17).

Ö: áll~, állkapocs~, arc~, boka~, borda~, bőrcsont¹, bőrcsont², csípő~, ék~, elefánt~, forgó~, hal~, halló~, járom~, kereszt~, kulcs~, oldal~, orsó~, rossz~, sajka~, sing~, síp~, szárkapocs~, szegy~; a -csont címszó alatt: comb~, far~, halánték~, homlok~, koponya~, lábszár~, lapocka~, medence~, mell~, orr~, pofa~, sarok~, térd~, váll~.

UB: -betegség, -daganat, -fájdalom, -törés.

ÖU: állat~, csirke~, ember~, marha~.

ÖE: ~baj, ~barlang, ~darab, ~ember, ~fájdalom, ~fog, ~golyó, ~halom, ~kanál, ~kar, ~kinövés, ~koponya, ~maradvány, ~por, ~síp, ~szerkezet, ~szerszám, ~tetem, ~tömeg, ~tű, ~ujj, ~üreg, ~vágó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csont főnév és melléknév 3A1
I. főnév
1. (Anat is)
gerincesek csontvázának fő tömegében csontszövetből való eleme, amely a passzív mozgás, a vérképzés és az immunrendszer fontos szerve
az áll kaptzájának tſontjáig
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
251 nagyobb ’s kissebb csontok, melyek az emberi test támaszát teszik
(1845 Warga János)
a csöves csontok hossznövekedését
(1896 PallasLex.)
Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam
(1936 Weöres Sándor)
mészritkulás a csontokban és a fogazatban
(1989 Konrád György)
a madarak csontjaiban egymással összefüggő légzsákok bonyolult rendszerét találni
(1998 Természet Világa)
csontja veleje (minden sz-ben) (rég)
a)
A’ heréletlen berbétsnek tsontjai velejét
(1787 Mátyus István)
Mi csontunk velejét, izmaink erejét adtuk oda, hogy népet, melly eddig csak emberek csoportja volt, teremtsünk
(1848 Kossuth Hírlapja)
a szegény ősnép alkalomadtán szívesen fogyasztotta a kutya húsát és csontja velejét
(1927 TolnaiÚjLex.)
Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva
(1996 Katolikus Biblia ford.)
b)
〈a teljes embernek, vki teljes testének, lényének, ill. vmi leglényegének a jelképeként〉
[szükséges a] dolognak leg-elsö kút-fejére mennünk, ha ugy akarjuk, hogy a mostani háborgásoknak, bels és küls zenebonáknak, és az ezt követett ſzövetkezéſeknek tsontja velejébe tekintheſsünk
(1790 Magyar Kurír)
Te voltál a sötét borzongás, melyet a mészkemencék pokoli tüze sem tudott kiűzni csontjaim velejéből…
(1917 Barta Lajos)
a csontja velejében izzó győzelemvágy
(1943–1957 Sőtér István ford.Hemingway)
a csontja velejéig katona Csongrádi százados
(1990 Erdődy Edit)
1a.
csontváz vmely eleme mint maradvány, ill. kül. tbsz-ban mint a holttest jelképe
Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek, Szántó vasa sérti a parasztembernek
(1775 k. Ányos Pál)
a’ protestáns csontja a’ pápistáéval egy helytt ne rotthadjon
(1811–1820 Kazinczy Ferenc)
Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap
(1846 Petőfi Sándor)
Földette, feketült sirkő, korhadt, fehér csont felásva, És elrakva, – mert szűk a hely már, – zsufoltan egy a másra
(1910 Kaffka Margit)
én találtam meg a pleisztocénben élt ürömi víziló csontjait
(1999 Természet Világa)
1b. (rendsz. tbsz-ban)
〈az élő test (vmely tagjának) jelképeként〉
Könyörlly rajtam Uram! mert ertelen vagyok, gyógyíts-meg engemet, Uram; mert meg-háborodtanak az én tsontaim
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
[a lónak] ollyan vékony a’ lába mint egy őznek; minél inkább kaszibált ezen vékony csontokkal annál inkább bámulták
(1829 Wesselényi Miklós)
elfáradt, agyongyötört öreg csontjai nyugalomra vágytak… aludni… aludni…
(1934 Lengyel József)
ülünk a csontjainkat melengető, enyhe fényben, és folytatjuk a társalgást
(1978 Bereményi Géza)
1c. (gyakr. a bőr szó párjaként, jelzőként is)
〈annak kif-ére, hogy vmely test(rész) nagyon sovány〉
nézz elaſzott br és tsont karjára
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
ereje-szegett, kifogyott, csontból és bőrből álló férj
(1829 Horváth József ford.Becker¹)
csak a csontja meg a bőre volt ám [a malackának], mikor Hegedűs hozta, de a jó gondozás egy-kettőre helyrehozta
(1900 Váli Mari)
csontra száradt anyókánál
(1918 Kassák Lajos)
Csupa csontig szikkadt fiatal férfi
(1937 Egri Viktor)
itt állunk, meztelen didergünk, csupa csontok
(1940 Rónay György)
Teste bőr-fedte csont volt, mit éh s fagy szerterombolt
(1965 Weöres Sándor ford.Ho Si Minh)
A fiatal őrnagy, aki jelentést tesz, csont és bőr; szeme beesett
(1994 Rubicon)
1d.
leölt állat csontozatának része, darabja mint vmely étel alapanyaga v. alkotórésze, ill. mint táplálék
egy darab tyúk-tzombnak a’ tſontját el-nyelvén
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
egy darab nyers marhahús, egy darab csonttal, a főzésre elkészitve
(1870 Ozoray Árpád ford.Kock)
nagyszerü csontok, ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek
(1938 e. Dsida Jenő)
a kimérő helyen kaptuk a levest apróra vágott, csont nélküli hússal
(1968 Mokry-Mészáros Dezső)
1e.
csontdarab mint vmely tevékenység végzésére kialakított eszköz (része)
A’ vas helyett éles ’s hegyes kövekkel, tsontokkal, ’s béka-teknykkel éltek
(1791 Sándor István)
nagy tüskével, hegyes csonttal, esetleg halszálkával felszerelt, könnyü, szivós fából készült nyilat
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
a 19. sz.század második felében [a kontyfa] a lúdtollal (Felvidék, Erdély) és a megfaragott csonttal (Kisalföld) együtt a hajkonty rögzítésére országosan elterjedt eszköz volt
(1980 NéprajziLex.)
1f.
〈a teljes embernek, vki teljes testének v. lényének a jelképeként〉
Minden gonoſzság tsontyaiba avaſodott
(1790 Virágszótár)
csontig átfázunk, ha illy lassan megyünk
(1845 Eötvös József)
Vonójával uralkodik Az emberszív fölött, Húrjának hangja járja át A csontot és velőt
(1912–1913 Zichy Géza)
Csontjaimban érzem még a bombák sikolyát
(1953 Juhász Ferenc)
csontig ható, hideg őszi esők
(1962 Lengyel József)
csontomig sajog a sírása
(1969 Konrád György)
1g. (-ig raggal, hsz-szerűen)
nagyon nagy, ill. teljes mértékben
házmagasságú hullám csapott át a födélzeten s őt csontig átáztatá
(1872 Hevesi Lajos)
Holló Sándor csontig leégett. Semmije se maradott
(1890 Tolnai Lajos)
szegény parasztfiú csontig sápadt
(1931 Gelléri Andor Endre)
Csontig csupaszítják az ágyat
(1979 Kornis Mihály)
2.
elpusztult v. leölt állat csontozatának anyaga (mint vmely tárgy, dolog alapanyaga)
A’ nehézség minden teſtnek tulajdona. Az izmoſſakról (de ſolidis) úgy mint a’ köröl, fáról, tsontról, értzröl nintsen kétség
(1777 Molnár János)
Nyerge finom csont volt
(1826 Vörösmarty Mihály)
Az egyenes pipaszár szopókáját csontból a pásztor is megfaragja
(1911 Malonyay Dezső)
Altamíra barlangfestményeit, a nomád pásztorok csontba és fába vésett képzeletét
(1973 Csoóri Sándor)
2a.
ebből az anyagból való tárgy
mejre valóikat fával, vaſſal, vagy tsontal a’ mejjek’ közepén ki-ſzorítani
(1802 Zsoldos János)
tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont
(1861 Arany János)
mosoly nélkül dominózott a két angol, s szenvtelen némajátékuk mellett csakis a csont nesze hallatszott
(1900 Szűry Dénes ford.Goncourt)
Egy vén, fogatlan, ráncos zongorás Nyaggatja reszketőn a zengő csontokat
(1928 Sík Sándor)
2b. (-vá raggal, hsz-szerűen)
nagyon keménnyé, merevvé 〈válik〉
a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt [ti. a földet] annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik
(1842 Pesti Hírlap)
csonttá dermedt, sok helyütt térdig érő hóval fedett utakon
(1861 Szokoly Viktor)
ha a hús csonttá fagyott, ami magától értetődő, hogyan melegítették ehetővé?
