alkonyodik tn ige 12a11 (csak 3. sz-ben)

1. (rendsz. alany n.) ’fokozatosan beáll az alkony, ill. leszáll az esti szürkület’ ❖ ha alkonyodik: már hosszabbra nyúlnak a’ hegyeknek árnyékaik (1786 Révai Miklós ford. C1663, 151) | Alkonyodni kezdett az idő, midön a lelkész belépett, s annál kisértetiesebb alakban tünt fel a félhomályban a beteg halálsáppadt arca (1857 Boross Mihály 8065002, 51) | Télen, kivált borús napon, hamar alkonyodik, négy órakor már szürkülni kezd (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 29) | Alkonyodik. Kinn pirosas, esti fény. A szoba sötét (1968 Szakonyi Károly 9635003, 77).

1a. (ritk, irod) ’〈nap〉 lenyugszik, leáldozik’ ❖ Alkonyodék már a’ nap (1801 Molnár János C0304, 48) | az alkonyodó nap’ sugárai (1845 Eötvös József 8126001, 12) | A nap éppen aranyosan alkonyodott, s mintha az a toronyszoba is benne volna az ég pompájának aranytengerében (1915 Gárdonyi Géza C1823, 59) | Kora reggeltől esett s a nap már alkonyodott (1964 Áprily Lajos ford.–Tagore 9008080, 50).

1b. (irod, átv is)(alkonyat idején) sötétté, ill. fénytelenné, homályossá válik vmi’ ❖ alkonyodott árnyék (1779 e. Faludi Ferenc C1664, 145) | alkonyodott kedv (1790 Virágszótár C3337, 325) | Látod-é … eme pálma-fa alkonyodott boltozattja alatt lév pásztori Tanyát? (1796 Karádi István ford. C2490, 8) | állandó esti képzelgésem az volt, hogy a konyha küszöbén ülök és nézem az alkonyodó udvart. Ilyenkor minden csendes volt s egy lelket sem lehetett látni az egész telken (1935 Szabó Dezső 9623024, 106).

2. (/irod) ’vége felé közeledik, elmúlóban, letűnőben, ill. hanyatlóban van vmi’ ❖ meg ne bánnyad, mikor életed alkónyodik (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 13) | a’ deák nyelv alkonyodni, és ennek romladékiból a’ sokféle … nyelvek támadni kezdöttek (1793 Verseghy Ferenc C4433, 18) | Ha napjaim majd alkonyodnak Derűl e rájok újabb fény? (1822 Kölcsey Ferenc C0030, 311) | alkonyodó kor (1839 Beöthy Zsigmond C0110, 212) | az öreg író, aki fölött egyszerre alkonyodik a mű és az élet (1934 Márai Sándor CD10) | alkonyodó férfiasság (1939 Hunyady Sándor 9266002, 28).

J: alkonylik, alkonyul.

Ö: be~, le~.

ÖU: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

alkonyodik tárgyatlan ige 12a11 (csak 3. sz-ben)
1. (rendsz. alany n.)
fokozatosan beáll az alkony, ill. leszáll az esti szürkület
ha alkonyodik: már hosszabbra nyúlnak a’ hegyeknek árnyékaik
(1786 Révai Miklós ford.)
Alkonyodni kezdett az idő, midön a lelkész belépett, s annál kisértetiesebb alakban tünt fel a félhomályban a beteg halálsáppadt arca
(1857 Boross Mihály)
Télen, kivált borús napon, hamar alkonyodik, négy órakor már szürkülni kezd
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Alkonyodik. Kinn pirosas, esti fény. A szoba sötét
(1968 Szakonyi Károly)
1a. (ritk, irod)
Alkonyodék már a’ nap
(1801 Molnár János)
az alkonyodó nap’ sugárai
(1845 Eötvös József)
A nap éppen aranyosan alkonyodott, s mintha az a toronyszoba is benne volna az ég pompájának aranytengerében
(1915 Gárdonyi Géza)
Kora reggeltől esett s a nap már alkonyodott
(1964 Áprily Lajos ford.Tagore)
1b. (irod, átv is)
(alkonyat idején) sötétté, ill. fénytelenné, homályossá válik vmi
alkonyodott árnyék
(1779 e. Faludi Ferenc)
alkonyodott kedv
(1790 Virágszótár)
Látod-é … eme pálma-fa alkonyodott boltozattja alatt lév pásztori Tanyát?
(1796 Karádi István ford.)
állandó esti képzelgésem az volt, hogy a konyha küszöbén ülök és nézem az alkonyodó udvart. Ilyenkor minden csendes volt s egy lelket sem lehetett látni az egész telken
(1935 Szabó Dezső)
2. (/irod)
vége felé közeledik, elmúlóban, letűnőben, ill. hanyatlóban van vmi
meg ne bánnyad, mikor életed alkónyodik
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
a’ deák nyelv alkonyodni, és ennek romladékiból a’ sokféle … nyelvek támadni kezdöttek
(1793 Verseghy Ferenc)
Ha napjaim majd alkonyodnak Derűl e rájok újabb fény?
(1822 Kölcsey Ferenc)
alkonyodó kor
(1839 Beöthy Zsigmond)
az öreg író, aki fölött egyszerre alkonyodik a mű és az élet
(1934 Márai Sándor)
alkonyodó férfiasság
(1939 Hunyady Sándor)
ÖU: elalkonyodik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások