dé¹ (1B) l. d¹

d¹ fn -1B (kiejtve: dé, jelzőként is)dé (írva: ritk)

1. ’a felső fogsor mögött a nyelv elülső részével képzett zöngés felpattanó zárhang’ ❖ d gyengébben mondatikki, hogy ſem t, p. o. de, te (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | Mellyek a’ nyelvi mássalhangzók? Ide tartoznak: 1. t, d, l, n, mellyeknek kimondására nyelvünket felső ínyünkhöz fektetjük, ’s onnan lepattantjuk (1839 Szász Károly¹ 8425001, 43) | Á-el-dé-ó-té-té ef-é-er-ef-í-ú, betüztem, a mutatóvesszővel a sorok mentén haladva (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 76) | A régi mássalhangzók közül néhány eltűnt, de ez időben [ti. az ősmagyar korban] keletkeztek b, d, g, f, z, h hangjaink (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (d, D)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, […] u, v, y, z (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Hányfélék külsőformájokra nézve a’ mássalhangzók? Kétfélék: eggyesek, mint: b, d, f, g, h, […]; és összvetettek, mint: cs, cz, gy (1835 A magyar nyelvtudomány 8564001, 4) | A Szilágyi–Dezsericzky-féle másolat „esztendőbe” szavában az end szótag d betűnek vonalkáját csak a másoló csinálhatta rövidre (1909 Sebestyén Gyula 9593001, 198) | Még ebben az utolsó levelemben sem tudtam, hogyan is írja ő [ti. Basch Lóránt] a keresztnevét: d-vel-e, vagy t-vel s hosszú vagy rövid ó-val-e (1969 Illyés Gyula 9274077, 68).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg negyedik) dolog’ ❖ [jegyzetben:] (a) ’Sólt. 126: (b) Éſa. 64:6. (c) Habak. 2:6. (d) Tsel. 16:30 (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 1) | az 5-ik §-us alá […] még egy negyedik d) pont adassék (1844 Pesti Hírlap CD61) | d csap bezáratván, t csap kinyittatik, és a gőz a hengerből kieresztetik (1861 Petzval Ottó 8368010, 595) | Én a C és D zászlóalj közelében fogok tartózkodni a hadsegédemmel (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 136) | Ha összehasonlítjuk c)-t és d)-t (1978 Antal László 1003004, 152) | Az Apáczai Csere János Gimnázium IV/D osztálya (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első három rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ Illyen négyeseket is leltem [Malherbe] Sonetjeiben: ababcdcd (1812 Szemere Pál C2563, 167) | Décime a déli állandó költeményalakok egyike, jelesül spanyol eredetü, tiz négyes trochaeusból álló versszak abba accd dc vagy ababa ccd dc rimhelyezéssel (1893 PallasLex. CD02) | a másik verssel szemben az eredeti rím elhelyezését: a b c d d e megbolygatta és a b a b c d c d-re változtatta (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | az utószakot egy sajátrímű nyolcas meg egy sajátrímű hetes sorpár alkotja (8, 7, 8, 7; 8, 7, 8, 7; 8, 8; 7, 7; a b a b; c d c d; e e; f f) (1965 Fenyő István CD53).

3c. (Mat) ’〈algebrai kifejezésekben: (ismert) mennyiség jeleként〉’ ❖ a’ ſokszorozáſnak e’ jele: ×: így téteſsék: (a+b)×(c+d) (1784 Dugonics András C1462, 38) | E számításnál öt ismeretlen mennyiséggel (a, b, c, d, e) van dolgunk és két ismerttel, t. i. m = 15 és n = 6 (1873 Horvát Árpád CD57) | Ha egy n tagból álló számtani haladvány az a számmal kezdődik s két egymás után következő tagjának különbsége d, akkor a haladvány tagjai rendre a következők: a, a+d, a+2d, a+3d (1913 RévaiNagyLex. C5705, 374) | Lineáris egy x, y, z stb. változókkal leírt rendszer, ha e mennyiségek változását (első hatványon lévő) a tagok összegei határozzák meg (azaz ax+by+cz+d, ahol a, b, c, d valós számok) (1998 Természet Világa CD50).

3d. (nagybetűvel) ’〈a római számírás 500-as értékű számjegyeként〉’ ❖ Irtam MDCCLXXII-dik Eſzt. (1772 Tordai Sámuel 7353001, [VI]) | A római számokat tevő betüket összeadva, kijön az illető évszám D D DCLLLLVVVVVIIIIIIII. 1834. (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Latinos nevében: LEOPOLDVS – a két L betű római számértékben 50-et jelent, a D 500-at, a V 5-öt (1957 Ráth-Végh István 9556002, 118).

Vö. CzF.; ÉrtSz. d¹; SzólKm.; ÉKsz. d¹; IdSz. ~, D

dé¹ lásd d¹
d¹ ❖ főnév ◦ -1B ◦ (kiejtve: dé, jelzőként is)
permalink
dé 1B (írva: ritk)
1.
a felső fogsor mögött a nyelv elülső részével képzett zöngés felpattanó zárhang
d gyengébben mondatikki, hogy ſem t, p. o.példának okáért de, te
(1779 Révai Miklós)
Mellyek a’ nyelvi mássalhangzók? Ide tartoznak: 1. t, d, l, n, mellyeknek kimondására nyelvünket felső ínyünkhöz fektetjük, ’s onnan lepattantjuk
(1839 Szász Károly¹)
Á-el-dé-ó-té-té ef-é-er-ef-í-ú, betüztem, a mutatóvesszővel a sorok mentén haladva
(1949 Radó György ford.–Gorkij)
A régi mássalhangzók közül néhány eltűnt, de ez időben [ti. az ősmagyar korban] keletkeztek b, d, g, f, z, h hangjaink
(1993 A magyarság kézikönyve)
2.
az ezt jelölő írásjegy (d, D)
Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, […] u, v, y, z
(1779 Révai Miklós)
Hányfélék külsőformájokra nézve a’ mássalhangzók? Kétfélék: eggyesek, mint: b, d, f, g, h, […]; és összvetettek, mint: cs, cz, gy
(1835 A magyar nyelvtudomány)
A Szilágyi–Dezsericzky-féle másolat „esztendőbe” szavában az end szótag d betűnek vonalkáját csak a másoló csinálhatta rövidre
(1909 Sebestyén Gyula)
Még ebben az utolsó levelemben sem tudtam, hogyan is írja ő [ti. Basch Lóránt] a keresztnevét: d-vel-e, vagy t-vel s hosszú vagy rövid ó-val-e
(1969 Illyés Gyula)
3.
〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉
3a.
〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg negyedik) dolog
[jegyzetben:] (a) ’Sólt.A zsoltárok könyve 126: (b) Éſa.Ézsaiás próféta könyve 64:6. (c) Habak.Habakuk próféta könyve 2:6. (d) Tsel.Apostolok cselekedetei 16:30
(1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan)
az 5-ik §-us alá […] még egy negyedik d) pont adassék
(1844 Pesti Hírlap)
d csap bezáratván, t csap kinyittatik, és a gőz a hengerből kieresztetik
(1861 Petzval Ottó)
Én a C és D zászlóalj közelében fogok tartózkodni a hadsegédemmel
(1907 Molnár Ferenc²)
Ha összehasonlítjuk c)-t és d)-t
(1978 Antal László)
Az Apáczai Csere János Gimnázium IV/D osztálya
(1998 Magyar Hírlap)
3b. (Irodt)
〈rímképletben: az első három rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉
Illyen négyeseket is leltem [Malherbe] Sonetjeiben: ababcdcd
(1812 Szemere Pál)
Décime a déli állandó költeményalakok egyike, jelesül spanyol eredetü, tiz négyes trochaeusból álló versszak abba accddc vagy ababa ccddc rimhelyezéssel
(1893 PallasLex.)
a másik verssel szemben az eredeti rím elhelyezését: a b c d d e megbolygatta és a b a b c d c d-re változtatta
(1920 Kosztolányi Dezső)
az utószakot egy sajátrímű nyolcas meg egy sajátrímű hetes sorpár alkotja (8, 7, 8, 7; 8, 7, 8, 7; 8, 8; 7, 7; a b a b; c d c d; e e; f f)
(1965 Fenyő István)
3c. (Mat)
〈algebrai kifejezésekben: (ismert) mennyiség jeleként〉
a’ ſokszorozáſnak e’ jele: ×: így téteſsék: (a+b)×(c+d)
(1784 Dugonics András)
E számításnál öt ismeretlen mennyiséggel (a, b, c, d, e) van dolgunk és két ismerttel, t. i.tudniillik m = 15 és n = 6
(1873 Horvát Árpád)
Ha egy n tagból álló számtani haladvány az a számmal kezdődik s két egymás után következő tagjának különbsége d, akkor a haladvány tagjai rendre a következők: a, a+d, a+2d, a+3d
(1913 RévaiNagyLex.)
Lineáris egy x, y, z stb.s a többi változókkal leírt rendszer, ha e mennyiségek változását (első hatványon lévő) a tagok összegei határozzák meg (azaz ax+by+cz+d, ahol a, b, c, d valós számok)
(1998 Természet Világa)
3d. (nagybetűvel)
〈a római számírás 500-as értékű számjegyeként〉
Irtam MDCCLXXII-dik Eſzt.esztendőben
(1772 Tordai Sámuel)
A római számokat tevő betüket összeadva, kijön az illető évszám DDDCLLLLVVVVVIIIIIIII. 1834.
(1855 Vasárnapi Újság)
Latinos nevében: LEOPOLDVS – a két L betű római számértékben 50-et jelent, a D 500-at, a V 5-öt
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. CzF.; ÉrtSz. d¹; SzólKm.; ÉKsz. d¹; IdSz. ~, D

Beállítások