(1943 Veres Péter)
A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik
(1962 Lengyel József)
csonttá fagy
teljesen átfagy, jéggé dermed vki
Én közel a polushoz, mert fánk kifogyott és ekkép nem rakhatunk tüzet, bizony szépen csonttá fagytam
(1857 Széchenyi István)
Hatvanhatban akkora fagy volt, hogy azóta nem volt párja. Fiatalasszony voltam, s attól féltettem az uramat, hogy csonttá fagy, amíg a hivatalba ér
(1922 Falu Tamás)
végigvacogtuk az éjszakát, szorosan összebújva, 3 órakor csörgött az óra, felkeltünk, elgémberedve, csonttá fagyva
(1989 Fel a kezekkel!)
3. (kissé rég)
(nemzetségi, családi, leszármazásbeli) összetartozás v. azonosság kif-ére〉
e’ gyalázat’ foltja én vagyok: Vér véretekből, és csont csontotokból
(1838 Vörösmarty Mihály)
kitett gyermek, s nem a te csontod
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Csontomból való csont édes öcsém uram
(1887 Baksay Sándor)
egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
4. (jelzővel)
vmilyen tulajdonságával jellemzett ember, kül. férfi
Osztán meg akárki Írta Uram! de gonosz tsontnak kell lenni, ugyantsak Tudja, mikíp’ szokták
(1814 Fazekas Mihály)
Kemény csontok valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga husz embert kergetett a vizbe a piski-i csatában
(1882 Mikszáth Kálmán)
Így jár, fiú, minden szívtelen csont
(1887 Tolnai Lajos)
kopott gyöngybluzos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont
(1911 Kaffka Margit)
Sebők Miklós lehajol, és Dibusz Klára frizurájára dönti a homlokát. – Te vén csont! Azért megleszünk mi ketten, mi?
(1978 Bereményi Géza)
5.
(csak szókapcsolatban)
csont nélkül
a) (átv is)
〈kosárlabdában:〉 a kosárgyűrű érintése nélkül
Donkó fél másodperccel a lefújás előtt dob – és a labda csont nélkül hullik rendeltetési helyére
(1994 Magyar Hírlap)
reggelente a szokott mozdulattal csont nélkül egy húszast dobunk a koldus kalapjába
(1994 Magyar Hírlap)
b)
〈annak kif-ére, hogy a versenyző (csapat) kapott gól, vereség, ill. a kiesés veszélye nélkül teljesít vmit, ér el vmilyen eredményt〉
a második vonal két csoportjának első két helyezettje „csont nélkül” jutna fel
(1996 Magyar Hírlap)
A 4 : 0-s végeredmény mindkét csapat szempontjából ritka eredménynek számít. A Utah Jazz még soha nem jutott csont nélkül tovább az NBANational Basketball Association ’Nemzeti Kosárlabda-szövetség’ rájátszásának négy nyert meccsig tartó párharcaiból
(1998 Magyar Hírlap)
a Siófokot támogató szponzorok szeretnék, ha a csapat „csont nélkül” bennmaradna a PNBprofesszionális nemzeti bajnokság-ben
(2000 Magyar Hírlap)
c)
ellenszavazat, ill. ellenvetés, ellenvélemény nélkül
[a biztonsági alapelvek megállapodását] csont nélkül fogadta el a Parlament
(1993 Országgyűlési Napló)
Kevés az olyan vállalkozás, amelyik „csont nélkül” átjut a hitelkérelmek elbírálásának útvesztőin
(1995 Figyelő)
Brüsszelben ugyanis „csont nélkül” hagyták jóvá a magyar programjavaslatokat
(2000 Magyar Hírlap)
II. melléknév
ebből az anyagból való, ebből az anyagból készült 〈tárgy〉
csont- és szaruszerszámok használata
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
csodafekete színű csont dobókocka
(1978 Lengyel Péter)
honfoglalás kori csont tegezfedél került napvilágra, amelyen rovásfelirat van
(1992 Fodor István)
ÖU: állatcsont, csirkecsont, embercsont, marhacsont
ÖE: csontbaj, csontbarlang, csontdarab, csontember, csontfájdalom, csontfog, csontgolyó, csonthalom, csontkanál, csontkar, csontkinövés, csontkoponya, csontmaradvány, csontpor, csontsíp, csontszerkezet, csontszerszám, csonttetem, csonttömeg, csonttű, csontujj, csontüreg, csontvágó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások