disznó fn, mn és partikula 

I. fn 6A4

1. (Áll) ’rendsz. rövid nyakú és lábú, nagy fejű, túrókarimában végződő ormányú mindenevő párosujjú patás, amelynek szemfoga agyarrá alakult; sertés²’ ❖ Közönséges Czímerek ezen Kérödzállatoknak nem hasadt körmökben áll, u. m. a’ mellyek a’ Disznókban is megvagynak […]. Sokkal alkalmatosabb ellenben egyedül a’ Kérdzállatoknak Zápfogainak tulajdon alkotása (1799 Főldi János 7112014, 36) | Agyar (állat), a disznók, különösen pedig a vaddisznók állkapcsaiból kiálló szemfogak (1893 PallasLex. CD02) | A varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus) külleme eltér a disznók megszokott testalkatától (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 349).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) ’〈ezen állatok fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Sus. Diſznó (1780 Molnár János C3200, 65) | Sertés Disznó. S. [= Sus] Scropha (1799 Főldi János C6339, 98) | pamatos fülü disznó (Sus penicillatus Wagl.) (1893 PallasLex. CD02) | celebeszi disznó (Sus celebensis S. Müll.) (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a sertésfélék három fajának,] úgymint az eurázsiai vaddisznónak (Sus scrofa), a szakállas disznónak (Sus barbatus), valamint a szemölcsös disznónak (Sus verrucosus) közös jellemzője, hogy 14 pár bordájuk és 10–12 csecsbimbójuk van (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 345).

1b. (Vad is) ’ezen állatok egyik legismertebb fajába, a vaddisznó fajba (Sus scrofa) tartozó, egész Eurázsiában elterjedt, kondában élő, 100–250 kilogramm tömegű, ált. barnásfekete színű, rendszeresen dagonyázó állat; vaddisznó’ ❖ Fösvény Ura még-is vitte egy idben Vén ebét vadáſzni egy sr erdben. Hogy látott egy diſznót az eb egy fa alatt, Felejtvén vénségét, bátran néki ſzalatt (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267008, 135) | legtanácsosb az illyen fartvetett ’s agyar-csattogatással tajtékozva ellenszegült disznóhoz szél ellent de észrevehetlenül annyira lopódzkodni, hogy azt jól intézett lövés által elteríthessük (1829 Pák Dienes 8346013, 86) | Hogy a dagonyát szarvas, vagy disznó használta-e, azt, tiszta nyomok híjján, a dagonyában mindig fellelhető elhullott szőrükből állapíthatjuk meg (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 23) | Az erdőszéli sűrűben kis alagutak és a puha talajon hátrahagyott nyomok jelzik azokat a helyeket, ahol a disznók szép libasorban kimerészkednek a nyílt területre (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1c. ’az ebből háziasított, rövid, kunkorodó farkú, vad ősénél rendsz. rövidebb szőrű, elsősorban húsáért és zsírjáért tenyésztett háziállat, az ún. házi sertés; sertés²’ ❖ A’ kereſzt-fü [= galaj] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal, midön köztök a’ Dög uralkodik (1775 Csapó József 7062001, 261) | ezen tanúnak egy disznaját vágta le nemes Pais Péter (1824 Deák Ferenc CD51) | behajtották a jószágot az erdőkbe is, főként a disznókat, amelyeket azután a tölgyek gazdag makktermése hízlalt kövérekké (1939 Sinkovics István CD43) | a magyar termelő már belföldön sem adhatja el például azt a disznót, amelyet nem az európai szabványnak megfelelő ólban nevelt fel (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’disznóhús’ ❖ A bögrében ételt kever, Kis disznót főz káposztában (1858 Vasárnapi Újság CD56) | olyan, mintha egy hithű zsidó disznót eszik, de azt bakterrel öleti meg (1916 Szász Zoltán CD10) | Kevesebb úgynevezett vörös húst (főleg marha, de a disznó is ebbe a csoportba sorolható) szabad az étrendbe illeszteni (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (pejor) ’〈viselkedésével, cselekedetével undort, viszolygást, ill. felháborodást, dühöt kiváltó ember, kül. férfi megvetést kifejező megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉’ ❖ Ah! ha akkor a’ Kriſztus itélö Széke eleibe kellenék az ollyan diſznónak [ti. a részeg embernek] állani (1775 Molnár János 7232025, 53) | Az egyik el-kezdett patvarkodni: Te Szaiha, Te Disznó (1803 Gaal György C1777, 24) | Menj elbocsátlak, szolgálj a’ Királynak, az megjutalmaz én helyettem is. Csóka sirva: Én annak a’ cseh disznónak? (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 121) | – Vén disznó… Hogy ilyen vén embernek több esze nincs (1898 Móra István 8321002, 158) | Nem tudod, te alávaló disznó, hogy a dinnyét el kell adni, le merted szakítani? (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 19) | Disznó! – sikította egy női hang. Valószínűleg a szemérmességét sértették meg az állandó leskelődéssel (1989 Hitel 2015003, 7).

3a. (rég) ’〈szitkozódásban v. bosszúság kif-ére〉’ ❖ no disznó teremtette, ezt az embert az ördög elvitte! (1847 Petőfi Sándor 8366469, 93) | Tyű, disznó teremtette! kiáltott a böllér, itt nem jol van a dolog! (1861 Eredeti népmesék 8306007, 223).

4. (kissé rég, Ját) ’〈kártyában:〉 a legnagyobb értékű lap; ász’ ❖ Disznó a’ játékkártyán (1808 Sándor István C1536, 25) | [Nyalánky a kártyában] olly ügyetlen, hogy társai a disznóval is megbuktatják (1846 Pesti Divatlap C5839, 930) | Dani ímmel-ámmal fölvette a lapját. Disznó volt, tökász (1910 Móricz Zsigmond CD10) | A piros „kétszem” (Dauss, megfelel a mai ásznak, disznónak) (1938 Kolb Jenő CD52).

5. (rég, ritk) ’tintapaca, folt’ ❖ Micsoda disznó az a papiroson, mi? (1857 Vas Gereben 8514013, 39) | hogy kétféle disznók vannak az írásban. Az egyik az, amelyik magától cseppen el a tollból: ez a gyönge lelkű, hülye szájú, bukott ügyű, vigyázatlan írók disznója (1872 Jókai Mór CD18).

II. mn 11A5

1. ’undort, viszolygást kiváltó, rendsz. anális v. szexuális témával kapcs., illetlen, szalonképtelen 〈dolog〉’ ❖ A tanyában nagy ének volt és röhögés a gazda disznó anekdotáin (1913 Babits Mihály CD10) | a szerelmet is megveti (disznó dolognak mondja, undorító disznóságnak) (1956 Füst Milán 9161047, 365) | egy erotomán nő levele, tényleg förtelmes és disznó (1992 Pálfalvi Lajos ford.–Gombrowicz 2016027, 408) | disznó viccek (2007 Mesterházi Mónika ford.–Munro 3233001, 184) | Míg nem tudtam olvasni, a képeket nézegettem, a Diótörőt, Wilhelm Busch rajzait […], egy Villon- és egy Balzac-kötet remek és disznó képeit (2010 Magyar László András 3153008, 804).

2. ’〈(undorító) viselkedésével, cselekedetével felháborodást, dühöt kiváltó személyre v. ilyen személyekből álló csoportra vonatkoztatva〉’ ❖ Micsoda disznó nép ez; mikor az uram mondta ezeket, a fülük dobját se hajtották, most pedig a lelküket ordítják ki (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 140) | Ő volt a vörös pénztárosnő, a disznó díjnoknak legmagasabb, legelérhetetlenebb vágya (1913 Babits Mihály CD10) | ezek mind disznó kommunisták (1933 Nagy Lajos 9472016, 42) | te egy disznó, ganaj individualista vagy (1981 Grendel Lajos 1060002, 106).

2a. ’〈felháborodást, bosszúságot v. megvetést kiváltó dologra vonatkoztatva〉’ ❖ ott vala egy nagy disznó légy (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 20) | felhagyván azzal a disznó mesterséggel [ti. a lopással], becsűletes ember lesz (1817 Czövek István ford. C1237, 65) | ez a disznó jég szörnyen püföl (1846 Kuthy Lajos 8261001, 6).

3. (bosszantóan) nagy 〈szerencse〉’ ❖ elbizakodva a tegnapelőtti disznó-szerencséjében (1890 Jókai Mór CD18) | Disznó szerencséjével sokszor elnyerte a beduinok pénzét (1928 Krúdy Gyula CD54) | Disznó szerencséd van, öregem! Neked mindig játszanod kell! (1932 Pintér Ferenc CD10).

III. partikula 0 (biz)

’rettenetesen, nagyon’ ❖ a’ Kelnerek [= pincérek] ... disznó gorombák (1804 Gaal György C1781, 13) | Disznó forró idő! (1844 Petőfi Sándor C3506, 83) | Disznó egészséges egy város ez a Debrecen (1885 Jókai Mór CD18) | csak nem lesz olyan disznó nagy balszerencséje (1912 Ambrus Zoltán CD10).

Ö: anya~, sün~, tövises~, tüskés~, vad~, varacskos~.

UB: -bél, -csorda, -tartás, -tenyésztés.

ÖU: bőr~, kan~, koca~, tengeri~, tövis~, tüske~.

ÖE: ~agyar, ~aprólék, ~csürhe, ~fő, ~ganéj, ~gyomor, ~háj, ~kereskedő, ~legelő, ~orr, ~perzselés, ~piac, ~pörkölés, ~röfögés, ~sódar, ~sörte, ~szőr, ~tenyésztés, ~vályú, ~vásár, ~vér.

Vö. CzF. ~, disznóélet, disznóul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

disznó főnév, melléknév és partikula
I. főnév 6A4
1. (Áll)
rendsz. rövid nyakú és lábú, nagy fejű, túrókarimában végződő ormányú mindenevő párosujjú patás, amelynek szemfoga agyarrá alakult; sertés²
Közönséges Czímerek ezen Kérödzállatoknak nem hasadt körmökben áll, u. m.úgymint a’ mellyek a’ Disznókban is megvagynak […]. Sokkal alkalmatosabb ellenben egyedül a’ Kérdzállatoknak Zápfogainak tulajdon alkotása
(1799 Főldi János)
Agyar (állat), a disznók, különösen pedig a vaddisznók állkapcsaiból kiálló szemfogak
(1893 PallasLex.)
A varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus) külleme eltér a disznók megszokott testalkatától
(1969 Urania állatvilág ford.)
1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben)
〈ezen állatok fajai alkotta nem elnevezéseként〉
Sus. Diſznó
(1780 Molnár János)
Sertés Disznó. S. [= Sus] Scropha
(1799 Főldi János)
pamatos fülü disznó (Sus penicillatus Wagl.Wagler)
(1893 PallasLex.)
celebeszi disznó (Sus celebensis S. Müll.Salomon Müller)
(1929 Az állatok világa ford.)
[a sertésfélék három fajának,] úgymint az eurázsiai vaddisznónak (Sus scrofa), a szakállas disznónak (Sus barbatus), valamint a szemölcsös disznónak (Sus verrucosus) közös jellemzője, hogy 14 pár bordájuk és 10–12 csecsbimbójuk van
(1969 Urania állatvilág ford.)
1b. (Vad is)
ezen állatok egyik legismertebb fajába, a vaddisznó fajba (Sus scrofa) tartozó, egész Eurázsiában elterjedt, kondában élő, 100–250 kilogramm tömegű, ált. barnásfekete színű, rendszeresen dagonyázó állat; vaddisznó
Fösvény Ura még-is vitte egy idben Vén ebét vadáſzni egy sr erdben. Hogy látott egy diſznót az eb egy fa alatt, Felejtvén vénségét, bátran néki ſzalatt
(1788 Péczeli József ford.Aiszóposz)
legtanácsosb az illyen fartvetett ’s agyar-csattogatással tajtékozva ellenszegült disznóhoz szél ellent de észrevehetlenül annyira lopódzkodni, hogy azt jól intézett lövés által elteríthessük
(1829 Pák Dienes)
Hogy a dagonyát szarvas, vagy disznó használta-e, azt, tiszta nyomok híjján, a dagonyában mindig fellelhető elhullott szőrükből állapíthatjuk meg
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
Az erdőszéli sűrűben kis alagutak és a puha talajon hátrahagyott nyomok jelzik azokat a helyeket, ahol a disznók szép libasorban kimerészkednek a nyílt területre
(1995 Magyarország állatvilága)
1c.
az ebből háziasított, rövid, kunkorodó farkú, vad ősénél rendsz. rövidebb szőrű, elsősorban húsáért és zsírjáért tenyésztett háziállat, az ún. házi sertés; sertés²
A’ kereſzt-fü [= galaj] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal, midön köztök a’ Dög uralkodik
(1775 Csapó József)
ezen tanúnak egy disznaját vágta le nemes Pais Péter
(1824 Deák Ferenc)
behajtották a jószágot az erdőkbe is, főként a disznókat, amelyeket azután a tölgyek gazdag makktermése hízlalt kövérekké
(1939 Sinkovics István)
a magyar termelő már belföldön sem adhatja el például azt a disznót, amelyet nem az európai szabványnak megfelelő ólban nevelt fel
(1996 Magyar Hírlap)
2.
A bögrében ételt kever, Kis disznót főz káposztában
(1858 Vasárnapi Újság)
olyan, mintha egy hithű zsidó disznót eszik, de azt bakterrel öleti meg
(1916 Szász Zoltán)
Kevesebb úgynevezett vörös húst (főleg marha, de a disznó is ebbe a csoportba sorolható) szabad az étrendbe illeszteni
(1997 Magyar Hírlap)
3. (pejor)
〈viselkedésével, cselekedetével undort, viszolygást, ill. felháborodást, dühöt kiváltó ember, kül. férfi megvetést kifejező megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉
Ah! ha akkor a’ Kriſztus itélö Széke eleibe kellenék az ollyan diſznónak [ti. a részeg embernek] állani
(1775 Molnár János)
Az egyik el-kezdett patvarkodni: Te Szaiha, Te Disznó
(1803 Gaal György)
