csitt msz és fn csit (rég)
I. msz 0
1. ’〈elhallgatásra, es. vmilyen zajkeltés befejezésére utasító, csendet parancsoló felszólításként〉’ ❖ Tsitt! meg ſem mottzanj (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford. [!] 7448005, 183) | Tsit! ne beſzélj (1788 Ravazdy András 7276002, 261) | a ki lármáz? annak Mondom: csit! csit! (1845 Lukács Pál 8279019, 41) | Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! Csibém vére Keveré el a gyolcs leplet” (1853 Arany János 8014059, 213) | El a tettekkel, csitt a szókkal (1916 Ady Endre CD10) | csitt, csitt, hallgass, buta, komisz lány, hallgass (1983 Esterházy Péter 9129004, 23).
1a. ’〈vminek a titokban tartására, elhallgatására való felszólításként〉’ ❖ de tsitt! semmirl senkinek se szólljatok (1803 Perecsényi Nagy László C3475, 145) | Aztán a feleségem előtt csitt! (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Csitt erről és kriptai hallgatás! (1936 Somogyváry Gyula 9611001, 3) | mire rákérdezne, hogy tessék mondani, mégis kikről lenne itt szó, máris a szájára ütnek, hogy csitt! Államtitok (1999 Magyar Hírlap CD09).
1b. (irod) ’〈a beszélő, narrátor stb. saját gondolatmenetének megszakítására való felszólításként〉’ ❖ Mennyire áll szinházunk e’ tekintetben [ti. a jótékonykodásban] is mind a’ két fővárosi német felett, és mégis – no de csitt! (1843 Pesti Hírlap CD61) | Stomfai Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy így nevezzük, mert minket is felakasztat […]) (1875 Jókai Mór CD18) | Kártévő Sándorék [ti. Károlyi Sándorék] kiosztották szépen néhai nagyságos fejedelmünk népét. De csitt legyen erről (1903 Ady Endre CD0801) | Szent Dávid óta szól az ének: „Nézed – s a helyét sem találod…” De csitt!… Nem teológizálok (1942 Mészöly Dezső ford.–Villon 9437019, 231).
1c. ’〈síró gyermek megnyugtatására〉’ ❖ Csitt, kicsikém! csitt! csitt! Húnyd be piczi szemed (1875 Kiss József³ 8245012, 91) | Csitt, kicsi lányom, csitt, ne sírj (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235006, 12).
2. (irod) ’〈érzelem, indulat csillapítására〉’ ❖ Csitt, anyai érzet, csitt! (1846 Petőfi Sándor 8366448, 155) | Csitt, csitt, szivem (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert (1928 e. Tóth Árpád 9720053, 185) | hogy mer ez a többszörösen bukott politikus engem, a sikerembert kritikailag reflektorfénybe állítani? De csitt indulat, maradj veszteg mosoly (2000 Magyar Hírlap CD09).
II. fn 3B8 (kissé vál)
1. ’〈ez mint (el)hallgatásra, csendre intő szó, ill. kézmozdulat〉’ ❖ Tsigetni: tsittegetni, tsittet mondani (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 150) | ura fölemelvén újját, egy halk csitt-el hallgatást parancsol (1836 Jósika Miklós C2434, 60) | Imruska felemelte picziny mutató uját s „csittet” intett (1884 Bródy Sándor C1199, 42) | a Terka és a Margit hangját hallotta, majd a Bella „csitt”-jét (1906 Ambrus Zoltán C0591, 318) | csitt-et int, mutatóujját figyelmeztetőül a levegőben hagyja (1979 Esterházy Péter 9129001, 25).
1a. • csitt a neve vkinek ’〈annak kif-ére, hogy nem szólalhat meg, ill. nem szólhat hozzá vmihez, nem nyilvánulhat meg vmivel kapcsolatban vki〉’ ❖ [ha könyveik] valamelyikéből olvasgattak vasárnaponkint valamit: lett az ő [ti. Benő] neve csitt (1860 Virág Lajos 8523001, 91) | a mit a grófok akartak, az lett meg, ők parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt (1882 Tolnai Lajos C4198, 230) | a nagybátyám közölte, nekem csitt legyen a nevem! Se jót, se rosszat ne szóljak (1982 Géczi János 1058001, 327).
2. ’elhallgatás, zajkeltés befejezése, csendben maradás, ill. megnyugvás, nyugton maradás’ ❖ a tekintély alkalmasint csittet rendelt (1847 Hetilap CD61) | „Ha majd nagyobb lészsz, majd esel hanyatt, Ugy-é, Julám?” S csitt lett, s mondá: „Igen!” (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | azt parancsolta gondolatainak, hogy csitt legyen (1930 Krúdy Gyula CD54).
Sz: csitteget.
Vö. CzF. csit¹, csitt¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csitt²