Menj elbocsátlak, szolgálj a’ Királynak, az megjutalmaz én helyettem is. Csóka sirva: Én annak a’ cseh disznónak?
(1824–1825 Vörösmarty Mihály)
– Vén disznó… Hogy ilyen vén embernek több esze nincs
(1898 Móra István)
Nem tudod, te alávaló disznó, hogy a dinnyét el kell adni, le merted szakítani?
(1941 Móricz Zsigmond)
Disznó! – sikította egy női hang. Valószínűleg a szemérmességét sértették meg az állandó leskelődéssel
(1989 Hitel)
3a. (rég)
〈szitkozódásban v. bosszúság kif-ére〉
no disznó teremtette, ezt az embert az ördög elvitte!
(1847 Petőfi Sándor)
Tyű, disznó teremtette! kiáltott a böllér, itt nem jol van a dolog!
(1861 Eredeti népmesék)
4. (kissé rég, Ját)
〈kártyában:〉 a legnagyobb értékű lap; ász
Disznó a’ játékkártyán
(1808 Sándor István)
[Nyalánky a kártyában] olly ügyetlen, hogy társai a disznóval is megbuktatják
(1846 Pesti Divatlap)
Dani ímmel-ámmal fölvette a lapját. Disznó volt, tökász
(1910 Móricz Zsigmond)
A piros „kétszem” (Dauss, megfelel a mai ásznak, disznónak)
(1938 Kolb Jenő)
5. (rég, ritk)
tintapaca, folt
Micsoda disznó az a papiroson, mi?
(1857 Vas Gereben)
hogy kétféle disznók vannak az írásban. Az egyik az, amelyik magától cseppen el a tollból: ez a gyönge lelkű, hülye szájú, bukott ügyű, vigyázatlan írók disznója
(1872 Jókai Mór)
II. melléknév 11A5
1.
undort, viszolygást kiváltó, rendsz. anális v. szexuális témával kapcs., illetlen, szalonképtelen 〈dolog〉
A tanyában nagy ének volt és röhögés a gazda disznó anekdotáin
(1913 Babits Mihály)
a szerelmet is megveti (disznó dolognak mondja, undorító disznóságnak)
(1956 Füst Milán)
egy erotomán nő levele, tényleg förtelmes és disznó
(1992 Pálfalvi Lajos ford.Gombrowicz)
disznó viccek
(2007 Mesterházi Mónika ford.Munro)
Míg nem tudtam olvasni, a képeket nézegettem, a Diótörőt, Wilhelm Busch rajzait […], egy Villon- és egy Balzac-kötet remek és disznó képeit
(2010 Magyar László András)
2.
(undorító) viselkedésével, cselekedetével felháborodást, dühöt kiváltó személyre v. ilyen személyekből álló csoportra vonatkoztatva〉
Micsoda disznó nép ez; mikor az uram mondta ezeket, a fülük dobját se hajtották, most pedig a lelküket ordítják ki
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Ő volt a vörös pénztárosnő, a disznó díjnoknak legmagasabb, legelérhetetlenebb vágya
(1913 Babits Mihály)
ezek mind disznó kommunisták
(1933 Nagy Lajos)
te egy disznó, ganaj individualista vagy
(1981 Grendel Lajos)
2a.
〈felháborodást, bosszúságot v. megvetést kiváltó dologra vonatkoztatva〉
ott vala egy nagy disznó légy
(1789 Andrád Sámuel ford.)
felhagyván azzal a disznó mesterséggel [ti. a lopással], becsűletes ember lesz
(1817 Czövek István ford.)
ez a disznó jég szörnyen püföl
(1846 Kuthy Lajos)
3.
(bosszantóan) nagy 〈szerencse〉
elbizakodva a tegnapelőtti disznó-szerencséjében
(1890 Jókai Mór)
Disznó szerencséjével sokszor elnyerte a beduinok pénzét
(1928 Krúdy Gyula)
Disznó szerencséd van, öregem! Neked mindig játszanod kell!
(1932 Pintér Ferenc)
III. partikula 0 (biz)
rettenetesen, nagyon
a’ Kelnerek [= pincérek] ... disznó gorombák
(1804 Gaal György)
Disznó forró idő!
(1844 Petőfi Sándor)
Disznó egészséges egy város ez a Debrecen
(1885 Jókai Mór)
csak nem lesz olyan disznó nagy balszerencséje
(1912 Ambrus Zoltán)
ÖU: bőrdisznó, kandisznó, kocadisznó, tengeridisznó, tövisdisznó, tüskedisznó
ÖE: disznóagyar, disznóaprólék, disznócsürhe, disznófő, disznóganéj, disznógyomor, disznóháj, disznókereskedő, disznólegelő, disznóorr, disznóperzselés, disznópiac, disznópörkölés, disznóröfögés, disznósódar, disznósörte, disznószőr, disznótenyésztés, disznóvályú, disznóvásár, disznóvér
Vö. CzF. ~, disznóélet, disznóul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások